A hazai futballszövetség (MLSZ) kifejezetten ösztönözte, Berndt Storck szövetségi kapitány is előszeretettel támogatja a fiatalok bevetését a bajnokságban és olykor a válogatottban is. A német edző a magyar csapat Eb-keretének kihirdetésekor is előhúzott jósterével ismeretlen fiatalt (Kocsis Gergő), de korábban Kleinheisler László vagy Nagy Ádám is nála lett alapember a nemzeti csapatban. De vajon van-e merítés az NB I-ből, felbukkantak-e 20-22 éves jövendőbeli válogatottak? Az említett életkor nem minden futballkultúrában számít poétikusan fiatalnak, hiszen máshonnan ennyi idősen már jó pénzért külföldre mennek játékosok, Magyarországról viszont igen ritkán – meg kell elégednünk azzal, ha valaki ebben a korban stabilizálja a helyét a hazai mezőnyben, netán odakerül a válogatott keretbe.
A mögöttünk hagyott idényben huszonöt magyar futballista debütált az NB I-ben, de köztük akad olyan is, akit már nem nevezhetünk ifjú tehetségnek – például Filkor Attila vagy Kovácsik Ádám, mindketten külföldről hazatérve játszottak először felnőtt magyar csapatban. A többiek között kevés igazán berobbanó ifjú titán akad. Húsznál több meccsen eleve mindössze hatan léptek pályára közülük. Így a jövendő esetleges magyar válogatottjainak számbavételénél olyanokat is figyelembe vettünk, akiknek nem az idei volt az első szezonja az NB I-ben.
Akad, aki már túl van a felfedezésen, az említett Nagy Ádámot minden fronton a legjobbak között tartjuk számon, ő már a jelenlegi, Eb-szereplő magyar válogatott erőssége, 21 évesen. Ugyancsak felhívta magára a figyelmet Sallói Dániel, az Újpest 19 esztendős csatára, igaz, a magyar első osztályban viszonylag keveset töltött el, hiszen év közben Németh Krisztián egykori klubjához, a Kansas Cityhez igazolt. Jövője biztatónak tűnik, ahogy az is, amit az Újpestben mutatott. Nála is többet vártak az Olaszországból kölcsönben hazatérő Novothny Somától, és a Diósgyőrben a mutatói alapjáén nem is okozott csalódást a 21 éves támadó, húzóembere volt a nem túl acélos szezonban a miskolciaknak. Sallóihoz hasonlóan nála is a legnagyobb kérdés, a merre tovább – talán a folyamatos külföldi kölcsönadásoknál nem volt rosszabb iskola neki a hazai élvonal.
Akadt még olyan csatárígéret, akiben ott mocorog egy szép hazai (és talán külföldi) karrier lehetősége: a korosztályos csapataiban csodacsatárnak számító fehérvári Sejben Viktor ősszel góllal mutatkozott be a Videotonban, később azonban kicsit megtorpant, kevesebb lehetőséget kapott – viszont ő tényleg fiatal, nincs még 20 éves, eljöhet az ideje. Csapattársa, a 21 esztendős Géresi Krisztián viszont tavasszal teljesedett ki Horváth Ferenc csapatában, a hajrára megtáltosodó Vidi egyik legjobbja volt szinte minden mérkőzésen, kíváncsian várjuk a folytatást. Ahogy a hagyományosan magyar játékosokra építő Paksban idén sokat vállal, hét gólig jutó Hahn János esetében is.
A szezon talán legnagyobb fejlődést mutató fiatalja a Vasas kulcsembere, Vida Máté volt. A középpályás gyakorlatilag végig játszotta a szezont, elbírta a terhet, amit a kiesés ellen küzdő újoncnál rá hárult, ráadásul a legvégén főszereplő lett a bennmaradásban egy emlékezetes góllal. Húsz évesen ez több mint biztató bemutatkozás, ha fejlődése nem törik meg, szép jövő vár rá, kérdés, melyik csapatban. Az angyalföldieknél egyébként akadt még sok lehetőséget kapó fiatal, Berecz Zsombor vagy Ádám Martin sem panaszkodhatott, meglátjuk, a küzdelmes-küszködős első szezon után hogyan izmosodnak bele az élvonalba. És érdemes kiemelni Hangya Szilveszter huszonhat meccsét.
A fiatalok bevetésében kétségtelenül a Budapest Honvéd járt az élen, az új MLSZ-szabályozás rájuk hatott a legösztönzőbben. Avagy a kispesti akadémia valóban teljesítette funkcióját. A védelemben a 21 éves Bobál Dávid és az egy évvel idősebb Botka Endre vezéregyéniségként húzta a szekeret. Botka szélső hátvédként már most olyan teljesítményt nyújtott, hogy többen a szövetségi kapitány figyelmébe ajánlották, hiszen ebben a pozícióban korántsem vagyunk jól eleresztve. Bobál Dávid pedig igazolta azokat, akik szerint a túl fiatalon külföldre szerződés helyett egy-két év NB I-es rutin többet érhet – az egykoron a Manchester City próbajátékosként is megfordult középhátvéd fokról fokra lép előre a kispesti akadémiáról indulva.
Áttekintve az idei felhozatalt, pezsgőt azért nem bonthatunk: a szövetség elképzeléseihez képest alighanem kevesebb magyar fiatal vált valóban stabil játékossá csapatában. Ugyanakkor azt se feledjük el, hogy ahány játékos, annyi lehetséges modell: láttunk olyat, hogy valaki NB III-as csapat kispadjáról kerül a válogatottba, majd külföldre. Mindenesetre az Európa-bajnoki szereplés remélhetőleg ösztönzőleg hat sok hazai fiatal labdarúgóra, már csak az kellene, hogy a klubjaikra, illetve a vezetőedzőikre is ösztönzőleg hasson, akkor az idei hatnál többen kapnak komolyabb meccsterhelést a magyar bajnokságban – amelynek első számú funkciója kellene, hogy legyen a tehetséggondozás. Hogy a válogatottnak ne kelljen majd újabb harminc évet várnia egy kijutásra valamelyik világversenyen.
