Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A hangulatra biztosan nem lehet panasz ott, ahol Vinicius felbukkan! Nem csoda, hiszen a 23 éves brazil csatár mindig mosolyog, még edzés közben is egy felismerhetetlen magyar dalrészletet dúdol, de természetesen minden feladatot maradéktalanul elvégez, szorgalmára nem lehet panasz. A mostani szezont a DVSC csapatánál kezdte, de a bajnoki címvédő hamar búcsúzott az európai kupaporondtól, ezért nem volt szüksége a korábban tervezett bő játékoskeretre, így került a fiatal támadó az NB II Nyugati-csoportjában szereplő Aqvital-Publo Csákvári TK együtteséhez.
Egy brazil srác egy magyar faluban?! Pardon: nagyközségben! Ez aztán furcsa történetnek tűnik, de a Rangadó.hu érdeklődésére Galvao Leal Vinicius elmondta, ahogy Debrecenben, úgy Csákváron is nagyon szeret élni és futballozni.
– Azt mondják, a magyar nagyon nehéz nyelv. Hogy sikerült ilyen jól megtanulnia?
– Az első évben, amikor Debrecenbe kerültem, még ott volt Leandro, aki magyar állampolgár is, és ő mindig próbált segíteni nekem. Mindent lefordított, úgyhogy kényelmes volt – mesélte Vinicius. – Amikor elment, akkor egyedül voltam, az egy kicsit nehéz volt, de a foci legfontosabb szavait már értettem: labda, fordulj, és a többi. Azóta már az összes kifejezést megtanultam, de egyébként is szeretek nyelveket tanulni, a szabadidőmben például sokat böngésztem a webfordítót. A magyar nyelv nagyon szép! Másfél év után megismerkedtem egy magyar lánnyal, és így már könnyebb volt, hiszen a vasárnapi ebédnél mindig ott volt a család is, tehát két-három év elteltével már egész jól tudtam magyarul. Mindent megértek, csak beszélni nem könnyű néha.
– Egy brazil fiatalembernek milyen az élete egy magyar faluban?
– Korábban már voltak Olaszországban másfél évig, tehát megszoktam a telet és a hideget, bár itt, Magyarországon még hidegebb volt. Az időjárás kicsit szokatlan volt, de amúgy nincs vele semmi probléma. A magyar emberek nagyon aranyosak, rendesek, minden rendben volt Debrecenben is. A magyar foci nagyon jó, brusztolós, de gyors is. Az elmúlt öt évben, amióta itt vagyok, most a legjobb a magyar foci. Csákvár tavaly nagyon új volt még nekem, mert Debrecen egy nagyváros, ez pedig egy kistelepülés, de úgy látom, az emberek itt is próbálnak segíteni mindenben, amire szükségünk van. Nagyon jól érzem magam itt, ezért is hosszabbítottam a télen fél évvel.
– A szezon eddigi teljesítményét hogyan értékeli?
– Nagyon jól megyünk, a csapat mindent megtesz, hogy bennmaradjunk, hiszen ezért vagyunk itt, ez a cél. Az elnökünk is hisz benne, az edzéseken pedig komoly munkát végzünk. Bognár Györgyöt tisztelem, mert nagyon jó edző. Szerintem nem lesz probléma, bár a Nyugati-csoport sokkal erősebb, mint a Keleti, sok jó csapat van, egykori NB I-es játékosokkal, de nálunk is sok jó futballista játszik.
– Mik a tervei a pályafutása során, hosszabb távon?
– Most az a legfontosabb cél, hogy bennmaradjunk az NB II-ben. Szeretném, hogy az emberek emlékezzenek rá, hogy itt voltam, és segítettem a csapatnak. Szeretnék ismét NB I-es játékos lenni, bajnokságot és Magyar Kupát nyerni, tehát vissza akarok kerülni oda, ahonnan jöttem. Már öt éve itt élek, szeretem Magyarországot, ezért szeretném felvenni az állampolgárságot.
– Jól gondolom, ha magyar fociról van szó, és nem a Csákvár csapatáról, akkor elsősorban Loki-drukker?
– Persze, hiszen az volt az első komoly csapatom, nagyon jó érzés volt, nagyon jól ment a játék, sok barátom van ott. Tisztelem Szima Gábor elnök urat is, aki mindent megtett, hogy jól érezzem magam. A szurkolók imádtak ott is, tehát jó lenne visszatérni, és újra segíteni a csapatot, hogy visszakerülhessen oda, ahova való, megnyerni a bajnokságot, a Magyar Kupát és a Ligakupát, mert a Debrecen nagyon jó csapat. Sajnos most rossz periódusuk van, de természetesen szurkolok nekik.
