NB I

Az ikertestvére helyett kapott sárga lapot

A Haladásban nevelkedő Grabant Bence és Grabant Péter a megszólalásig hasonlít egymásra.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A futballban nem gyakran, de azért előfordul, hogy egy-egy testvérpár ugyanabban a csapatban futballozik, és a történelem során már arra is volt példa, hogy ikerpárok léptek egyszerre pályára, gondoljuk csak a holland válogatott Frank de Boer, és testvérére, Ronald esetére, akik kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Hasonló cipőben jár a Szombathelyi Haladás két fiatalja, Grabant Bence és Péter is, akiket sokszor a játékvezető sem tud megkülönböztetni.

A nagykanizsai születésű fiúk az Illés Akadémián nevelkedtek, Bence pedig a tavalyi szezonban már a Haladás felnőtt keretéhez tartozott, és be is mutatkozott az NB I-ben. Az ikerpár most kölcsönben a másodosztályú Sopron csapatában folytatja.

– Egész életünkben mindig egy csapatban játszottunk, már Nagykanizsán, és utána az Illés Akadémián is – kezdte a Rangadó.hu érdeklődésére Grabant Bence. – Talán most néhány hónapig nem voltunk együtt, amikor felkerültem a felnőtthöz, Péter pedig az U21-ben maradt, de most is együtt jöttünk Sopronba. Ráadásul egy oldalon is játsszunk a tesómmal, ő védő, én támadó vagyok, és egyszer előfordult, hogy a játékvezető összetévesztett minket, így a testvérem helyett én kaptam sárga lapot. Az edzők és a társak általában meg tudnak különböztetni, ha másért nem, a cipőnk vagy a mezszám miatt – mesélte a 19 éves játékos, aki elmondta, hogy a Haladás és a Sopron megegyezett a kölcsönadásukról, így 99 százalék, hogy a testvérével a hűség városába igazolnak.

– Az iskolában is követtünk el csibészséget. Nemrég például az egyetemen a testvérem ment be helyettem egy vizsgára, mert a foci miatt nem tudtam felkészülni. Nem is vették észre a különbséget, sikerült a vizsga szerencsére – folytatta a fiatal játékos. – Ami még érdekes lehet, hogy az MLSZ-adatbankban mindig felcserélik véletlenül a képeinket.

Olvasói sztorik