Koller Krisztián szokatlan életkorban, harmincévesen robbant be a köztudatba, Pécsen nyújtott kiváló játékával. Egy év után kényszerűségből váltott, és Nyíregyházára igazolt, ahol már sokkal kevésbé ment neki a játék, többször csupán csereként léphetett pályára. Miután a szabolcsiak idén csak az NB III-ban indulhatnak, ő is a távozás mellett döntött, és végül az NB II-es Zalaegerszeg ajánlatát fogadta el. Az őszi szezon eddigi részében háromszor volt kezdő, és hétszer állt be csereként, gólt nem szerzett…
A tapasztalt támadó a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta: lát perspektívát a ZTE feljutási terveiben.
– Tervezi még a visszatérést az NB I-be?
– Abszolút! Az ember mindig a legmagasabb osztályban szeretne játszani, így Zalaegerszegen is az a célom, hogy feljussunk az NB I-be. Reméljük, hogy ez ebben az évben máris megvalósul. Ott vagyunk az élbolyban, majd meglátjuk, hogyan fog mindez elsülni – kezdte Koller Krisztián.
– Amennyiben nem jön össze, váltana?
– Ennyire nem szeretnék előremenni. A Zalaegerszeggel foglalkozom, nyáron meglátjuk, mi lesz. Ha feljut a csapat, egyértelműen maradok, a szerződésem is ide fog kötni.
– Amióta az NB II-ben játszik, kissé eltűnt szem elől. Hogy megy idén a futball?
– Azt nem mondanám, hogy idén sok játéklehetőséghez jutottam eddig, hiszen mindössze háromszor voltam kezdő és hétszer csereként szálltam be. Nem tudom, miért van ez. Én is kerestem rá a választ, de egyelőre nem leltem. Úgy gondolom, amikor lehetőséget kaptam, nem vallottam szégyent. Jónak mondható teljesítményt nyújtottam.
– Milyenek a körülmények Zalaegerszegen?
– Minden feltétel adott ahhoz, hogy a csapat jó eredményt érjen el és normális körülmények között készülhessen fel. Épp zajlik a stadion felújítása. Az ígéretek szerint tavasztól új pályán játszhatunk, új öltözőket használhatunk.
– Jól haladnak a munkálatok?
– A tulajdonosi kör a tavaszi rajtra ígérte az átadást, kívülről nem látom nyomát semmifajta csúszásnak, ezért nincs okom arra, hogy ebben kételkedjek.
– A nyíregyházi évére hogyan emlékszik vissza?
– Közel sem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna. Nem lehet mindig minden leányálom, egyszer fenn, egyszer lenn. Most arra törekszem, hogy újra rivaldafénybe kerülhessek.
– Kapott ajánlatot az ottani vezetőktől?
– Igen, az edzői stáb és a vezetőség is marasztalt. Én azonban mindenképpen magasabb osztályban szerettem volna maradni, ráadásul a távolság sem volt éppen ideális. Meglehetősen messze volt a lakhelyemtől. A ZTE-nél pedig olyan célokat tűztek ki, amik megtetszettek, és láttam, illetve látok benne perspektívát.
