Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Egy sorozat biztosan megszakad, ezt már az ősz rangadójának kezdése előtt tudni lehetett. Nikolics Nemanja, a sorozatban 11 bajnoki meccsen gólt szerző csatár ugyanis betegség miatt kimaradt a listavezető keretéből. Nikolics előző este lett rosszul, infúziót kapott, a meccs idejére rendbe jött, de Joan Carrillo nem akarta kockáztatni a csatár egészségét. Helyette az ex-debreceni Feczesin Róbert kezdett. Ugyancsak kimaradt a Vidi alapcsapatából a balhátvéd Stopira, aki a Zöld-foki szigetek válogatottjától péntek este érkezett vissza és csak egyet tudott edzeni a csapattal. A posztján Fejes András játszott, aki először lépett pályára a kezdőcsapatban.
A Debrecenből a sérült Zsidai és Mészáros Norbert hiányzott, Kondás Elemér a statisztikában bízhatott, ugyanis a Vidi elleni utolsó három meccsét megnyerte a Loki.
Először a harmadik percben kiáltott gólt a hazai közönség, amikor Gyurcsó rövidre tekert szabadrúgása Varga Józsefről pattant a kapu felé, de a szurkolók tévedtek, csak szöglet lett belőle. Nikolicsot a 15. percben hiányolták először igazán: megint Gyurcsó volt aktív, elfutása után a visszagurítása azonban nem talált bent senkit, talán a megszokott befejező ember hiányában.
A Debrecen hatékonyan szűkítette a területet, bízva egy-egy kontra lehetőségében. A 25. percben majdnem össze is jött nekik, Tisza Tibor lövését blokkolták a védők. Két perc múlva pedig ennél tovább jutott a Loki: Szakály Péter precíz beadását Kulcsár Tamás – védőtől nem zavarva – kissé lehajolva csúsztatta a bal felső sarokba (0-1). A Videoton a harmadik forduló, a Győr elleni meccs óta először került hátrányba a bajnokságban.
Sándor György egy erős lövéssel próbált válaszolni, Novakovics védett. Ugyanígy tett Calatayud a túloldalon Jovanovics löketénél, majd a szöglet után Brkovics fejesénél. Aztán amikor a hazai nézők kezdtek hangosan elégedetlenkedni, a 34. percben jött az egyenlítés: Szolnoki bedobását Juhász Roland megcsúsztatta, Kovács István pedig kapásból, remek mozdulattal a léc alá lőtt.
Paprikásabb lett kicsit a rangadó, az elöl-hátul sokat dolgozó Juhász Roland reklamált tizenegyest, a félidő végére pedig Feczesin tett pontot egy mellé ment lövéssel.
Sokat szövegeltek a játékosok a második félidő elején is, Juhász ismét büntetőt szeretett volna, a debreceniek pedig a Jovanovicsnak adott sárga lap miatt reklamáltak. Magyar szinten jó iramú volt a játék és nem csak a többet kezdeményező hazaiak miatt. Az 59. percben tanítani való támadásból szerzett vezetést ismét a Loki: Kulcsár futott be lendületből a védők mögé a bal oldalon, az alapvonal előtt egy visszacsellel elküldte Viniciust és gyönyörűen tekert a hosszú felsőbe.
Ezután Erdős játékvezető került a középpontba, miután Jovanovics feltűnő késéssel becsúszva akasztotta Kovácsot, a játékvezető pedig szemmel láthatóan mérlegelt és nem mutatta fel a második sárga lapot – ő tudja, miért. Kondás Elemér a biztonság kedvéért lecserélte a légióst…
A listavezető kapart, küzdött, a címvédő pedig szívósan védekezett. A debrecenieknél mindig volt valaki, aki odaért az utolsó fehérvári passzokra és az aprítástól sem riadtak vissza Vargáék. A Vidi egyre sűrűsödő ívelgetéseit viszont könnyedén hatástalanították középen – úgy tűnt, Nikolics Nemanja tényleg nagyon hiányzik a hazaiaktól.
A hajrában volt újabb lökdösődés, fetrengés, vita és hét perc hosszabbítás, ám igazi komoly helyzete csak egy akadt a hazai csapatnak, azt is kihagyta (Máté mentett nagyot a kapu torkában). A helyzeteit jól kihasználó, olykor hősiesen védekező DVSC-TEVA egymás után negyedszer nyert 2-1-re a fehérváriak ellen, ezzel véget vetve a Videoton tíz meccses győzelmi sorozatának. A fehérváriak előnye három pontra csökkent a táblázat élén – az MTK előtt.
A mérkőzést a Rangadó.hu szakértője, Glázer Róbert, a Rába ETO egykori kiváló játékosa, majd vezetőedzője értékelte:
Már akkor nagyon sokan szállingóztak, amikor érkeztem a mérkőzésre, ez is jelezte a nagy érdeklődést, ami nyilván a feljövőben lévő DVSC-nek és a százszázalékos Videotonnak szólt. Rangadóra számítottam, és bár hatalmas volt a küzdelem, az iram pedig a magyar pályákon megszokottnál nagyobb, de a játék nem volt jó, nem volt sziporkázó. A Debrecen keményen megszervezte a védekezését, és egyértelműen a kontrákra játszott. A hazaiak nagyon hajtottak, de ezúttal nem játszottak jól. Most Kovács István is szinte csatárként szerepelt – benne láttam a tüzet is –, tehát majdhogynem megvalósult a négy-négy-kettes hadrend. Gyurcsó Ádám nem adott be jó labdákat – Oliveira sem – és sokat elszórt.
Az első félidőben mindkét gól szép volt, Kulcsár második felvonásban elért találata különösen. A Videotont kicsit szellősnek láttam, ezért a vendégek ellenakciói különösen ültek. A hangulat, az iram, a hajtás átlagon felüli volt, illetve nyolc-nyolc magyar játékos volt a kezdőcsapatokban, ami már előremutató. A fehérváriak szájíze nyilván keserű, de a debreceniektől látott taktikus játék és akaratosság mindig a védekező csapatnak kedvez. A hazai bedobások mindig veszélyesek voltak – az első góljuk is így esett – a rögzített helyzeteik, pontrúgásaik szintén. Feltűnően sok volt a kemény belépő és könyöklés, erre jobban oda kellene figyelni.
