Tizenkét forduló után menesztették a Vasas kispadjáról Szanyó Károlyt, miután az újonc csapat kieső helyen állt a táblázaton. Az angyalföldi vezetőség ugyanakkor elismerte a fiatal edző érdemeit, aki egy támadó szellemű csapatot próbált felépíteni. Szanyó Károly most a Rangadó.hu-nak beszélt a tanulópénzről, a tapasztalatokról és a jövőről is – az NB III-as Győri ETO-tól valóban megkeresték, de az őszi szezonban nem kíván elvállalni egy csapatot sem.
– Hogyan gondol vissza most az angyalföldi időszakra és az ősszel történtekre?
– Azzal kezdeném, hogy én csak köszönettel tartozom a Vasasnak. Köszönettel tartozom Jámbor Jánosnak, aki lehetővé tette, hogy a saját edzői filozófiámat megpróbáljam megvalósítani az NB II-ben és aztán az NB I-ben is. Most is azt vallom, sokkal nehezebb megnyerni az NB II-es bajnokságot, mint utána bentmaradni az első osztályban. De kétségtelen, volt tizenkét fordulóm megtapasztalni, mi az igazi különbség a két osztály között.
– És mi?
– Ami az NB II-ben belefért, hogy például azért nem vezetünk 3-4 góllal, mert kihagyjuk a helyzeteket, de ez nem bosszulja meg magát, mert dominálni tudtunk és előbb-utóbb úgyis betaláltunk – az eggyel feljebb fordítva van. Itt elég egy hiba és büntetnek az ellenfelek. Nem akarok magyarázkodni és sorolni a példákat, talán a nyitófordulót említeném, amikor Diósgyőrben megítélésem szerint győzelmet érdemeltünk volna, mégis kikaptunk 2-1-re. Egy instant elemző program, amit minden mérkőzés után megkaptam, azt mutatta, hogy tizennégy lehetőségünk volt a meccsen, a Diósgyőrnek pedig négy. Csak mi a tizennégyből lőttünk egy gólt, ők a négyből kettőt. Sajnos az én edzősködésem alatt ez végigkísérte a csapatot. Sok helyzetet hagytunk ki.
– Nem gondolt arra, hogy a csapat stílusán, a támadó felfogáson változtasson?
– Nem, és azért volt, ami engem igazolt. Például a Ferencváros elleni hazai mérkőzés után Thomas Doll nyilatkozata, aki elismerte, hogy nem tudtak mit kezdeni a letámadásunkkal. Ott is negyvenöt percen keresztül megvalósítottuk, amit elterveztünk, viszont a második félidő elején bekapott gól után már nem sikerült. Ez benne van a labdarúgásban. A helyzeteink akkor is megvoltak.
– Önnek, mint edzőnek jó tanulópénz volt ez a pár hónap?
– Abszolút. Amíg edző leszek, mindig tanulni szeretnék. Most, negyvenkét évesen is, és ha megadatik, hogy ötvenöt vagy hatvan évesen edzősködhetem, akkor is. Sose fogom azt hinni, hogy már jó edző vagyok. Van egy elképzelésem, figyelem a futball tendenciáit, és ezek alapján próbálom kihozni a csapatomból és magamból a legtöbbet, ezt ígérhetem a jövőben is.
– Nagyon őszintén: alkalmas ez a mostani Vasas arra, hogy bentmaradjon az élvonalban?
– Úgy gondolom, igen. Nem szeretnék a múlttal foglalkozni, lezártam ezt a korszakot, szerintem összességében sok pozitívum volt benne, tudtunk örömet szerezni a szurkolóinknak. Amikor elkezdtem a munkát, és a Partizan Beograddal játszottunk edzőmérkőzést, azzal a csapattal, amely egy héttel későbbi BL-selejtezőre készült, teljesen partiban voltunk velük. Mostanában olvastam, hogy fizikálisan rossz állapotban van a csapat. Amelyik csapat húsz szögletet lő egy meccsen, az nem létezik, hogy nincs olyan állapotban, amiben fel tud érni az ellenfél kapujához. Sok meccsünk a végén dőlt el apróságokon – ha a javunkra dőltek volna el, most senki nem beszélne a problémákról.
– Számított rá, hogy előbb-utóbb így is el kell vinni a balhét?
– Már amikor az edzőképzést elkezdtem, tudtam, hogy ezt vállalni kell. Ha nincs eredmény, az edző az első, akit elővesznek. Vállalom a felelősséget ezért a tizenkét meccsért, bárki előtt. Szégyent nem vallottunk, de azzal nem tudok vitatkozni, hogy a szerzett pontok nem mellettem szólnak.
– Hogyan tovább? Győrbe hívták a napokban, mennyire inspirálná ez a feladat?
– Nem csak a Győr keresett, több lehetőségem is van. De az őszi idényből még hátralévő időszakot szeretném kivárni. Beszéltem a győriekkel, nagy megtiszteltetés, hogy gondoltak rám. A legkevésbé sem lenne degradáló egy NB III-as csapat vezetése a számomra, hiszen az ETO múltjával mindenki tisztában van. Ráadásul játszottam is ott, úgy érzem, szerettek is a városban. De nem tudtam egyik napról a másikra azt mondani, hogy átveszem az edzéseket. Kértem egy kis időt. Ők szerették volna, ha az utolsó 3-4 mérkőzésen már én ülök a padon. Most, ahogy olvastam, Preszeller Tamás lett a megbízott edző, ami szerintem kiváló megoldás, mi pedig úgy váltunk el, hogy soha nem mondd, hogy soha. Bármi megtörténhet a későbbiekben, egyelőre szeretnék kicsit kivárni.
