Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hamarosan kezdődik az egycsoportossá alakított, 16 csapatos NB II küzdelemsorozata. Ebből az apropóból a Rangadó.hu hatrészes előzetest készített, amely a kilencvenes évek végének másodosztályába kalauzolja el az olvasót. Azért választottuk azt az időszakot, mert akkoriban is egycsoportos volt a liga, 1998-ban a Nyíregyháza, 1999-ben a Lombard FC Tatabánya, 2000-ben pedig a Videoton volt a bajnok.
Sorozatunk első részében a Rangadó.hu szakértője, Őze Tibor mesél, hiszen az 1997–1998-as szezonban, amikor a Dunaferr és a III. Kerületi TVE megelőzésével a Nyíregyháza lett a bajnok, ő volt a csapat vezetőedzője.
A szabolcsiak aranycsapata leggyakrabban a következő összeállításban lépett pályára: Vadon Lajos – Szatke Zoltán, Valerij Cap, Kiss György – László Barnabás, Kondora József, Karkusz Anasztáz, Göncz Bertalan Kirchmayer Tibor – Milos Janics, Takács Szilárd. A cserék közül Lahos László, Valerij Capatina és Barna Miklós játszott legtöbbször.
Közülük Vadon jelenleg Kuvaitban él, Kiss György pedig az angol West Bromwich Albion masszőre.
A Garibaldi utca titka
– Nagyon erős volt akkoriban a másodosztály, amelyet NB I/B-nek hívtak. Egyébként most sem tartanám rossznak ezt az elnevezést, mert kifejezné, hogy szervesen kapcsolódik az élvonalhoz – mondta Őze Tibor. – A többi között a Kaposvár, a Dunaújváros, a III. Kerületi TVE, a Matáv-Sopron és a Szeged-Dorozsma indult jó eséllyel a feljutásért abban az idényben, a Nyíregyháza előzetesen nem tartozott az élcsoportba. Én két héttel a bajnoki rajt előtt kerültem oda, amikor tizenkét játékosa volt a klubnak. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt a feljutás. Ragyogóan rajtoltunk, mert egy-egyet játszottunk otthon a Szolnokkal. Ez volt az egyetlen döntetlenünk hazai pályán, mert ezután minden nyíregyházi meccsünket megnyertük. Nagyon jó csapat állt össze, pedig a rajt előtt, amikor sétáltam a Garibaldi utcán, arra gondoltam, hogy csak öt meccset bírjak ki a kispadon…
Óriási futball-láz tombolt a nagy sikerek hatására a szabolcsi megyeszékhelyen. A rangadókon hét-kilencezer ember volt a lelátókon, ami a másodosztályt figyelembe véve elismerésre méltó.
– Az volt a cél, hogy két év alatt jussunk fel az első osztályba, de mondtam a vezetőknek, hogy én ilyen feladatot nem vállalok. Nálam nem projekt a feljutás. Nálam a feljutás és a bennmaradás a projekt, ezért kettő plusz egy évet írtunk alá, de módosítanunk kellett a terven, hiszen már első az első szezonban összejött a bajnoki cím – mesélte Őze Tibor.
A kihallgatott kolléga
Emlékezetes meccs volt a szakvezető számára a III. Kerület elleni találkozó, amelyet tízezer ember előtt megnyertek, akkor váltak potenciálisan esélyessé a bajnoki címre.
– Akkor lettünk bikák, mert mellénk állt a Taurus, és akkor lépett be a labdarúgásba a Dreher Sörgyár is – mondta Őze Tibor. – A Szeged elleni mérkőzésünk is máig emlékezetes számomra, és nem csak azért, mert hat gólt rúgtunk. Nagyon hatékony pontrúgás-variációnk voltak, a góljaink 64 százaléka rögzített helyzetből született. Kecskeméten erről még előadást is tartottam annak idején. A meccs előtt kihallgattam edzőkollégám, Vágó Attila taktikai értekezletét, aki elmondta a játékosainak, hogyan csináljuk ezeket. Megfordult a fejemben, hogy ha mindent tudnak, változtassunk valamit, de már nem volt idő rá, mégis három gól lőttünk rögzített szituációból azon a meccsen.
