Százszázalékos teljesítménnyel vezeti az NB III Keleti-csoportját az élvonalból licenchiány miatt száműzött Nyíregyháza Spartacus. Nem meglepő a remek szereplés, hiszen a keretet a trauma ellenére is igyekeztek együtt tartani, és maradt a kispadon a vezetőedző, Mátyus János is. A fiatal szakember a Digi Sport televízió reggeli műsorának vendége volt.
– Egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy távozik Nyíregyházáról?
– Borzasztóan nehéz időszak volt, amikor száműztek minket az NB III-ba. Nekem rögtön lett néhány lehetőségem a legmagasabb osztályban is. Egészen pontosan egy ajánlat volt konkrét, de akkor elhatároztam, hogy az utamat végigjárom. Engem itt Nyíregyházán, és az egész megyében befogadtak. A tulajdonossal és az igazgatóval barátságot is kötöttem, és úgy döntöttem, hogy maradok. Nehéz időszak volt, de nem bántam meg, hogy itt maradtam – kezdte Mátyus János.
– A játékosok kértek öntől tanácsot, hogy menjenek vagy maradjanak?
– Nagyon gyorsan történt minden, hiszen az utolsó pillanatig sem akartuk elhinni, hogy ez a rémálom valósággá válhat. Múltak a napok, a játékosoknak rengeteg lehetőségük volt, és volt játékosként megértem azt, aki elment tőlünk. Sokan viszont itt maradtak, akiknek elmondtam, hogy két évig nehéz lesz a sorsunk. Reméljük, csak két évig, és csont nélkül fel tudunk jutni az első osztályba. Megértették azt, hogy a körülmények nem változtak, és az edzésmunka is ugyanaz, mint az élvonalban. A feltételek adottak, egy célunk van, minél sikeresebbnek lenni.
– Az anyagiakban semmi nem változott az NB I-hez képest?
– Természetesen a játékosoké, és az én pénzem is kevesebb lett, hiszen azt lássuk be, hogy a harmadosztályban egészen más kondíciók mellett készülnek a csapatok. Az tény, hogy a játékosokkal általában hosszútávú szerződést kötöttünk, így ha sikerülne feljutni előbb a másod-, majd az első osztályba, akkor a korábbi fizetésük újfent életbe lépne. A Szpari életében semmi nem változott. Sok az idegenbeli meccs, de hazai pályán rengeteg szurkolónk van, nagyon jó hangulatban játszunk. Az egyik legfontosabb dolog, hogy az edzésmunka semmit nem változott az első osztályhoz képest. Kicsit idegentestként mozgunk az NB III-ban, de ezzel kell élnünk, a lehető legtöbb pontot kell szereznünk. Hat mérkőzésen tizennyolc pontot szereztünk eddig, ennél többet pedig nem lehet ebben a sportágban. Példátlan összefogás van a megyében. Nem csupán hűek maradtak a szurkolók, hanem még többen járnak meccsre. Háromezren látogattak ki az első hazai mérkőzésre, és azóta is töretlen a bizalom. Az elkeseredettség és a düh átment egy elképesztő szeretetbe és ragaszkodásba.
– Hogyan tudja motiválni, és folyamatosan teljes erőbedobásra késztetni a játékosokat, akik lehet, hogy félgőzzel is tudnának nyerni?
– Játékosként voltam hasonló helyzetben, hiszen játszottam a másodosztályban a Fradival. A Ferencváros akkori kerete legalább annyira kiemelkedett az NB II-ből, mint a mostani Szpari az NB III-ból. Annak idején mi nem tudtuk ezt a dolgot megoldani, nem kerültünk egyből az élvonalba, tehát ilyen szempontból van tapasztalatom. Kívülről könnyűnek tűnhet most a dolgom, de ez koránt sincs így. Egyfolytában arról beszélek a srácoknak, hogy annak idején mi hol hibáztunk. Pályafutásom egyik legrosszabb élménye volt a Fradival az NB II-ben szerepelni, de a Szpari edzőjeként most kicsit hálás vagyok a sorsnak, amiért megélhettem. Tudom azt, hogy bizonyos szituációkban mihez és kihez kell nyúlni.
– Mire kell nagyon odafigyelnie, hogy ne kényelmesedjenek el a játékosok?
– Nem vagyok varázsló, de azt tudom, hogy ez borzasztóan jelen van a mostani Szpari életében. Ha itthon játszunk, akkor nincs ezzel gond, hiszen remek körülmények között, szép stadionban futballozhatunk. Idegenben azonban néha fel kell emelnem a hangomat, ha azt érzem, hogy valaki elkényelmesedne. Ilyen jellegű gondunk talán egy mérkőzés szünetében adódott eddig, akkor azt megoldottuk, és a közeljövőben is így lesz, ígérem. Egy picikét eltűntünk az ország nyilvánossága elől, de egyébként a Magyar Kupában szeretnénk domborítani.
– Amíg az NB I-be vissza nem juttatja a csapatot, addig biztosan nem távozik Nyíregyházáról?
– Elhatároztam a nyáron, hogy ezt a nagy kihívást végig fogom csinálni. A siker, vagy a sikertelenség persze minden edző életét befolyásolja. Nekem az a célom, hogy két év múlva első osztályú edzőként nyilatkozhassak.
