Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Finnország elleni győztes meccsen mutatkozott be a válogatottban az újpesti Forró Gyula, aki pénteken korábbi csapata, a Kecskemét otthonába látogathatott. A találkozót két öngóllal elveszítette az Újpest, de a 26 éves balhátvéd számára így is kitűnően sikerült eddig az ősz. Az immár kétszeres válogatott játékos a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt a mögötte álló hetekről, hónapokról.
– Kecskeméten lett alapember az NB I-ben. Különleges kirándulás volt a pénteki?
– Nagyon vártam a találkozót, és sajnálom, hogy nem voltam kezdő, de így döntött a vezetőedző. Kedden végig a pályán voltam Oroszország ellen, és az edző így látta jónak, nehogy megsérüljek vagy erőnlétileg valamilyen problémám legyen – kezdte Forró Gyula.
– Csereként jól szállt be, és majdnem gólt is lőtt. Megünnepelte volna a találatot?
– Biztosan nem, inkább szaladtam volna a labdáért, mert szerintem akkor még lett volna egy kis idő akár az egyenlítésre is. Bármennyi az eredmény, biztosan nem ünnepeltem volna.
– Mit jelent önnek a KTE?
– Nagyon sokat, ott lettem Magyarországon ismertebb labdarúgó, ott tudtam stabil helyet kiharcolni magamnak. Nagyon jó edzőkkel dolgozhattam és nagyon megszerettem a várost, úgyhogy igazából az egyik otthonomnak is nevezhetném.
– A meccs végén miért keveredett vitába Kassai Viktorral?
– Hátrányban voltunk, próbáltunk jobb eredményt elérni, és ilyenkor felfokozott állapotban vannak a játékosok. Egy szimpla bedobásról volt szó, és szerintem mindketten túlreagáltuk, de utána megbeszéltük.
– Csalódás volt az eredmény?
– Nagyon szerettünk volna nyerni, de ha valaki azt mondja a bajnokság előtt, hogy csak két vereségünk lesz, a Videotontól, amely a legjobb csapat, valamint pont a Kecskeméttől, akkor azt lehet, hogy aláírom.
– A tizediktől a tizenharmadikhoz szerződött a nyáron. Miért döntött úgy, hogy Újpestre igazol?
– Kovács Zoltán hívott fel, és nagyon örültem a megkeresésnek. Nagyon sok jót hallottam az Újpestről, és jött az új tulajdonos is nagy tervekkel, nagy célokkal. Beszéltem az edzővel is, és nagyon megtetszettek a felvázolt elképzelések. Ezért szép a foci, és ezért a legnépszerűbb, mert nem mindig az erősebbnek vélt csapat tud felülkerekedni. Úgy gondolom, hogy jól döntöttem.
– Ha marad Kecskeméten, akkor nehezebben került volna be a válogatottba?
– Az biztos. A szövetségi kapitány az Újpest–Fradi meccsen nézett, és lehet, hogy egy Kecskemét–Pápa mérkőzésre nem menne el.
– Meglepődött a meghívón?
– Meglepődtem, de Kovács Zoltán mondta a derbi után, hogy itt volt a kapitány és tetszettem neki, tehát számíthatok behívóra. Akkor ezt még nem vettem készpénzek, de nagyon megörültem, amikor meghallottam.
– Juhász Roland sérülése után állt be a finnek ellen. Nem izgult?
– A szünetben szólt Szabics Imre, hogy valószínűleg be kell állnom, úgyhogy gyorsan menjek melegíteni. Megdobbant a szívem, de láttam, hogy Juhász Roli is jön ki az öltözőből. Nem voltam időm izgulni, muszáj volt felvennem a ritmust.
– Nem ijesztette meg a nagy tét és a sok szurkoló? Gyakran szoktunk beszélni arról, hogy a magyar futballista lebénul ilyen helyzetekben…
– Amikor bemutatkoztam az élvonalban a Fradi ellen, akkor is sok dicséretet kaptam. A következő mérföldkő az Újpest–Debrecen Szuperkupa-mérkőzés és a derbi volt, amelyek után szintén. Egyre jobban úgy látom magamon, hogy ez feldob engem, és jobb teljesítményre sarkall.
– Mit tart az erényeinek, amivel kiérdemelte a válogatottságot Dárdai Pálnál?
– Mindenféleképpen a kitartást mondanám, sokat tudok futni. Visszaérek, a védekezésre is oda tudok figyelni, és próbálom támadásban is segíteni a csapatot, valamint nem az a fajta vagyok, aki egyből feladja.
– A finn meccs után azt nyilatkozta, hogy voltak hibái is…
– Néhány apróbb helyezkedési hiba tényleg volt, illetve egyszer elrúgtam a labdát, amikor nem kellett volna. Meg kellett volna próbálnom megtartani, hogy megnyugodjunk. Ezek azonban benne vannak, és azt mondom, hogy első meccsen beleférnek.
– Milyen benyomásai voltak Dárdai Pálról?
– Fantasztikus személyiség és edző. Látszik rajta, hogy régóta külföldön él. Rendkívül precíz és felkészült, valamint mindenkivel kedves, közvetlen és barátságos volt.
– Játszott a finnek és az oroszok ellen is. Belülről hogyan látta, miben van még lemaradva a magyar futball, mit kell még csiszolni?
– Úgy gondolom, hogy fizikális téren, de ott nem sok a lemaradás. Gondolkodásbeli különbségeket vettem észre, sokkal gyorsabban gondolkoznak, szinte előre tudják, mi lesz, és úgyis helyezkednek. Mivel tudják, hogy mi lesz, ezért hamarabb elindítják a mozgást, és szerintem ezért tűnnek gyorsabbnak.
– Ezen lehet javítani?
– Persze, sok ilyen meccsre lenne szükség nyomás alatt.
– Mik a tervei? A jövőben valamelyik nyugat-európai bajnokságban is kipróbálná magát?
– Minden kis srácnak az álma, hogy egyszer külföldre tudjon igazolni, de a nyugat-európai foci más szintet képvisel. Nagyon szeretném egyszer kipróbálni magam ott, ha lesz rá lehetőségem, de egyébként jól érzem magam Újpesten is.
– Hogy gondol az Újpestre? Évekig még nyugodtan ott játszana, ez a terv?
– Szeretném bizonyítani, hogy nem érdemtelenül kerültem Újpestre és a válogatotthoz. Sok mindent le kell még tennem az asztalra ahhoz, hogy Nyugat-Európába tudjak szerződni.
– Hova érhetnek oda az idei bajnokságban?
– Nagyon szeretnénk odaférkőzni a négybe, akár már most a téli szünetre is. Alkalmasnak tartom a keretet arra, hogy nagyobb célokért küzdjön.
