A Budapest Honvéd címvédőként az NB I-es tabella negyedik helyén telelhet. A kispestiek őszi félszezonjáról a csapat fiatal, de egyre rutinosabb 21 éves játékosával, Gazdag Dániellel beszélgettünk.
– Kicsit vegyes érzéseim vannak, ha visszagondolok az elmúlt félévünkre. Akadtak igazán jó meccseink, értünk el szép eredményeket, de volt olyan találkozó is, amiből sokkal többet kihozhattunk volna. Szerezhettünk volna akár több pontot is, akkor talán kicsivel elégedettebbek lehetnénk. Összességében talán nem is a helyezésünket kell nézni, hanem a ponthátrányunkat. Ez kicsit sok az élmenő Ferencváros-Videoton mögött, éppen ezért tavasszal mindenképpen zárkózni szeretnénk.
– Ősszel először volt eredményes az NB I-ben, hiszen bombagólt lőtt a Balmazújváros ellen, majd zárásként a Paks ellen győztes találatot jegyzett. Melyik áll közelebb a szívéhez?
– Az biztos, hogy az egyik legemlékezetesebb őszi mérkőzésemet a Balmaz ellen vívtam, már csak a gólom miatt is. A hajdúságiak elleni találatom valóban igazán szépre sikerült, messziről nagyon jól találtam el a labdát. Értelemszerűen közel áll az a találat a szívemhez, hiszen hosszú idő után voltam első ízben eredményes az NB I-ben. Ugyanakkor a hétvégi gólom még annál is fontosabb volt, hiszen az három pontot ért a csapatomnak.
– A győztes találkozó után edzőváltás történt a klub élén, önt meglepte Erik van der Meer menesztése?
– Igen, kicsit váratlanul ért, a mérkőzés után nem számítottam erre, de a futball már csak ilyen. Az új mesterünket, Supka Attilát személyesen még nem ismerem, ám eddigi pályáját annál inkább, hiszem, hogy sikeresek leszünk vele.
– Ha már előretekint: a Budapest Honvéd továbbra is érdekelt a Magyar Kupában, a bajnokságban pedig a negyedik helyről várja a folytatást. Mit gondol, milyen célokért küzdhetnek tavasszal?
– A hétvégi, paksi találkozó igazi vízválasztó volt számunkra, hiszen ha kikaptunk volna, akkor talán nem előre, hanem kicsit inkább hátrafele kellett volna tekintenünk. Szerencsére olyan eredményt értünk el, hogy csak előre kell figyelnünk. Tavasszal meglátásom szerint tovább küzdhetünk a dobogó valamely fokáért, ez a cél lebeghet majd a szemünk előtt. A kupában természetesen szeretnénk minél messzebb menetelni, nem titkolt célunk, hogy a döntőről álmodunk. Februárban a Siófokkal találkozunk, biztos már az sem lesz könnyű összecsapás, de kötelező lesz továbbjutnunk.
– Szezon elején nem számított biztos pontnak a kispestieknél, az első fordulókban kevés lehetőséget kapott. Hogyan élte meg azt a helyzetet?
– Nyáron Erik van der Meer személyében új edző érkezett a csapathoz, számítottunk arra, hogy lesznek változások. Eleinte úgy tűnhetett, talán én lettem az „áldozat”, ugyanakkor ugyanúgy tettem a dolgomat, mint máskor, próbáltam maximálisan megfelelni az edzői utasításoknak. Abban a rövid időszakban, amikor kikerültem a csapatból, a távozás meg sem fordult a fejemben. Csak azon dolgoztam, hogy visszaverekedjem magam a kezdőbe. Végül olyan teljesítményt és edzésmunkát produkáltam, hogy sikerült helyet követelnem magamnak a kezdőcsapatban, meggyőztem a holland vezetőedzőt, így újra alapember lettem a Honvédnál.
– Mindezeknek köszönhetően hosszú fél-szezon és klubszinten majd’ húsz mérkőzés van ön mögött. Jókor jött a pihenő?
– Való igaz, roppant hosszú ősz van mögöttem, hiszen a klubcsapatom mellett az U21-es válogatottban is lehetőséget kaptam. Sok mérkőzésen léphettem pályára, aminek természetesen nagyon örülök, de bevallom: a pihenés és a feltöltődés lehetősége a januári alapozás előtt pont jókor jött. Ez az időszak maximálisan a pihenésről és a családról szól.
– Családos emberként mivel telnek most a hétköznapjai?
– Hamarosan éppen indulunk kicsit feltöltődni a párommal és a kisfiammal, elutazunk. Karácsony közeledtével aztán előbb a kedvesem családját látogatjuk meg, majd pedig az én szüleimet. A nagyszülőknél biztosan nagy lesz az ünnepi készülődés és finom ünnepi ételek kerülnek majd az asztalra.
– Különleges lesz az idei karácsony a Gazdag-családban?
– Mindenképpen, hiszen kisfiam tavaly ilyenkor még nagyon pici volt, éppen ezért érthetően kevés dolgot észlelt a körülette zajló világból. Most azonban már olyan korban van, hogy minden nagyon érdekli. Biztos vagyok abban, hogy nagy örömmel és lelkesedéssel bontogatja majd az ajándékokat. A fényekért pedig egyszerűen már most odavan! A minap voltunk kint a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban, annyira tetszett neki a világítás, hogy alig tudtunk hazajönni… Roppant boldog vagyok, hogy vele tölthetem szabad perceimet, az apaságnak köszönhetően sokkal érettebb lettem az életben és talán mondhatjuk, hogy a pályán is.
