Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Néhány nappal ezelőtt gyilkosság áldozata lett a 22 éves kapus, Héger Ádám, aki 2011 tavaszán mutatkozott be az NB II-ben, a Kaposvölgye színeiben, 11 mérkőzésen őrizte a somogyiak kapuját, és 35 gólt kapott a gyenge szezont futó, és kieső helyen záró együttesben. Héger azonban maradt a másodosztályban, a következő idényben ugyanis szerződtette a Vác. A csapatnál egy teljes idényt töltött el, 16 bajnokin jutott szóhoz. Pályafutása során korábban megfordult a Dunaújváros, a Csepel, a Baracs SE, az Aba-Sárvíz, a Dunafém-Maroshegy, a Bölcske és a Petőfi SK Lipót csapatában. A jelenlegi szezonban a Ménfőcsanak kapusa volt.
A Rangadó.hu a tragédia részleteiről hétfőn már beszámolt, kedden pedig megkértük két korábbi edzőjét és egy játékostársát, emlékezzenek a fiatalon elhunyt kapusra.
„Magamat és a környezetet is hibáztatom”
Héger Ádám idén tavasszal a Lipót SE kapuját védte, amely bejutott a Győr-Moson-Sopron megyei kupa döntőjébe. Edzője, Rokob Péter vitte a klubhoz, amikor megtudta, hogy Győrbe költözik, és csapatot keres. Akkoriban nem szerepelt olyan jól a Lipót, ahogy most, hiszen kiesőhelyen állt a megyei bajnokságban.
– Fél évig dolgoztunk együtt. Nagyon tehetséges kapus volt, nagyon sokat köszönhettünk neki, mert stabilizálni tudta a csapat védekezését. Látszott, hogy korábban magasabb osztályban is szerepelt – mesélte Rokob Péter. – Saját magamat és a környezetet is hibáztatom a történtek miatt, mert az első pillanattól kezdve érezhető volt rajta, hogy elég súlyos gondjai vannak. A DAC-pályán lakott, Lipóton edzett, de ha csak egy egyszerű fogorvoshoz, vagy valahova el kellett mennie, akkor is haza kellett utaznia Dunaújváros mellé, mert ott volt bejelentve. Szegény, gyakorlatilag állandóan utazott, emiatt előfordult, hogy edzésen, mérkőzésen sem tudott részt venni, vagy az éjszakai utazás miatt nem megfelelő állapotban volt. Néhányszor beszéltem vele erről, de sajnos közelítőleg sem fordítottunk rá annyi figyelmet, mint amennyit a jelek alapján kellett volna. Ilyen dolgokat nyilván senki nem mond el, de egy huszonéves gyereken nekem, ötvenvalahány-éves fejjel látnom kellett volna…
Idén nyáron Héger Ádám és Rokob Péter is távozott Lipótról. Az edző napjainkban már a csornai utánpótlásban dolgozik. Azt mondja: azoknak a fiataloknak, akinek nem volt teljes a hátterük, mindig egyfajta menekülés volt egy csapathoz tartozni.
– Manapság mi, edzők már paprikajancsik vagyunk, mert csak sodródunk az eseményekkel. Mindenki az elnököknek meg a szponzoroknak akar megfelelni, és ezért istenigazából sokszor már magát a játékost is feláldozza, végül persze senki nem tud megfelelni, mert előbb-utóbb úgyis minden véget ér – folytatta Rokob Péter. – Nagyon sajnálom ezt a fiatalembert, mert ezek szerint a családjában olyan állapotok uralkodtak, aminek ez lett a vége. Ahol meg talán kapaszkodhatott volna valamibe, ott pedig nem talált kapaszkodót. Ez az eset rávilágít, hogy nagyon alaposan el kell gondolkozni, mit akarunk mi ezzel a sportággal? Abszolút elveszítjük szem elől az igazi célokat, hiszen az amatőr sportnak a közösségről kellene szólnia, arról, hogy együtt töltik a szabadidejüket az emberek, meg a barátságról, a szórakoztatásról. Jelen pillanatban viszont ez a kínok kínja, és semmilyen formában nem segíti a társadalmunkat, ami elég komoly probléma.
„Szörnyű, hogy milyen világban élünk”
A váci csapat egykori vezetőedzője, Híres Gábor mostanság már Balmazújvárosban dolgozik. A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, felfoghatatlan számára a tragédia, ami egykori játékosával történt.
