Számos érdekességgel szolgált az OTP Bank Liga 18. fordulójának rangadója, a Paksi FC – Ferencvárosi TC (0-5) mérkőzés.
Az egyértelműnek látszó végeredmény ellenére sokáig a Paks volt a jobb csapat a pályán, az első nagy helyzet is a tolnaiak előtt adódott, amikor Papp Kristóf fejese találta hasba a dermedten álló Dibuszt. Egygólos vendégvezetés után is több lehetőségük akadt a házigazdáknak, erről tanúskodik az is, hogy a 0-5 ellenére a két edző egybehangzóan dicsérte a paksiakat.
Nagy kérdés, mi lett volna, ha Szabó Zsolt játékvezetőt nem csapja be Király Krisztián, és 0-1-nél nem int tévesen lest Koltai Tamás egyenlítőgóljánál?!
Mit érezhetett Böde Dániel, aki éppen szűkebb pátriájában, Pakson zárta le góltalansági sorozatát? Egy védőn felpörgő lövése vágódott a felső sarokba.
S vajon mi lehetett az oka annak, hogy a tévé nem közvetítette az első és a második csatáját?!
Ám a mérkőzés két embernek, két futballistának mindentől függetlenül biztosan örök élmény marad.
Egyikük a 37 éves Kiss Tamás, aki 2004 óta a Paksi FC játékosa (emlékeztetőül: a csapat 2006-ban jutott fel az első osztályba), de korábban 1999-ben és 2000-ben is a városban futballozott, akkor az Atomerőmű SE labdarúgója volt.
Az idén sok sérüléssel bajlódó korábbi csapatkapitány ebben a szezonban már inkább a fiatalok fejlődését segítette részben edzőként, részben az NB III-as második csapatban a pályán is. Ám a 75. percben eljött számára az a pillanat, amelyet oly régóta, vagy talán sosem várt: utoljára húzhatta magára a 10-es mezt. Csertői Aurél ugyanis úgy döntött, jár a helyi ikonnak az megtiszteltetés, hogy hazai pályán a Fradi elleni rangadón, 200. NB I-es mérkőzés búcsúzzon el tőle a város futballt szerető közönsége.
A mintegy 3600 főnyi hazai publikum (a vendégek mintegy ötszázan lehettek) felállva ünnepelte a pályára lépő Kiss Tamást, a csapatkapitány Báló Tamás pedig az oldalvonalhoz futva átadta neki a kapitányi karszalagot. Méltó búcsúztatás egy szerény sztárnak!
Másikuk a húszéves Székely György, aki idén nyáron érkezett Paksra és a hírek szerint nagyon boldog a tolnai városban, hiszen kiváló edzőkkel, remek közösségben, jó csapatnál fejlődhet tovább. Ő korábban évekig az 1860 München szolgálatában állt, ahol akkor Király Gábor védte az első csapat kapuját. Majd az U20-as világbajnokságra való biztos kijutás reményében tért haza és töltött fél évet az Újbudánál.
Világbajnoki álma sikerült is, hiszen Új-Zélandon valamennyi mérkőzésen ő állhatott a Bernd Storck vezette utánpótlás-válogatott kapujában. Teljesítményével nem csak a jelenlegi szövetségi kapitány, hanem a teljes hazai és nemzetközi futballszakma is maradéktalanul elégedett volt. Azért igazolt Paksra, mert az is gyermekkori álma, hogy NB I-es kapus legyen. Valószínűleg arra még ő sem gondolt, hogy ez ilyen hamar és éppen a listavezető Ferencváros ellen teljesül.
Hogy azért került-e a kapuba, mert aznap ő volt az MLSZ-szabály szerinti fiatal a paksi csapatban, így hatmillió forintot ért a klubnak, vagy különben is megkapta volna a lehetőséget, nem tudni. Mindenesetre 2015. december 5. számára egy új szakasz kezdetét jelenti, hiszen ettől a naptól kezdve NB I-es labdarúgónak mondhatja magát. Ráadásul az öt kapott gól ellenére is csak elismerő kritikákat kapott, egy-egy látványos kifutásánál taps hangzott fel a hűvös Duna-menti estében.
Biztosak lehetünk benne, hogy hallunk még róla, és nem utoljára állt a Paks kapujában. A dolga persze nem egyszerű, mert a zöld-fehérek első számú hálóőre, Molnár Péter kiválóan teljesít ebben a szezonban. Ám a paksi viszonyokra jellemző, hogy talán ő volt Székely legnagyobb szurkolója a mérkőzésen.
Bár Paks–Fradi 0-5, a fontosabb számpár talán mégis ez: Kiss 200 – Székely 1.
