Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Disztl Péter, a Puskás Akadémia kapusedzője, a Videoton egykori UEFA Kupa-döntős csapatának kapusa a karácsonyi emlékei közül a gyerekkori családi ünnepekre emlékszik legszívesebben. Amikor öccsével, Lacival olykor csak nézték a nagyok játékát, ami persze nem a futball volt…
– A karácsonyt mindig Baján töltöttünk, másnap pedig lementünk a nagymamámékhoz, a nagy bulik mindig ott voltak. Nagy családunk volt, édesapámék öten voltak testvérek. A családi összejöveteleket imádtuk. Én voltam a szódafelelős. Nézhettem a felnőttek kártyázását, közben pedig alig vártam, hogy kifogyjon a fröccsből a szóda, és mehessek tölteni a felnőtt férfiaknak – elevenítette fel a Rangadó.hu érdeklődésére a szép emlékeket az egykori válogatott kapus.
– Kettőnk közül mindig én voltam a bulizósabb, aki jobban el tudta engedni magát, Laci visszafogottabb nálam. Persze, nem voltak ezek olyan vészes nagy partik, csak jól éreztük magunkat. Amikor az öcsém Belgiumban játszott, én pedig Németországban, akkor is szántunk erre időt, mert a karácsonyt mindig itthon tölthettük – teszi hozzá Disztl Péter.
Pályafutásuk csúcspontján, válogatott játékosként persze mindig téma volt a családi összejöveteleken a futball:
– Édesapám testvérei is sportosak voltak, az ünnepeken mindig szóba került a foci. Főleg Páncsics Miki miatt, aki a távolabbi rokonsághoz tartozott, ezért a család egy része fradista volt és mindig volt egy ilyen „nyomás” rajtunk, de ezt azért ki tudtuk védeni…
Disztl Péter a karácsonyi menetrendet ma is tartja, így idén is sor kerül mindenkire a családban. Ugyanakkor az ajándékvásárlásnak nem akar nagy feneket keríteni.
– Az ajándékozást mostanában már gyorsan lerendezem, nem szeretek sokat gondolkozni rajta. Minél gyorsabban megveszem, annál jobb. Most szenteste Pákozdon leszek édesanyámmal, utána pedig megyünk össze-vissza, Laciékkal is ünneplünk.
Azért van olyan „járuléka” is a karácsonynak, amire különös gonddal készül az 54 éves kapusedző. A bajai születésű Disztl-testvéreknél nem lehet kérdés, hogy a halászlé minden lehetséges alkalommal ott van az asztalon – azonban a karácsony kivétel. Disztl Péter a főzőtudományára legalább olyan büszke, mint egyik-másik labdarúgó trófeára.
– A főzés nagy hobbi, ha nem kérdezte volna, akkor is szóba hozom. Bajai lévén minden egyes családi ünnepen halászlét eszünk. Ezért karácsonykor nálam soha nincs halászlé. Süllőt és csukát szoktam sütni, az idei menü viszont rácponty, lazac és pisztráng lesz. Mesterszakács vagyok, ha másokat kérdez, ők is ezt mondják. Nem csak a halételeket csinálom szívesen, nem is nagyon tudnék választani, mit szeretek vagy mit tudok a legjobban. Ha mégis muszáj, talán a pörköltekre szavazok, a vörösboros marhapörkölt és a vaddisznó, amit kiemelnék. A felcsúti összejöveteleken is mindig én főzök.
Az év végi ünnepek azért nem csak főzésből, evés-ivásból állnak, a sport sem marad ki: Disztlék is ott lesznek a Videoton nosztalgia-gáláján Fehérváron. Péter a mai napig beáll a kapuba a különböző kispályás meccseken, most pedig különös alkalma lesz rá. Az újévre nem kíván semmi különöset, csak a „szokásos” legyen meg:
– Nem vagyok az a nagy szilveszteri fogadkozó, sosem szoktam előre megfogadni semmit. Úgy vagyok vele, tegyük a dolgunkat, legyen egészség, akkor már baj nem lehet. Most szilveszter előtt nosztalgiázunk majd egyet a Vidivel, a Baráti Kör által szervezett teremtornán összejön a kupadöntős csapat, az biztos jó buli lesz. Aztán a többit meglátjuk.
