Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Édesapja annak idején, 1990-ben berobbant a Fradiba. A fiú, Szenes Bence hamar, ifjúsági válogatott korában kikerült Németországba, ahol megfordult a Borussia Mönchengladbachban is. Utána hazavezetett az útja, és most az NB II-es Soroksár csapatában játszik. A DigiSport reggeli műsorában mesélt a karrierjéről.
– Három éves úgy nyilatkozott, hogy az álma egy nyugat-európai nagy csapat, aztán a válogatottság, utána pedig a Manchester United. A valóság ehhez képest jelenleg a Soroksár. Csalódott?
– Azért tértem haza, mert újra fel szeretném építeni magam. A nyilatkozatom után volt egy súlyos sérülésem, és utána már nem tudtam olyan formába lendülni, amilyenben előtte voltam – kezdte Szenes Bence.
– Eddigi karrierjét Németországban töltötte, pedig Magyarországon is bármelyik akadémiára mehetett volna…
– Pontosan így volt, fiatal koromban nagyon jól ment a játék, tizenöt-tizenhat évesen gólkirály voltam, és Vácon játszottam gyerekkorom óta. Megkeresett Paunoch Péter menedzser, és tiznehat évesen kimentem Németországba próbajátékra. A Rot-Weiss Essenhez kerültem, ahol az első csapat a negyedosztályban szerepelt, az U17-es együttes viszont a Bundesligában, tehát a legjobbak között játszhattam, ami szuper lehetőség volt. Ezért nem írtam alá korábban a magyar akadémiákkal, hiszen ez volt az álmom.
– Utólag is jó döntés volt, hogy nem a magyar akadémiákat választotta?
– Szerintem igen, mert tapasztalhattam, hogy milyenek a kinti körülmények, és milyen a topfutball. Abban, hogy így alakult, nyilván én is benne vagyok, de szerencse is kell hozzá.
– Mik azok a legfontosabb dolgok, amiket nem tapasztalhatott volna meg, ha itthon marad?
– Nagyon megtanultam, hogy hittel, alázattal, és nagyon sok munkával bármit el lehet érni.
– Németországban is jól játszott, és a Mönchengladbach hosszútávon is számított volna önre, illetve Robin van Persie-hez és Edin Dzekóhoz is hasonlították…
– Igen, ez így volt, mert amikor kikerültem, rögtön volt egy szuper szezonom az Essenben az U19-es csapattal, és több élvonalbeli klub is megkeresett, például a Gladbach, a Schalke, a Hamburg, és a Bochum is ajánlott szerződést. Végül a Mönchengladbachot választottam, mivel az egyik legjobb akadémiájuk van Németországban, és éreztem, hogy az edző nagyon szeretne leigazolni.
– Mekkora különbség van az itthoni, és a német akadémiák között?
– Szerintem sok különbség nincs, mert ugyanúgy akadémiai rendszerbe kerültem ki, csak nem itthon, hanem Németországban. Ugyanúgy bent laktunk a stadionnál, ott voltunk az edzőpályán, külön iskolába jártunk, tehát ugyanaz volt a képzés. Persze körülményekben profibb minden, de nem ég és föld a különbség.
– Már tavaly nyáron szeretett volna hazatérni. Annak mi volt az oka?
– Igen, mert nem kaptam új szerződést a Gladbachnál. Az utolsó szezonomban a sérülés után már nem úgy ment a játék, mint előtte. Újpesten voltam próbajátékon, de nem voltam olyan formában, hogy szerződést kaphassak.
– A Diósgyőr is megkereste?
– Igen, de az a sérülésem után volt, akkor még volt egyéves szerződésem a Gladbachhal, és úgy döntöttem, hogy azt ki akarom tölteni.
– Nyilván egy sérülést nem lehet kiszámítani, de hogy érzi, azon kívül követett el hibát?
– Ha akkor eljövök Diósgyőrbe, és be tudok mutatkozni az NB I-ben, akkor lehet, hogy előrébb tartanék, de ezt már soha nem tudjuk meg.
– Most a Soroksárt választotta. Miért?
– Igen, úgy döntöttem, hogy hazajövök. Itt lakom Pesten, ezért a család támogatását is élvezem, és szerintem ez mentálisan is segít felépíteni magamat, mert Soroksáron remek lehetőségek vannak. A vezetőség és a csapat is rendesen fogadott.
– Egy Fradi-fiókcsapatról beszélünk. Ez akár kaput is nyithat a zöld-fehérekhez?
– Igen, remélem, hogy ez sikerülni is fog.
– Németországhoz képest mi más Soroksáron?
– Minden egy fokkal kisebb, de a csapat hozzáállása ugyanolyan profi, és pont ilyet kerestem itthon.
– Hogy érzi, tavasszal befér a csapatba?
– Mindenhol meg kell küzdeni, mert sehol senkinek nincs bérelt helye, de igen, az a célom. A kezdetekben center voltam, de az utóbbi időben támadó középpályást játszottam. Ezt jobban szeretem, mert többet vagyok játékban. Ezen a poszton jelenleg Lisztes Krisztián van, tőle pedig lehet tanulni a pályán és azon kívül is. Remélem, mindenben segít majd.
– Mennyi időre tervezi a soroksári kirándulást. Mi lehet a következő állomás?
– Jelenleg másfél évre írtam alá Soroksáron, igazából szeretnék minél többet és minél hamarabb játszani. Nem tűztem ki magamnak konkrét célokat, hanem alázattal és profi munkával szeretném újra felépíteni magamat.
– Feltételezhető, hogy nem azon gondolkodik, hogy hosszútávon itt kéne maradnia…
– Nyilván nem, de ezt most nem szeretném elkapkodni, mert tavaly ősszel volt még egy NB II-es megkeresésem Szegedről, és Németországból is hívtak, ahova kimentem próbajátékra. Ott játszottam ősszel három hónapot, de nem volt mögöttem alapozás, ezért nem is ment úgy a játék. Azt kicsit elkapkodtam szerintem. Idődrukkot nem adok magamnak, folyamatosan szeretném magam felépíteni.
– Soroksárról könnyen be lehet kerülni az utánpótlás-válogatottakba?
– Szerintem ez teljesítmény kérdése, szóval persze. A mi korosztályunkból néhányan már stabil NB I-es játékosok, de ahogy néztem a keretet, voltak, akik NB II-ből is oda tudtak kerülni.
