Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Múlt héten számoltunk be róla, hogy Tóth András pályaedző távozott a Vasastól. Pótlására a felkészülést még játékosként elkezdő, közben pedig erőnléti edzőnek tanuló Ferenczi István neve merült fel az angyalföldi klubnál. A 37 éves, kilencszeres magyar válogatott csatár a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, visszavonul az aktív játéktól, és valóban edzőként folytatja tovább.
– Én lettem Szanyó Károly segítője. Hivatalosan a pályaedzője nem lehetek, mert nincs A-licencem, nekem egyelőre a B van meg. Folyamatban van azonban az erőnléti edzői képesítésem, jövő hónapban lesz a vizsga, és azzal a papírral szerzek jogosítványt, hogy a kispadon tartózkodhassak – kezdte Ferenczi István. – A feladatköröm kicsit tágabb, mint egy erőnléti edzőé, mivel a vezetőedző segítője vagyok. Nagyon hirtelen jött a dolog, mert úgy volt, hogy egy évet még focizok. Szerettem is volna még játszani, de Tóth András távozása után Szanyó Károly rám gondolt. Óriási megtiszteltetésnek fogtam fel a felkérést, és egy félnapi gondolkodás után döntöttem úgy, hogy inkább az ő segítője leszek, minthogy tovább folytassam a karrieremet.
– Nehéz szívvel döntött úgy, hogy felhagy az aktív játékkal?
– Úgy érzem, hogy még mindig nem ült le bennem az, hogy abbahagyom a játékot. Minden nap megyek, látom a srácokat, és én is szívesen játszanék az edzőmeccseken meg majd a bajnokikon. Szó volt arról, hogy kiváltja a játékengedélyemet a klub, és ha úgy alakul, akkor Szanyó Károly még mindig be tud vetni, de én százszázalékosan az edzői feladataimra szeretnék összpontosítani. Persze ha az élet úgy hozza, akkor a pályán is számíthat rám a vezetőedző.
– Mekkora kihívásnak érzi az új feladatát?
– Óriási kihívás ez számomra. Erőnléti edzőként képzelem el a jövőmet. Ha meglesz a papírom, akkor NB I-ben tudom kezdeni ezt a karrieremet egy nagy múltú klubnál, amit nem mellesleg szeretek is, úgyhogy ez nagy dolog számomra. Természetesen rengeteget tanulnom, hiszen két napja csöppentem bele, de mindenképp pozitívum, hogy a legmagasabb osztályban kezdhetem el bontogatni a szárnyaimat. A feladatom ugyanaz, mint bármelyik csapatnál pályaedzőnek, tehát konkrétan nem az erőnléti szerep az enyém. Szanyó Károllyal mindent megbeszélünk, ő főnököm, ami tök jó, de azért furcsa érzés. Mindent megbeszélünk, és ketten kivitelezzük a dolgokat. Megmondja, hogy mi a dolgom, mit vár el tőlem. A futó és erősítő programokat rám hagyja, és legtöbbször ezeket én is elvégzem a játékosokkal együtt.
– Mit vár a szezontól? Mire lehet képes a Vasas az NB I-ben?
– Nem akarok nagy jósolgatásokba belemenni. Szerintem velem együtt mindenki kíváncsian várja, hogy az NB I-ben miképp fog működni az, amit a másodosztályban sikeresen megcsináltunk. Az elmúlt másfél évben több felkészülési meccset is játszottunk NB I-es csapatokkal, és folyamatosan játszunk most nemzetközi edzőmeccseket, amelyeken fel lehet mérni, hogy hol jár a csapatunk. Úgy gondolom, hogy fizikálisan biztosan jó erőben leszünk, és ha mindenki hozza azt, ami benne van, akkor érdekes csapat lehet a Vasas az élvonalban.
