Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az év elején az NB II-es Dunakanyar-Vác csapatából az élvonalbeli Kecskeméthez igazolt Borszéki Csaba. A 29 éves kapus azonban fél év elteltével visszatért előző klubjához, mert ott játéklehetőséget ígértek neki. Igen ám, de mivel ő a strandlabdarúgó-válogatott hálóőre, néhány hét kimaradt számára az alapozásból, és a nyári szezon végén kissé fáradtan tért vissza a gyepre, ezért a Keleti-csoport első fordulójában, Kazincbarcikán a kispadon találta magát. Helyzetét nem könnyíti, hogy Palásthy Dávid remek teljesítményt nyújt a Magyar Kupában az MTK-t búcsúztató, a bajnokságot pedig a KBSC legyőzésével kezdő váciak kapujában.
A Vasas és a REAC egykori játékosa, Borszéki a Rangadó.hu érdeklődésére elmesélte, a teremlabdarúgással csupán két, a strandfocival pedig egy éve került kapcsolatba, de immár minden nyári szabadidejét a homokon tölti. Számára tehát mindegy a közeg, a borítás, csak a háló és a kapu a fontos!
– Miért tért vissza az NB II-be?
– Kecskeméten érzetem, hogy nincs sanszom védeni, Vácon pedig azt mondták, hogy lehetőséget kapok. Nem sok szabadságom volt nyáron, ezért a kazincbarcikai meccs után kaptam néhány nap pihenőt, azt követően csak pénteken kellett mennem edzésre – mesélte a Rangadó megkeresésére Borszéki Csaba.
– Milyen képet mutatott a csapat a KBSC ellen?
– Szerintem Kazincbarcikára most kellett mennem utoljára, legalábbis ha nem igazolok jövőre az NB III-ba… Papíron az öt leggyengébb csapattal kezdünk, ez mindenképpen szerencsés, ettől az időszaktól tizenhárom-tizenöt pontot várok, bár annyira még én sem ismerem a csapatunkat, hiszen nemrég tértem vissza, és sok új arcot kell megismernem. Palásthyval, Rusvayval és Gulyással régóta együtt játszom, és nagyon szimpatikus, hogy az új vezetőség visszacsábított régi váci kötődésű játékosokat.
– A strandfoci iránti szerelem mikor kezdődött?
– Tavaly amikor, a néhai Császár Gyula csinált egy futsalcsapatot. Megtetszett, és én is megtetszettem nekik, s azóta védek teremben is. Idén több lett a program nyáron, ezért a háromhetes nagypályás szünetet a homokon töltöttem, s késve mentem vissza alapozni a váciakhoz. Talán ez is a problémája Mózner János vezetőedzőnek. Nem vagyok rossz erőállapotban, és el is végeztem a szükséges feladatokat, csak kicsit fáradtabb vagyok.
– Van esély a strandfoci továbbfejlődésére hazánkban?
– Szerintem igen. Így is jelentős támogatást ad a szövetség, de az ukrán, orosz és fehérorosz profikkal nehéz felvenni a versenyt. Mi négy-öt hetet vagyunk homokon egy évben, ők harmincat. Így is sikerült az olasz, a portugál és a svájci csapatot is megelőznünk, és ha szerencsésebbek lettünk volna, és a másik csoportba kerülünk, akkor Hollandia helyett mi kerültünk volna a világbajnokságra, Tahitira.
