NB I

„A játékosok nem rohadnak meg a pályán a győzelemért”

A Fradi korábbi ikonjai nem vitatják Doll felelősségét a gyengébb eredményekben, ugyanakkor a játékosok megfelelő hozzáállását is hiányolják.

Kapcsolódó cikkek

Csütörtök délután Kubatov Gábor, a Ferencvárosi TC elnöke megerősítette posztján Thomas Doll vezetőedzőt, aki csapatával a most futó szezonban látványos visszaesést produkált, és jelenleg kilencpontos hátrányban áll az éllovashoz képest. Annak ellenére, hogy a zöld-fehérek a télen megszerezték Botka Endrét, Bognár Istvánt, Kleinheisler László, Janek Sternberget, Amadou Moutarit és Julian Kochot, szemmel láthatóan sem eredményben, sem játékban nem hoztak javulást – kivéve talán Moutarit – ezek a játékosok. A Rangadó.hu kíváncsi volt arra, hogyan látja két korábbi Fradi-játékos, Hajdu Attila és Nyilas Elek a felelősséget folyamatosan a játékosaira hárító német szakember helyzetét.

– Ha a csapat a jól sikerült bajnokság után gyengébben szerepel, nyilván mindig előkerül az edző – kezdte honlapunknak a Ferencváros BL-menetelésében is résztvevő kapusa, Hajdu Attila. – Abból a szempontból jól döntött Kubatov Gábor, hogy tiszta vizet öntött a pohárba az edző jövőjét illetően. Az viszont nem kérdés, hogy Dollnak óriási a felelőssége az utóbbi hónapok gyenge eredményeiben, főleg annak tükrében, hogy milyen minőségű játékosok állnak a rendelkezésére. Amiben személy szerint a legnagyobb visszaesést érzem, hogy a csapat nem “harap” annyira, a játékosok nem “rohadnak meg” a pályán a győzelemért minden egyes percben. Ha egy csapatnak úgy jön össze például a hetedik hely a bajnokságban, hogy a futballisták minden meccsen mindent megtettek a három pontért, akkor az ember feláll, leporolja a vállát és azt mondja, ez ilyen szezon volt. A mi időnkben simán kikaptunk a Real Madridtól és az Ajaxtól a BL-ben, mégis mindenki elégedett volt, mert azt látták, hogy bátran és szenvedélyesen játszott a csapat, mindenki kitette a lelkét a pályára – ez a szurkolók alapvető igénye, ez a legfontosabb. Például ha felveszünk egy olyan munkatársat az üzletbe, aki csak pénzt akar keresni, de nem akar dolgozni, az már a munkakezdés utáni első pillanattól látszik rajta. A játékosoknál is ezt veszem észre, nem akarnak melózni, motivációs problémájuk van. Ezt nem is értem. Mi jelentsen annál nagyobb motivációt a játékosoknak attól, hogy minden héten magukra húzhatják a Fradi-mezt?

– Az biztos, hogy valami nem úgy működik a Fradinál, mint korábban, de azért nem annyira rossz ez a teljesítmény, mint aminek látszik, hiszen a csapat még odaérhet a nemzetközi szereplést érő helyek valamelyikére – ezek már Nyilas Elek szavai, aki szintén fontos tagja volt az 1995-96-os Fradinak, amely a BL-csoportkörbe jutott. – Az sem biztos, hogy mindig csak a vezetőedzőben kereshető a probléma, de a felelőssége természetesen nem vitatható, hiszen ő választotta ki azokat a játékosokat, akiket leigazolt. Az sem szerencsés, hogy a vereségek után Doll áthárítja a felelősséget a játékosokra, hiszen a kudarc is mindig közös. Az edző készíti fel a csapatot és ha motiválatlan a társaság – mint például legutóbb Pakson -,akkor az az ő hibája is. Az új játékosok összecsiszolása és a játékrendszerbe való beépítése azonban nem megy egyik pillanatról a másikra, ehhez idő kell. Hiányzik a racionalitás, az a fajta éhség, ami tavaly még megvolt a csapatban, igaz az új játékosok érkezésével ennek nem szabadott volna alábbhagynia. Jóval kevesebb ötletesség jellemzi a Fradi játékát, kevesebb helyzetet tudnak kialakítani a támadók. Az elvárás mindig nagy a Ferencvárosnál, ez pedig lehet, hogy nagy teher a játékosok számára és nem tudják elviselni, de abban sem vagyok biztos, hogy az új focisták megfelelnek ahhoz a rendszerhez, amit Thomas Doll elképzelt. A Ferencváros közönsége rosszabb eredmények esetén is meg tud bocsátani, ha látja a játékosokon a lelkesedést, a megfelelő hozzáállást és az alázatot, ami alapvető dolog lenne, én mégis hiányolom ezt néhány játékosnál.

Olvasói sztorik