Mint ismert, a magyar U19-es válogatott Európa-bajnoki selejtezőtornán vett részt Horvátországban. Három mérkőzést játszott csapatunk: előbb Kazahsztánt győzte le 4-0-ra, majd következett a Montenegró elleni 3-0-s vereség, végül egy küzdelmes döntetlen (1-1) a házigazdákkal. A magyar csapat négy ponttal a harmadik helyen végzett, de csak az első és a második kvalifikálta magát az elitkörbe, illetve a legjobb harmadik is továbbjut. A többi csoport mérkőzéseit még nem játszották le, de nem valószínű, hogy négy ponttal és plusz egyes gólkülönbséggel a magyaroknak lesz majd keresnivalójuk…
A magyar válogatott korábbi kiváló játékosa, a Ferencváros jelenlegi utánpótlásedzője, Lisztes Krisztián az összes horvátországi mérkőzést végignézte, a Rangadó.hu őt kérdezte a tapasztalatokról.
– Az első mérkőzésen nagyon meggyőző győzelmet arattunk Kazahsztán ellen, egyértelműen jobbak voltunk. Két nappal később Montenegró volt az ellenfél, erről azt gondoltuk, döntő mérkőzés lehet a továbbjutás szempontjából. Valószínűleg az is lett, a három-nullás vereség miatt aligha jutunk majd ki. Sajnos azt láttam, hogy aznap jobb volt az ellenfél, mi nagyon gyenge napot fogtunk ki – kezdte Lisztes Krisztián.
– A horvátok ellen viszont ismét egy friss, gyors válogatott lépett pályára. Azt a találkozót nagyon sajnálom, hiszen már a szünetig hármat rúghattunk volna nekik, ami nagy valószínűséggel kijutást jelentene. Egységesek voltunk, szinte lefociztuk őket a pályáról. Csak egyet sikerült lőni, ez pedig kevésnek bizonyult. A második félidőben ugyanis befújtak ellenünk egy jogos tizenegyest és egyúttal kiállították Czingrábert, majd egy második sárga lapos esetnél még egy pirossal „gazdagodtunk”, Korozmán Kevin, a gólszerző kapta. Ezek után minden reményünk elszállt, hősies játékkal ugyan tartani tudtuk az egy-egyet, de ennél több nem volt bennünk.
– Kit látott a csapat legjobbjának a három mérkőzésen?
– Kifejezetten legjobbat nem tudnék mondani, de minden meccsen volt egy-egy kiugró teljesítmény. Az első mérkőzésen a szombathelyi Petró Balázs játéka tetszett a legjobban; a második meccsen a vereségtől függetlenül talán a kapus Demjén Patrik volt a legkiemelkedőbb – ez sokat elárul a teljesítményünkről… A horvátok ellen talán a Rapid Wienben nevelkedő középhátvéd, Szalai Attila nyújtott maradandót, óriásit küzdött.
– Kinek szenteltek külön figyelmet?
– A ferencvárosi játékosok közül Haris Attila teljesítményére voltunk kíváncsiak, az első mérkőzésen jó benyomást keltett, a másodikon egy sérülés miatt le kellett cserélni, így a harmadikon csak a kispadról tudott beállni, de nagyon harciasan szállt be. Korozmán Kevinnek is nagy figyelmet szenteltünk, neki viszont sajnos nem sikerült úgy a torna, ahogyan vártuk, de a horvátok ellen éppen ő szerezte a gólunkat. Összességében a tudása alatt játszott.
– Voltak érdekes, tehetséges játékosok mind a montenegrói, mind a horvát csapatban, a kazahoknál kevésbé volt kiemelkedő teljesítmény. A Horvátország elleni egy-egyhez hozzá kell tenni, hogy a legjobb játékosaikat nem játszatták. Biztos vagyok benne, hogy ez jó tapasztalat volt a mieinknek, ritkán játszik az ember öt nap alatt három meccset, ráadásul kifejezetten jó csapatok ellen. Fizikálisan és mentálisan is megviselte a játékosokat ez a néhány nap, ugyanakkor a fejlődésüket is szolgálta – mondta végül Lisztes Krisztián.
