Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Június 9-én, hétfőn, vagyis ma harminc éve, hogy a Siófoki Bányász NB II-es csapatként megnyerte a Magyar kupát. Ez azóta sem sikerült másodosztályú együttesnek. Ebből az alkalomból pénteken, 13-án a siófoki Fő téren, a városháza előtti vébé-teraszon ünnepséget rendeznek 17 órától, amelyre az egykori játékosokat és a szurkolókat is várják. Az MLSZ képviseletében ott lesz Csiki Károly versenyigazgató, ugyanis ő adta át a kupát és az érmeket harminc évvel ezelőtt, a finálé után.
Tiber László volt a siófoki csapat egyik alapembere, és minden elfogultság nélkül mondhatjuk, legismertebb játékosa, hiszen korábban 12 éven keresztül erősítette a Videotont az élvonalban. A Rangadó.hu állandó szakértője felidézte a három évtizeddel ezelőtti menetelés legfontosabb állomásait.
– Jól emlékszem, hogy már a második fordulóban kieshettünk volna, hiszen a Honvéd Kiss János SE ellen csak hosszabbítás után jutottunk tovább. Aztán jött a Videoton, amelyet a mai autószalon helyén lévő salakos pályán győztünk le vacak, hideg időben. Később a Fradi búcsúztatása hasonlóan nagy bravúrnak számított – kezdte Tiber László.
A korábbi válogatott játékos két évvel korábban, 1982-ben igazolt a Balaton partjára, addig a Videoton egyik legjobbja volt. És milyen pikáns részleteket produkál az élet: az MNK-ban előbb elbúcsúztatták a fehérváriakat, majd a döntőt a Sóstói Stadionban nyerték meg.
– Nagyon nagy bizonyítási vágy volt bennem, hiszen nem volt olyan sima a válás a Videotonnal – mesélte Tiber László. – Tizenkét éven keresztül szerepeltem a csapatban az NB I-ben, nagyon jó erőben és formában érzetem magam, függetlenül attól, hogy harminckét éves elmúltam már. Én voltam a legidősebb a keretben, a kortársaim már abbahagyták a játékot, vagy elmentek máshová, a következő korosztály képviselői pedig hét évvel fiatalabbak voltak nálam. Megkérdeztem, milyen perspektívát tudnak kínálni, de erre azt válaszolták, hogy bemehetek a Videoton-gyárba hattól kettőig dolgozni, ötezer-ötszáz forintért. Szóval nem nagyon marasztaltak, komoly jövőképet nem kínáltak.
Tiber több csapattal is tárgyalásban állt, a Tiszán túlról is keresték, de nem akart messzire költözni. A néhai Szőke Miklós vezetőedzővel jó kapcsolata volt, még a Videotonból ismerték egymást, így került Siófokra, ahol végül négy évig focizott.
– Hangsúlyoztam, hogy nem levezetni akarok. Természetesen ezt nem hitték el, és úgy gondolták, nagy hasznomat nem veszik. Bizonyítási vágy élt bennem saját magam, a Videoton és az új klubom felé is. Azért motivált, hogy a kupában minél tovább eljussunk, mert pályafutásom utolsó nagy sikerére készültem, ami végül össze is jött, hiszen megnyertük a kupát, feljutottunk az NB I-be, én lettem a Siófok első NB I-es gólszerzője, illetve a nemzetközi porondon az egyetlen gólszerzője. Ez egy kis szépségtapaszt jelentett, és lelki pluszt is adott, elégtétel volt a fehérvári vezetők irányába. Rájuk egyébként nem haragudtam, talán én is így döntöttem volna a helyükben. Más kérdés, hogy a döntésüket elhamarkodottnak tartom, mert egy év múlva, a páratlan sikernek számító UEFA Kupa-menetelés idején olyan kondícióban és formában voltam, hogy simán tudtam volna játszani – mondta végül Tiber László.
Tudjon meg mindent a Siófok harminc évvel ezelőtti kupameneteléséről, kattintson ide!
Magyar Népköztársasági Kupa, 1983–1984
A 64 közé jutásért: Siófok–Szabadegyháza 7-0
A 32 közé jutásért: Siófok – Honvéd Kiss János SE 4-2 (hosszabbítás után)
A 16 közé jutásért: Siófok–Videoton 1-0 (hosszabbítás után)
A 8 közé jutásért: Siófok–Keszthely 2-0
Negyeddöntő: Siófok–Ferencváros 4-2 (hosszabbítás után)
Elődöntő: Siófok–Tatabánya 1-0
A részletes eredménylista ide kattintva megtekinthető!