Őze Tibor edzői karrierje legrövidebb nyilatkozata is ebben a szezonban született. A téli szünetben, amikor már az első helyen álltak, egy interjúban megkérdezték tőle, szerinte mi lesz tavasszal? „Ha a gyümölcs megérik, le kell szüretelni, különben megromlik” – válaszolta. Aztán amikor tavasszal, az utolsó előtti fordulóban győztek a Paks otthonában, a közvetlen rivális pedig kikapott, csak ennyit nyilatkozott: „Érik a gyümölcs…” Ekkor dőlt el a feljutásuk, a bajnoki címük pedig a Tiszavasvári legyőzésével, az utolsó fordulóban vált biztossá.
Az orrtörés sem számított
– Nem maradhatott el a pezsgőlocsolás, konflison vittek minket a városházához, ahol részt vettünk egy fogadáson, a szurkolók óriási ünneplésben részesítették a csapatot, együtt énekeltük a Himnuszt – idézte fel a szép emlékeket a tréner, aki manapság az MLSZ Grassroots-menedzsereként dolgozik. – A győzelem legfontosabb része a hihetetlen jó csapatszellem, ezt a mai mezőny tagjainak is a figyelmébe ajánlanám. Talán három kiemelkedő képességű játékos volt az akkori csapatban, de nyolcan nyírségi kötődésűek voltak, melléjük hoztunk néhány embert az ország más részeiből, illetve külföldről.
Természetesen a legendás sztorikkal sem marad adós Őze Tibor, aki a nyíregyháziak ukrán és moldovai légiósáról is mesélt egy-egy érdekes története.
– Valerij Cap olyan játékos volt, hogy egyszer nekiment a hálótartó vasnak az edzésen, eltört az orra, de nem ment le a pályáról. Helyretette, és folytatta. Minden edzés előtt tetőtől talpig bekente magát Gerosan kenőccsel, amitől olyan vörös volt, mint a rák. Egyébként naponta járt benzint csempészni Ukrajnába. Valerij Capatina egy hónapban három bőrkabátot vett, mert állandóan eljátszotta. Mostanság otthon, Moldovában taxizik, de a fia itt játszik Magyarországon, és nagyon tehetséges – mondta az egykori sikeredző.
A Nyíregyháza csapatának akkoriban volt egy olyan taktikai fegyvere, amit az argentin válogatott alkalmazott. Kirchmayer Tibor középpályásként 15 gólpasszt adott, de nem futott vissza védekezni, helyette támadó létére Takács Szilárd zárt vissza, aki iszonyatos mennyiséget tudott futni, s amikor ismét támadás következett, visszacseréltek.
– Nagyon jó döntésnek tartom, hogy ismét egycsoportos a másodosztály, mert a kétcsoportos NB II túlságosan híg volt, amit a mérkőzések színvonalánál is lehetett érezni, illetve nem tartottam szerencsésnek a tartalékcsapatok szereplését – vélekedett Őze Tibor. – Sokkal erősebb lesz a bajnokság, bár én kettővel több csapatot engedélyeztem volna, hogy több mérkőzést játsszanak a csapatok. Tizennyolc-húsz csapatos mezőnyt csináltam volna, de mivel a Ligakupában is kötelező a részvétel, ott pótolhatják a mérkőzéseket. Tehát színvonaljavulást várok, és azt, hogy iramban nem lesz olyan nagy különbség az NB II és az élvonal között. Ez a változtatás a második vonalba terel számos jó játékost is. Az első év szűrő is lesz, amely során ki fognak pottyanni azok a csapatok, amelyeknek a feltételrendszere nem adott.