– Héger Ádám dolgozott a kezem alatt, és az unokabátyja, az akkori tulajdonos, Héger József csinált belőlem NB II-es edzőt, tehát hálával tartozom neki, és jóban is voltam vele – mesélte Híres Gábor. – Megmondom őszintén, teljes megdöbbenéssel olvastam a történteket. Akárkivel történik ilyen, az nagy tragédia. Amikor az embernek egy olyan ismerősével történik, akivel egy éven keresztül minden nap találkozott, és jó ismerőse volt, akkor sokszoros a megdöbbenés. Volt olyan időszak, amikor Vácon nem szerették Ádámot és Józsefet sem, de ezekben a pillanatokban ez nem számít. Hívtak Vácról is, hogy hallottam-e a hírt. Nagyon sajnálják, sőt itt Balmazújvárosban is ismerték a Héger Józseffel való kapcsolatomat, és az egész csapat, valamint a vezetők megdöbbenéssel hallották a történteket. Igazából nem is nagyon tudunk vele mit kezdeni. Nem is értem, hogyan fordulhat elő ilyen a világban. Szörnyű, hogy milyen világban élünk. Hogyan csinálhatnak ilyet egyes emberek? Ezek költői kérdések, hiszen hiába keressük, nem találjuk rá a választ. Ezek embertelen dolgok, és ha beteg ember csinálta, akkor azt kórházba kell tenni, el kell különíteni. Ha pedig nem beteg, akkor nem értem, hogyan veheti el egy ember a másik életét.
Egykori edzője szerint Héger Ádám helyzete nem volt könnyű, éppen azért, mert az akkori váci klubtulajdonos unokaöccse volt, ettől függetlenül mindig lehetett rá számítani.
– Szerintem Ádám rendes gyerek volt. Úgy gondolom, másokkal sem volt különösebb gondja. Néha mondták, hogy nagyképű, de szerintem ez abból adódott, hogy védett a Vácban elég sokat – folytatta Híres Gábor. – Veszélyes dolog volt, hogy Héger úr az unokaöccsét vitte oda a csapathoz, mert ha hibázik az unokaöcs, akkor mindenki azt mondja, hogy azért mert… Ha jól véd, akkor pedig senki nem szól semmit. Elég kaotikus volt a helyzet Vácon, amikor én odakerültem, négy ponttal utolsó volt a csapat. Hiába volt akárki jó kapus, ha hibázott, azonnal megtalálták. Nem volt neki könnyű ez a dolog, de én azt mondom, hogy lehetett rá számítani. Edzéseken rendesen dolgozott, a mérkőzéseken is igyekezett tudása legjavát nyújtani. Volt olyan, hogy bakizott, és olyan is, hogy bravúrokat csinált. Nem lógott ki a sorból, én számítottam rá, és védett is nálam jó néhány mérkőzésen.
„Visszahúzódó srác volt”
A 2011–2012-es idényben a másodosztályú Dunakanyar-Vác kapuját őrizte Héger Ádám. A váciak csapatkapitánya, Rusvay Gergely a Rangadó.hu megkeresésére elmondta, a fiatal játékos elég jól védte a büntetőket.
– Reggel értesültem a tragikus hírről. Teljesen megdöbbenve állok a történtek előtt. Először el sem hittem, amikor hívtak telefonon, aztán az interneten láttam, hogy mi történt. Fel sem lehet fogni az ilyet – hitetlenkedett Rusvay Gergely. – Két évvel ezelőtt volt a csapattársunk, de nem sokáig, hiszen csak egy évet töltött Vácon. Eléggé visszahúzódó srác volt. Szörnyű tragédia, ami történt, nem tudom felfogni, hogy lehet valaki képes ilyenre. Az Újpest ellen megfogott tizenegyese jut eszemben. A büntetőket elég jól védte, de azért benne volt a játékában a baki is, ami szerintem a fiatalságának volt betudható. Emberileg nem tudok róla sem jót, sem rosszat mondani, nem ismertem annyira. Kaposvölgyéről érkezett, Vácon albérletben lakott. Nem voltunk közös társaságban, igazából csak edzéseken és meccseken találkoztunk, úgymond csak munkakapcsolatunk volt.
