Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Immár végérvényesnek tűnik, hogy a Győri ETO csapata legfeljebb a harmadosztályban kap indulási jogot a következő szezontól. Borkai Zsolt győri polgármester elmondta, szerinte nincs remény az élvonalbeli tagság meghosszabbítására, szóval nagyon úgy fest, a klub csatlakozik az amúgy népes „NB I-es hullócsillagok” táborába.
2015 tavasza két patinás klub „temetője” is lehet, nem beszélve a további, szintén komoly gondokkal küzdő egyesületekről. Mint ismert, február elején a már csak harmadosztályú, egykor azonban jóval szebb napokat is látott Veszprém FC vezetői jelentették be, a bizonytalan anyagi finanszírozás miatt már a tavaszt sem tudja vállalni a csapat, így befejezi szereplését.
Ha visszaemlékszünk, az NB I-ben legutóbb Egerben esett meg, hogy a klub az idényt már csak szenvedve tudta lezárni, majd 2013 nyarán elköszönt a profi közegtől – minden bizonnyal jó időre. Csak azért nem írjuk, hogy csöndben távozott, mert az egri bundabotrány igencsak hangos levezetése volt az amúgy katasztrofális idénynek. A csapat a megyei bajnokságban éledt újra.
Szintén abban a szezonban tűnt el a másodosztályból a kilencvenes évek egyik meghatározó csapata, a Vác FC, amely a különböző tulajdonosi vitáknak köszönhetően került a megszűnés szélére. A megyei első osztályból indult újra a váci foci Csank János irányításával, és úgy tűnik, rövidesen ismét másodosztályú csapata lesz a városnak.
A Halinál sikerült, Sopronban még nem
A Veszprémhez hasonlóan zárta NB I-es pályafutását a Sopron, amely a nagyobb sikereit még Matáv FC néven könyvelhette el. A főszponzor kivonulása azonban megrendítette a nem sokkal korábban még kupagyőztes csapatot, és az olasz tulajdonos vezetése alatt meg is szűnt az idény (2007–2008) kellős közepén. A soproni példán is látszik, hogy nagyon hosszú időbe telik újraéleszteni a futballt: az SVSE-GYSEV azóta a másodosztályig felküzdötte magát, de ott igencsak megragadt.
Hosszú volt az út a Szombathelyi Haladásnak az élvonalig, de a vasi megyeszékhelyen sikerült ismét NB I-es csapatot építeni, és az idei szezontól eltekintve az elmúlt hét évben stabil tagja az alakulat a legmagasabb osztálynak. A Haladás a jelenleg a Pápát szponzoráló Lombard cég égisze alatt teljesítette a 2003–2004-es szezont, de az osztályozón kiharcolt bennmaradást követően az NB I-es indulási jogot átvitte a Veszprém megyei városba a tulajdonos, így Szombathelyen gyakorlatilag megszűnt a foci. A helyi összefogásnak köszönhetően végül a Pápa jogán a másodosztályban indulhatott a csapat, ahonnan egy szezonnal később osztályozón kiesett, az átszervezések miatt azonban bennmaradhatott. 2008-ig kellett várni a feljutásra, ugyanis egy adminisztrációs hiba miatt egy idénnyel korábban hiába lett bajnok a pályán, lemaradt az élvonalról.
Szintén 2004-ben szűnt meg egy rövid időre a siófoki foci. A kiválóan teljesítő Balaton FC tulajdonosa ugyanis Miskolcra tette át székhelyét, nehéz helyzetbe hozva ezzel a futball helyi szerelmeseit. 2005-ben aztán a Bodajk FC-vel egyesülve ismét elindult felfelé a klub, amely jelenleg BFC Siófok néven a másodosztályban szerénykedik.
Hosszabb volt az út a Dunaújváros csapatának, amely becsületből, a keretet ifijátékosokkal feltöltve fejezte be a 2002–2003-as szezont – az azt megelőző három évben sorrendben bajnok, ezüstérmes és negyedik helyezett volt, de a főszponzor szintén kiszállt, így elindult a lejtőn –, majd kiesett a másodosztályba. Az együttes aztán 2008 őszén megszűnt, hivatalosan is eltemették, de a helyi labdarúgás a Pálhalma csapatának köszönhetően idén már ismét az élvonalban képviselteti magát.
Gyászos év volt 2000
Szintén nem húzta ki az utolsó NB I-es idényét a 2000 tavaszán megszűnt Szeged LC, amely négy meccsén nem állt ki anyagi gondjai miatt, így az MLSZ kizárta a bajnokságból. Ugyanebben a szezonban a Gázszer is hasonló sorsra jutott: hiába szerepelt kifejezetten jól a csapat az élvonalban, télre elfogyott a pénz, így a tavaszi idényben már a Pécs indult a helyén az élvonalban.
