NB I

„Mindig örülünk az új arcoknak”

Hámori Ferenc a footgolf mellett szeretne visszakerülni a labdarúgás vérkeringésébe is.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Hámori Ferenc nyerte az első magyarországi footgolf bajnokságot. Az MTK, a Győri ETO és a Vasas korábbi csatára profi pályafutása után most ebben az új, egyre divatosabb sportágban ér el figyelemreméltó eredményeket.

Az egykori kilencszeres válogatott játékos neve lassan összefonódik a footgolffal, de Hámori a labdarúgástól sem kíván elszakadni. A Rangadó.hu megkeresésére a 41 éves futballista beszélt az új szenvedélyéről, amivel két éve ismerkedett meg.

– Mit lehet tudni a magyar bajnokságról, amit megnyert?

– Ma Magyarországon sajnos csak két footgolf egyesület működik, ahol komolyabban foglalkoznak a játék népszerűsítésével, szervezésével. Az egyik mi vagyunk, a Footgolf Academy Sportegyesület mi szerveztük az első bajnokságot, amit sikerült megnyernem. Ez egy többfordulós verseny volt, ahol az összesített eredmények alapján lehetett a döntőbe kerülni. Ez új dolog volt, mert Európában ilyen versenyrendszert még nem csinált senki. Általában egy verseny van, amire elmennek a játékosok, és ott van egy győztes. Itt volt összesen kilenc forduló, a tizedik pedig a döntő. A bajnokságon körülbelül százan vettek részt, és harminchatan kerültünk be a döntőbe, amit megnyertem.

– Mikor került kapcsolatba a sportággal?
– Lassan két éve alakítottuk ezt az egyesületet. Amikor Magyarországon, Kisorosziban megszervezték a világbajnokságot, akkor már sokszor láttam a tévében, ezért ki is mentem megnézni, és nagyon megtetszett.

– Említette, hogy két klub működik. Ez azt jelenti, hogy önök igazolt footgolf játékosok?
– Nem. Ez csak annyit jelent, hogy egyesületi formában működünk, tagjaink vannak. Regisztrálni is lehet hozzánk, és próbálunk kialakítani egy olyan rendszert, hogy az egyesületi tagságnak legyenek előnyei, hogy kedvezményeket kapjanak a tagok. De ha bárki bejön az utcáról, az ugyanúgy játszhat, mint aki egyesületi tag, és ez a versenyeken is így van. Nincs semmilyen hátránya annak, aki nem játszott még soha. Mindig örülünk az új arcoknak, és tavaly is csináltunk egy olyan házibajnokságot az egyik versenyen belül, hogy az új játékosok közül – akik először szerepeltek – megajándékoztuk a legjobbat. A harmadik kerületben szívesen látunk mindenkit. Az a hazai pályánk, ott szervezzük a versenyeket, sokat járunk ki, és bárkinek szívesen segítünk, mert aki még sosem játszott, annak meg kell ismernie a szabályokat.

– Sok kiváló labdarúgóval játszott egy csapatban, ráadásul volt magyar válogatott is. Szokta csábítani a régi társakat?
– Van, akiket nem ismerünk, és abszolút a civil életből jönnek, és van a futballvonal. Szerencsére elég sok olyan volt neves futballista ismerősöm van, akik most is ott vannak a sportág környékén, akár edzőként, vagy technikai vezetőként. Általuk is próbáljuk népszerűsíteni a sportágat, mert úgy gondolom, hogy a profi csapatoknál ez egy nagyszerű kiegészítő sportág lehetne. Főleg ilyenkor, amikor a téli alapozás monotonitását meg lehet törni vele, és nagyon jó csapatépítő jellege is van. A futballista vonalon kívül is egyre többen kérdezik tőlem, hogy mi a helyzet a footgolffal, mert Magyarországon mostanában hozzám kötik ezt a sportot. Úgy gondolom, ha hosszútávon foglalkozunk ezzel a dologgal, akkor egyszer mindenki ki fogja próbálni.

– A nagypályás futballtól már teljesen eltávolodott?
– Nem teljesen, mert a BLSZ I-ben, az Unione csapatában még mindig játszom, de most próbálok visszakanyarodni a futball felé, mert az utóbbi időben az építőiparban voltam. Most MLSZ-ellenőrködöm is, de szeretnék visszakerülni a futball vérkeringésébe. Az Unione-on kívül csak a footgolf van, sokat is járok külföldi versenyekre, úgyhogy azért nem unatkozom.

– Ha visszakerülne a futball vérkeringésébe, milyen szerepben tudná elképzelni magát? Edzőként? Technikai vezetőként?
– Lehet, hogy kapok majd segítséget, hogy kipróbáljam magam. Nem tudom, van-e affinitásom ahhoz, hogy edző legyek, mert az, hogy futballoztam, egy dolog, de nem árt, ha van hozzá érzéke az embernek. Most ebben az irányban is próbálkozom, remélem, néhány hónapon belül kiderül, hogy alkalmas vagyok-e erre, vagy nem.

– A Vasasban élte a legjobb korszakát. Angyalföldön mintha most újra alakulna valami. Nem keresték?
– Beszéltem Vancsa Miklóssal, de már kialakult a stáb. Szanyó Károllyal is találkoztam a napokban egy kiállításon, beszélgettünk, és úgy vettem észre, hogy a Vasasnál most kezdenek összeállni a dolgok. Úgyhogy egyelőre a Vasashoz nem térek vissza, de ott amúgy is speciális a helyzet, mert a felnőtt csapatot és az utánpótlást két teljesen más vonal viszi. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Olvasói sztorik