Az egykori Fradi-kapus, majd klubvezető, jelenleg televíziós műsorvezető-celeb Berki Krisztián a Rangadónak adott interjúban a Ferencváros jelenlegi csapatáról és vezetői döntéseiről, a szurkolókról, a futball eladhatatlanságáról és a magyar válogatott Eb-esélyeiről is nyilatkozott.
– Ki szokott menni a Groupamába a Fradi-meccsekre?
– Időnként előfordulok a pályákon, de csak a VIP-részlegek döntéshozóinak társaságában. Valaha fanatikusan figyeltem a magyar foci történéseit, megtapasztaltam annak számos szintjét, ma már nem hoz annyira lázba egy rangadó. A Groupama Aréna egy igazi 21. századi szórakoztató élményt nyújtó „futballszentély”.
– Ráadásul most már bajnokcsapat játszik benne. Mit szólt a csapat bajnoki címéhez, milyennek látta az idei Fradit?
– Természetesen örültem neki, bár a bajnokság élvezeti értékének nem tett valami jót, hogy nagyon korán történt a bajnokavatás. Az izgalmi faktor elillant. Olyan ez, mint amikor Schumacher agyonverte a mezőnyt a Ferrarival a 2000-es évek elején. A rajongók nem szeretik a lefutott meccseket. Az, hogy mostanában nem járok mérkőzésekre, még nem jelenti azt, hogy érzelmileg ne kötődnék a Ferencvároshoz. A Fradi egy olyan emocionális brand, ami termékskálák széles körére terjeszthető ki. Sok lojális szurkoló áll mögötte. A Fradi-szívnek olyan mély érzelmi töltete van, hogy, nehéz szavakkal kifejezni. Csak az érezheti ezt igazán, akit személyében megérintett mindez. Én fradista vagyok, s örökké az is maradok.
– Vannak fradisták, akik ugyanígy éreznek, mégsem hajlandók bemenni az új stadionba. Mit gondol a klubvezetés és a szurkolói csoportok ellentétéről?
– Egykori klubvezetőként átérzem a helyzetet. Nekem is voltak konfliktusos helyzeteim az ultrákkal. Szerintem ez a csetepaté a kevesek érdekét szolgálja, és abszolút helyesnek gondolom a klubvezetés döntéseit. Meghatározó élményem, amikor bevezettük a Szurkoló kártyát, mellyel a nézőtéri botrányoknak, a futball-huliganizmusnak próbáltuk meg elejét venni, mivel a kiemelt kockázatú meccseken már kötelező a személyazonosítás, illetve a sportmérkőzésekre járókról szerettünk volna egy átlátható adatbázist kialakítani. Az én időmben a csapat sikertelenül küzdött a pénzügyi helyzettel és az ellenfelekkel. A klub napról-napra élt, káosz és zűrzavar uralkodott mindenhol. Újdonsült figuraként belecsöppenve a lecsóba nem volt könnyű a feladatom. Most nem ez van. Impozáns stadionban – gyakorlatilag nagyobb szerverparkkal, mint a NASA-nak van – minden igényt kielégítően tud készülni a csapat és a menedzsment, 21-dik századi sportélményt tudnak nyújtani.
– Akkor tehát ön sem engedné be szkennelés nélkül is a szurkolókat a stadionba?
– Nem. Az újat először kinevetik, majd harcolnak ellene, végül pedig elfogadják azt. Ez jól mutatta, hogy a szórakoztató-élmény szempontjából elengedhetetlen biztonsági területen bevezetendő innováció milyen mértékű ellenállással találkozik. Szükség van biztonsági intézkedésre. Akinek pedig nincs vaj a füle mögött, az nem is hőbörög.
– Ad valamennyi esélyt a BL-főtáblára jutásra a Fradinak?
– A Bentley-met azért nem tenném fel rá.
– A Fradi-stadion sem telik meg mostanában, a többi pályán pedig egyenként számolgathatjuk a nézőket. Eladhatóbbá lehetne tenni a bajnokságot a stadionokban és a tévében?
– A stadionfejlesztések beindultak. Rövid időn belül az infrastruktúra nem lesz komoly akadály. A foci egy biznisz, ahol a nézők ügyfelek, s az igényeiket ki kell szolgálni, illetve az igényt meg kell teremteni. Marketingszempontból a fociklubok helyzete nem túl rózsás. Pár kivételtől eltekintve „szimatmarketinget” csinálnak. Pedig brandet kellene építeni. Ma a nézői figyelemért folyik a harc. Tulajdonképpen mindannyian ezért küzdünk. Csak míg én a képernyőn, a focisták a stadionban. Az MLSZ-nek központilag indított marketing-akciókkal kellene még közelebb hozni a foci élményét az emberekhez. Vannak erre jó példák, például Angliában és Belgiumban.
– Mindenesetre nyáron garantáltan rengetegen nézik majd a magyar futballt, az Európa-bajnokságon. Megnézi valamelyik Eb-meccsét a magyar válogatottnak a helyszínen?
– Tervezem. Harminc év kihagyás után újra rajta vagyunk a világ futballtérképén. Már csak azért is nagy dolog ez, mert ennek az országnak nagy szüksége van a siker közös megélésére. A foci a társadalom tükörképe.
– Mit jósol a mieinknek?
– Remélem, az Eb későn ér számunkra véget, ami azt jelenti, hogy sokáig menetelünk. Ha jól játszik a csapat, a játékosok értéke a jelenleginek a többszörösére nőhet. Megnyílhatnak a pénzcsapok. Zizegő papírokért, s nem fillérekért lehetne külföldre eladni a magyar játékosokat. A meglepetésfaktor legyen ott a játékukban. Szeretném, ha továbbjutnának. Az egykori NSZK válogatott edzője, Sepp Herberger mondogatta, hogy „The Ball is Round”, azaz a labda kerek – tehát bármi megtörténhet. Mindez persze remény, hiszen a realitásokkal, a csapatok piaci értékével, játékerejével tisztában vagyok.
