Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Forbes magazin összeállította a 25 legértékesebb magyar sportoló listáját. Közéjük mindössze egy labdarúgó, Dzsudzsák Balázs került be, miközben a fizetési lista élén három focista áll. Az első helyezett Huszti Szabolcs azonnal visszautasította a lap jövedelembecslését. A DigiSport televízió reggeli műsorában Laczkó Mihály FIFA-licences játékosügynök beszélt a fizetésekről.
– Mi az oka annak, hogy Magyarországon nincsenek olyan nyilvánosságra hozott klubfizetési rangsorok, mint több nyugat-európai topbajnokságban?
– Szerintem elsősorban a klubtulajdonosoknak nem érdekük, hogy ezt nyilvánosságra hozzák. Van, aki a cége jövedelméből, más TAO-s pénzekből finanszírozza a játékosok fizetését, Magyarországon erre még nincs bevett szokás. Inkább ez lehet az oka annak, hogy nem hozzák ezt nyilvánosságra – kezdte Laczkó Mihály.
– Milyen összegű pénzekről van szó, ha a magyar bajnokságot, és az ott lévő fizetési kategóriákat nézzük?
– Ez csapatonként változik. A nagyobb költségvetésű csapatoknál körülbelül tizenötezer euró havonta, a legkevesebb, amiről én hallottam, illetve kétezer–kétezer-ötszáz euró a kisebb költségvetésűeknél. Az átlagfizetés hat-hétezer ezer euró körüli, havonta.
– Mennyi az a fizetés, ami az ön által is képviselt csehországi vagy szlovákiai labdarúgók számára már vonzó, amiért érdemes eljönni Magyarországra?
– Havonta három-négyezer euró a különbség, ha összevetjük a környező országbeli lehetőségeket. Most éppen Brnóba szeretnénk egy neves szlovák játékost szerződtetni, aki Magyarországon játszott. Ott például kétezer–kétezer-ötszáz eurós fizetésről beszélhetünk. Neki most az a lényeg, hogy játszani tudjon, mert Szombathelyen parkolópályára tették, de kétezer-ötszáz eurónál többet nem tud ott keresni.
– Akkor gyakorlatilag megfeleződik a fizetése?
– Nem tudom, Szombathelyen mennyit keresett, hiszen nem mi vittük oda, de nagyjából igen.
– Ha összevetjük Szlovákiát Magyarországgal, akkor ég és föld a kettő, igaz?
– Igen, akár ha az egyik legnépszerűbb szlovák csapatot vesszük, a Slovant, nekik már időtlen idők óta nincs stadionjuk. A volt Inter Bratislava-stadionban játszanak, ami egy borzasztó pálya. A magyar stadionok százszor jobbak, és az infrastruktúra is sokkal fejlettebb itt. Talán ez is vonzó lehet a külföldiek számára.
– Ha javul az infrastruktúra, az még nem azt jelenti, hogy a játék minősége is javul, igaz?
– Nekem mindig ez a vesszőparipám, ha a két leghíresebb szlovák futballistát veszem alapul, tehát Hamsíkot, és Skrtelt, akkor kettejük értéke több, mint az egész Magyarországon lévő játékosállomány Dzsudzsák Balázstól kezdve Szalai Ádámon át, egészen az U12-ig.
– Huszti Szabolcs felháborodva utasította vissza a Forbes listáján szereplő adatot. Kereshet négymillió eurót Kínában?
– Ő tudja, hogy mennyit keres, és lehet, hogy igazat mond. Ezt én nem tudom megítélni.
– A Bundesliga topcsapataiban mennyi az átlagfizetés?
– Régebbi információim vannak, ami azóta valószínűleg megváltozott. Kevin Kuranyi, amikor a Stuttgartból a Schalkéhoz szerződött, akkor biztosan tudom, hogy hárommilliós havi fizetést kapott. Nyilván ma már nőtt ez az összeg. Kétezer-tízben Gera Zoltánt tartották a legjobban fizettet magyar labdarúgónak, akinek akkor ötszázhetven-millió forintos éves fizetése volt. Tehát ma már Balázs ennél biztosan többet keres, de szerintem Szalai Ádám is.
– Ha ezt a listát a Forbes, csak a jövedelmek alapján állította volna össze, hány futballista szerepelne rajta?
– A már említett három biztosan, de hozzájuk talán egy-két Fradi- vagy Videoton-játékos csatlakozhat, de több nem. Ma már a kézilabdában, és a vízilabdában is nagy pénzek mozognak, ezt nem szabad elfelejteni.
– A légiós futballisták esetében tehát Szalai Ádám után egy nagy szakadék van?
– A Lengyelországban játszó légiósok többet keresnek, mint az itthoni topcsapatok labdarúgói, de nem jelentősen. Nem szabad elfelejteni Stieber Zoltánt sem, aki a Hamburg játékosa. Szerintem ő jön a negyedik helyen. Nagyjából képben vagyok a lengyel piaccal kapcsolatban, ezért úgy saccolom, hogy tizenöt-húszezer eurós havi fizetésekről beszélhetünk.
– A cseh topklubokat összehasonlítva a magyar topklubokkal, mennyire eltérő a fizetés?
– Az az igazság, hogy a cseheknél több az információm, mint a Fradinál, vagy a Videotonnál. A Sparta Prahanál olyan háromszáz–háromszázötven-ezer eurós éves fizetés az átlag. Most a Plzen kicsit visszavett a fizetésekből, ott olyan kétszáz–kétszáznegyven-ezer euró az átlag. Szerintem ennyit Magyarországon is megkeres egy-két játékos. Csehországban utána már hatalmas szakadék van. A Brnonál kétezer-ötszáz eurós havi fizetés az átlag, a Teplicénél négyezer euró. Többek között Seydi is ezért nem igazolt Csehországba, mert nem tudott megegyezni a jövedelmét illetően.
– Akkor a magyar NB I kicsit túlárazott?
– Valamilyen szinten igen, viszont valahogy ide kell hozni olyan futballistákat, akik valóban megérik a pénzüket. Nyilván két-háromezer euróért nem jön el egyik labdarúgó sem, aki a saját hazájában, topcsapatban játszik. Ezzel nincs is semmi probléma, csak ezeket a tucatjátékosokat kéne elfelejteni, akik nem jobbak a magyar átlagnál. A Ferencváros bizonyította Besics által, hogy ebben a futballban nagy pénz van, és jól ki lehet jönni egy-egy üzletből. Ilyen kaliberű fiatal játékosokat érdemes lenne idehozni nyolc-tízezer eurós fizetéssel is, hiszen ha túladnak rajtuk, akkor a fizetését visszahozza az átigazolási díj, sőt még profitot is termel.
