NB I

A brazil futball jelenlegi helyzete

...avagy hogyan alakulna a német-brazil vébé-elődöntő utóélete, ha Felipe Scolari magyar lenne?

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az év futballeseménye természetesen a világbajnokság volt Brazíliában. Benne az évszázad talán legnagyobb bukásával, a házigazda brazil csapat 7-1-es vereségével az elődöntőben.

Ilyenkor nem túlzás a nagy szavakkal dobálózni, egy futballkultúra semmisült meg percek alatt, a világ egyik nagy toposza, a brazil futball kapott halálos sebet. Hogy innen hogyan állnak talpra, az legyen a brazilok gondja. Mi, magyarok egy dologban tudunk nekik mintát mutatni: a súlyos vereség megmagyarázásában, majd áttranszformálásában. És mert soha nem haboztunk, ha segíteni lehet, a Rangadó.hu gyorsan meg is mutatja, hogyan történne mindez, ha mi lennénk a brazilok helyében.

Tehát. Magyarország–Németország 1-7, az ország gyászban, a nép lázong, nemzeti dicsőségünket, a futballt sárba taposták, meggyalázták. Mit mondunk mi, magyar szövetségi kapitányként közvetlenül a meccs után?

– Nincs mit hozzáfűzni, sajnos katasztrofálisan játszottunk. Nagyon sajnáljuk a szurkolókat, a felelősség rám eső részét én személy szerint vállalom. Engem legalább annyira megvisel ez a kudarc, mint a szurkolókat.

Eltelik néhány nap, ideje újra nyilatkozni a füstölgő romok felett.

– Természetesen még mindig nagyon fáj a vereség. De lassan tovább kell lépni, megpróbálni a kevés biztató jelbe kapaszkodni. A szüntelen önostorozás nem vezet előre.

Egy hónappal később őszinte hangvételű nagyinterjút adunk valamelyik baráti újságírónak, mélyen emberi hangon.

– Higgyék el, megértem, hogy fájt mindenkinek az az egy-hét. Ami persze kis szerencsével lehetett volna akár egy-négy vagy mondjuk kettő-négy (az elején nekünk is voltak helyzeteink!), és akkor nem forgolódom zokogva még napokig éjjel. Végül a kislányom (kisfiam, mindegy) jött oda, hogy apu, ugye nem vagyunk rosszabb emberek, mert kikaptunk? És akkor rájöttem, hogy vannak fontosabb dolgok az életben! Minden futballbarátot kérek, gondolja át ezeket a szavakat…

Eddig az emberi aspektust helyeztük előtérbe, újabb néhány hét elteltével itt az idő, hogy szakmailag is szappanozzunk kicsit a csúfságon.

– Már a mérkőzés előtt jeleztem, gondok lesznek, de kevés támogatást kaptam. Nevet nem szeretnék mondani, de egy bizonyos szövetségi tisztviselő (bajuszos, sántít, fekete napszemüveg, mindegy, nem ez a fontos) szabályosan megfenyegetett, hogy ha nem támadó felfogásban lépünk pályára, szakmailag halott vagyok. Ilyen hangulatban, ilyen miliőben nehéz dolgozni. És még így is kevésen múlott, hogy a hajrában szorosabbá tegyük az eredményt!

Itt aztán kicsit el kell engedni a témát, úgyis jönnek új meccsek, új kapitányok, stb. Úgy fél év múlva, finoman meg lehet pedzegetni, hogy hát izé, az van, hogy dolgoznánk újra, most tényleg egyetlen rossz meccsen kell rugózni?

– Nézze, az a dolog megtörtént, tudjuk, mi vezetett odáig, a felelősök közül bezzeg csak engem vettek elő, pedig tiszta lelkiismerettel jelentem ki, hogy tiszta a lelkiismeretem. Aki ismeri a hátteret, nagyon jól tudja, mi miért történt, de már hagyjuk azt a meccset. Volt néhány rossz percünk, két balszerencsés, gyorsan bekapott gól, de ezek miatt kellene megtagadnom, mindent, amit eddig elértem? A magyar (brazil) futball jelenlegi helyzetében nem engedhetjük meg magunknak, hogy még mindig egy szerencsétlen vereségen keseregjünk, egyszer valaki úgyis beleszalad a késbe! Alig várom, hogy újra dolgozhassak, írja le nyugodtan. És húzza is alá.

Innentől már szabad a pálya, bármikor, bárkinek, bárhol nyilatkozhatunk, nagyjából így:

– A magyar (brazil) futball gondjai nem az egy-hétnél kezdődtek, mi csak áldozatok voltunk, ezt bátran vállalom. Semmit nem csinálnék másként! Piszlicsáré vébé-elődöntőkkel foglalkozunk, ahelyett, hogy a fontos dolgokról beszélnénk. Szerencsére új csapatomban mindenki vevő a munkára, nagyon optimista vagyok, bár ebben a fertőző, beteg közegben nehéz megtalálni a jót. Azért én keresem. Ha hagynak dolgozni.

Végül, mint önmaga teljessége, két évvel később, álljon készen a végső következtetés:

– Ha ma kérnének fel a válogatott vezetésére, ma is vállalnám. És biztos vagyok benne, hogy korrekt bíráskodás mellett megvernénk a németeket. A (magyar) brazil futball jelenlegi helyzetében ugyanis, stb.

A többi legyen az utókor dolga.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.