Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Csereként beállva győztes meccsen mutatkozott be a másodosztályban, a Ligakupában pedig megszerezte újkori angyalföldi pályafutása első gólját is Lázok János, aki 2011 után tért vissza a Vasashoz. A harmincéves támadó a köztes időszakban játszott az MTK-ban, a Győrben és Pakson, valamint a német másodosztályú Duisburg együttesében is kipróbálta magát. A futó kalandok után most hosszútávra tervez a korábbi kétszeres válogatott labdarúgó, ugyanis 2018-ig kötelezte el magát a piros-kékekhez. Lázok a DigiSport televízió péntek reggeli műsorában beszélt az elmúlt időszakáról, és feljutási álmairól.
– Mi lehetett az oka, hogy a bajnokság végén nem marasztalta a Paks?
– Nem mondanám azt, hogy nem marasztalt. Kiemelt bérem volt, és közösen hoztuk meg ezt a döntést. Nonszensz volt, hogy kispadon üljek, mert Csertői Aurél csak csereként számolt velem. Úgy döntöttünk, hogy a klubnak és nekem sem éri meg, hogy a kispadon üljek, de közben meg legyek fizetve. Nagyon korrekten váltunk el, semmi harag nincs köztünk és így volt a legjobb mindenkinek – kezdte Lázok János.
– Csertői Aurél mivel indokolta, hogy nem kezdőként tartja számon?
– Róla tudni kell, hogy a biztos védekezésre épít. Szereti azokat a játékosokat, akik tipikus zongoracipelők, és a védekezés nagy részét megcsinálják. Úgy gondolom, hogy én a támadásról vagyok inkább híres, a játékom abban tisztul le. Azt mondta, hogy neki olyan játékosok kellenek, akik meg tudják oldani azt, hogy ne kapjunk gólt, hiszen a bennmaradásért küzdöttünk. Tudomásul vettem, hogy csak csereként számol velem, a nyáron pedig nagyon korrekt elváltak útjaink.
– Szeptemberben azt nyilatkozta, hogy meglepte, mennyire nem érdeklődnek ön iránt, és mintha megfeledkeztek volna önről. Miért nem kapkodtak ön után?
– Négy-öt helyről is kerestek, de olyan csapatok, akik a kiesés ellen küzdöttek. Olyan klubba vágytam volna az NB I-ben is, ahol vannak komolyabb célok. Nem azt akarom mondani, hogy utánam mindenképpen kapkodni kell, de van egy statisztikám, és azt hiszem, elértem az élvonalban egy olyan színvonalat, hogy komoly szinten és komoly klubnál számoljanak velem. Nem úgy értem, hogy a Pécs vagy a Dunaújváros nem komoly klub, de mégis olyan csapathoz szerettem volna menni, ahol nagyon biztos a háttér és komoly célokért küzdenek. Egy évvel korábban élcsapatok, köztük a Ferencváros is érdeklődött irántam, de Győrbe sikerült szerződnöm. Nem sikerült jól ott a félévem. Visszamentem Paksra, ahol nem sokat játszottam. Beleestem egy olyan évbe, amiből nem jöttem ki jól. A Vasasnál ismerem a tulajdonost, ismerem az ügyvezetőt, úgymond hazatértem. Ők fedeztek fel engem, komoly tervek vannak. Magyarországon ez a kedvenc egyesületem, itt lettem ismert futballista és sokat köszönhetek a klubnak.
– Mi volt az oka, hogy kétezer-tízben mégis mindenképp el akart igazolni a Vasastól?
– Külföldre szerettem volna távozni. A Vasastól akkor sajnos Jámbor úr távozott, és nagyon bizonytalanná vált a jövő. Tehetséges labdarúgóként azt gondoltam, hogy lehetne egy komolyabb karrierem külföldön. Huszonöt-huszonhat évesen nem akartam éveket pazarolni arra, hogy a bizonytalanban futballozzak. Egyre rosszabbak voltak a körülmények és az eredmények, ezért úgy döntöttem, hogy külföldre szeretnék menni.
– Több klubban is megfordult, de most úgy tűnik, hogy a letelepedésre készül…
– Igen, a feleségemmel együtt hoztuk meg ezt a döntést. Le szeretnénk telepedni, házat venni, és az eljött az idő, amikor már a családra is gondolni kell.
– Négy évre szerződött, ezek szerint nagy váltásokat már nem tervez?
– Pontosan, és ezért is szerettem volna minél hosszabb távra aláírni. A futballban azonban nem lehet hosszú évekre előre tervezni. Nem azt mondom, hogy nem leszek itt négy évig, de a futball bármi megtörténhet. Bízom benne, hogy nem csak négy évig leszek itt. Szeretném a Vasasnál befejezni a pályafutásomat.
– Alkalmasnak tartja a csapatot a kitűzött célok elérésére? Meglesz a feljutás?
– Nagyon kíváncsi voltam én is, hogy milyen a másodosztály, és néhány meccs után már van rálátásom az egészre. Nem lebecsülve a Gyirmótot és a Mezőkövesdet, de úgy gondolom, jelenleg az NB II-ben nekünk vannak a legjobb képességű labdarúgóink. Érzek most egy pici görcsöt magunkban, egy nagyobb győzelemmel ezt kéne valahogy elfelejteni, és akkor rá tudnánk lépni arra az útra, ami ezt a csapatot megilleti, és nem lenne gond a feljutás.
– Akkor is maradna, ha nem sikerülne a feljutás?
– Erre gondolni sem merek, és nem is gondoltam. Nem hiszem, hogy cserbenhagynám a csapatot, de mint mondtam, bármi megtörténhet.
– Nincs túl nagy konkurencia Angyalföldön? Nem zavarja, hogy húszéves fiatalokkal kell megküzdenie?
– Van konkurencia, és ez jó is minden csapatnak. Nagy öröm, hogy ilyen tehetségeket látok a Vasasban, mert régen ez nem adatott meg nekünk. Felveszem a kesztyűt harmincévesen is, de bízom benne, hogy az edzőnk valahogy helyet szorít nekem a kezdőben, és minél több góllal, gólpasszal tudom segíteni a csapatot.
– Hány gólt ígér a Vasas-drukkereknek és mennyi idő kell ahhoz, hogy igazán formába lendüljön?
– Gólokat nem szeretnék ígérni, de felállítottam magam elé egy olyan táblát, amit szeretnék megvalósítani. Minden szezonkezdet előtt kitűzök magam elé egy célt, és megpróbálom azt mindenképp elérni. Vancsa Miklós ügyvezető azt mondta, hogy a huszonnégy meccsen minimum huszonnégy gólt kell rúgnom. A felével is megelégednék, de jussunk fel. Azt is aláírnám, hogy csereként három percet játszok, csak NB I-es legyen a Vasas.