2000 tavasza igencsak gyászos véget ért az NB I-ben: a fenti két együttes mellett a szintén kieső Diósgyőrnél is ekkor húzták le azt a bizonyos rolót. Már télen kezdődtek a gondok, a játékosok jelentős része eligazolt, a szezon befejezése is nagy nehézséget okozott, majd kiesett és megszűnt a csapat. A szurkolóknak köszönhetően azonban feléledt, és a megyei bajnokság után a Borsod Volánnal egyesülve rövid időn belül már az NB II-ben szerepelt. Érdekes időszak kezdődött ezzel, hiszen nem sokkal később a Bőcs és a Monor is Miskolcra „költözött”, majd 2004-ben ismét az élvonalba jutott a csapat. Az akkori kálváriát valószínűleg senki sem felejti: a klub licencproblémái miatt nem indulhatott volna az NB I-ben, így esett meg, hogy a Balaton FC is Miskolcra tette át székhelyét. 2010-ben újra kiesett a DVTK az NB I-ből, de rövid időn belül vissza is jutott.
Gyakorlatilag iskolapéldája a felelőtlen gazdálkodásnak az élvonalban 1994-ben debütáló, Stadler József által megálmodott Stadler FC. A vezetőség a feljutás évében új stadiont építtetett Akasztón – az ország akkori egyik legmodernebb arénáját –, amelyben az első mérkőzésre mintegy tízezer ember volt kíváncsi a Parmalat ellen, de nem sokkal később a Ferencvárost például 22 ezer érdeklődő szempár követte a lelátókról. 1998 jelentette a csapat végét, akkor ugyanis Stadler József a gazdasági ügyei miatt börtönbe került, a klub kiesett, és végleg megszűnt. A stadion ma is áll, apróhirdetésekkel foglalkozó lapokban keresnek neki gazdát.
Tiszakécskén is egy akkor jelentős befolyással rendelkező befektető, Szabó Tamás épített pillanatok alatt élvonalbeli klubot. A csapat 1997-ben jutott fel az első osztályba, de a Stadlerrel együtt ki is hullott a szezon végén. A folytatás némileg hasonló volt itt is: Szabó távozott, a klub anyagi lehetőségei így lényegesen szűkültek, majd jött egy fúzió a Cegléddel, de végül 2001-ben megszűnt.
A fővárosban sem fenékig tejfel…
Négy bajnoki címmel a háta mögött, 1997-ben köszönt el az első osztálytól az addigra már teljesen széthulló Csepel FC. A főváros egyik korábbi meghatározó csapata az alacsonyabb osztályban is csak vegetálni tudott, majd 2004-ben megszűnt. Hogy nem végleg, az Takács Krisztiánnak, a klub egykori utánpótlás-játékosának köszönhető, aki 2007-ben Csepel FC néven a BLSZ I-ben élesztette újjá a klubot.
1887-ben alapították a III. Kerületi TVE-t, amely története során összesen 25 idényt töltött az élvonalban, de két külföldi tulajdonos, David Altomare és Konsztantinosz Mokalisz 2002-ben majdnem örökre romba döntötte a több mint egy évszázados hagyományt. A kilencvenes évek második felében érkeztek, majd áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységük során az óbudaiak újoncként nem tudtak megragadni az NB I-ben. Ezután jött a drasztikus lépés: egyesültek a Csepellel, ám ez a kaland nem tartott sokáig, hiszen 2002-ben máris átköltöztették a csapatot működtető céget Tatabányára. A III. Kerület nem sokkal később feltámadt, de a felnőtt labdarúgás térképére csak évek múlva került fel ismét. Napjainkban az NB III-ban szerepel.
A Vasas is megjárta a hadak útját az elmúlt években, nem is egyszer. A helyzet 12 évvel ezelőtt volt a legkritikusabb, amikor a Magyar Labdarúgó Liga döntése értelmében a bizonytalan gazdasági helyzetbe került klub nem szerepelhetett a tavaszi idényben. Felfüggesztették az NB I/B-ben játszó angyalföldiek játékjogát, így nem léphettek pályára a meccseken. Rendezniük kellett volna az adósságaikat, de Markovits László ügyvezető elnök kijelentette: a klubnak nincsen semennyi pénze arra, hogy megmentse a futballt.
A szurkolók egy gyászbeszéd után jelképesen eltemették szeretett csapatukat, a kezdőkörben elhelyeztek egy koszorút, többen sírva fakadtak. Mindez 2003 márciusában történt, de a korábbi évek felelőtlen gazdálkodása ellenére is eljött a feltámadás, a Kecskemétről átköltöző Jámbor János, Vancsa Miklós kettősnek hála. Bár azóta is számos megpróbáltatáson ment keresztül az együttes – amelyet olasz, német és magyar szerencselovagok is megpróbáltak romba dönteni –, de mostanság újra ők a főnökök a Fáy utcában, a csapat pedig az NB I kapuján kopogtat.
