Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szerdán napvilágot láttak olyan pletykák, miszerint Sven-Göran Eriksson lehet a magyar válogatott következő szövetségi kapitánya. Ezt csütörtökön a Svédországban élő Móré Imre is megerősítette. A 65 éves svéd szakember számára nem lenne új dolog egy nemzeti csapat irányítása. Angliában öt és fél évet dolgozott a válogatott élén, de tíz hónapig irányította Mexikó válogatottját, s négy hónapot Elefántcsontpart kispadján is eltöltött.
Eriksson 1977 óta dolgozik edzőként. Az IFK Göteborg után megfordult a portugál (Benfica), az olasz (Roma, Fiorentina, Sampdoria, Lazio) és az angol (Manchester City, Leicester City) élvonalban, az elmúlt két évben pedig Thaiföldön, az Arab Emírségekben és Kínában tevékenykedett. Klubcsapataival összesen 18 trófeát nyert.
A kétezres évek elején egyre többen rebesgették, hogy ő az első számú kiszemelt az angol válogatott szövetségi kapitányi posztjára. 2001 elején ki is nevezték, de alaposan megosztotta a közvéleményt a személye, mert ő volt az első külföldi edzője az angol nemzeti csapatnak.
Az akkori szituáció annyiban hasonlít a jelenlegi magyar viszonyokhoz, hogy 2000-ben az angolok már a csoportkörben búcsúzni kényszerültek a holland-belga közös rendezésű Európa-bajnokságról, pedig az egyik legnagyobb esélyesként tartották számon őket. A kudarc után úgy gondolták, a gyenge teljesítményen csak egy külföldi szakember segíthet, mert a Premier League hazai edzői nem alkalmasak a feladatra.
Beköszöntött az új korszak, ezzel együtt az új játékstílus. A svéd edző le sem tagadhatta volna, hogy Olaszországból jött, mert a taktikai hadrendjei és a védekezőjátéka egyértelműen a catenaccióra emlékeztettek, de ez nem feküdt az angol válogatottnak.
A futballisták szerették a mestert, mert állítólag nagyon közvetlen és engedékeny, de David Beckham is leírta az önéletrajzi könyvében, hogy nem elég bátor és nem képes feltüzelni a futballistáit.
A legjobb példa erre talán a 2002-es világbajnokság, ahol az angol válogatott öt ponttal, egy győzelemmel és két döntetlennel jutott tovább a csoportjából, két rúgott és egy kapott góllal. A nyolcaddöntőben Dániát még könnyedén verték, de a következő fázisban a brazilok megálljt parancsoltak nekik. Nyilván ki lehet esni Brazília ellen, de miután Michael Owen a 23. percben megszerezte a vezetést, Eriksson visszarendelte az egész csapatot védekezni. Magukra is húzták a latin-amerikaiakat, és ennek csak kiesés lehetett a vége.
A 2004-es Európa-bajnokság sem hozta meg az angol válogatottnak az áttörést. A csoportjukból viszonylag könnyedén jutottak tovább, de a negyeddöntőben a házigazda portugál csapattal találkoztak. A forgatókönyv itt is hasonló volt, mint két évvel azelőtt a világbajnokságon. Az angolok korán vezetést szereztek, majd megpróbálták kibekkelni a mérkőzést. Ezúttal sem jött össze, mert a portugálok egyenlítettek a lefújás előtt, így jött a hosszabbítás, ahol a Rui Costa vezetést szerzett, de Lampard egyenlíteni tudott. A tizenegyespárbajban az angolok maradtak alul, és ismét távozniuk kellett a védekezőtaktika miatt.
A 2006-os németországi világbajnokságon a csoportmérkőzéseken ismét könnyedén jutott túl Eriksson csapata. A nyolcaddöntőben Ecuador csapatát búcsúztatták egy felejthető meccsen Beckham góljával. A negyeddöntőben ismét Portugáliával kerültek szembe. A svéd edző nem tanult a múlt hibáiból, és ismét feladta a támadás lehetőségét. Annyiban bejött a számítása, hogy nem kaptak gólt, de nem is rúgtak. A mérkőzés 0-0-s végeredményt hozott, és a büntetőpárbajban ismét az angolok maradtak alul.
A közvélemény lassan ellene fordult. Három nagy torna, három sorsdöntő meccs, és minden alkalommal ugyanaz a taktika. Csak a védekezés… Erre nem volt szükség a továbbiakban Angliában, és a vébé kudarca után elköszöntek a svéd mestertől.
2007 júniusában elvállalta a Manchester City irányítását, de ott sem termett neki sok babér. A világoskékekkel a kilencedik helyen végzett a bajnokságban, Egy idény után távoznia kellett.
2008 nyarán kinevezték a mexikói válogatott szövetségi kapitányának, de ott sem lett a nép kedvence. 13 mérkőzésen irányította a nemzeti csapatot, ebből hat győzelem, hat vereség és egy döntetlen a mérlege. Tíz hónap után ott is megköszönték a munkáját.
2010 márciusában, a dél-afrikai világbajnokság előtt az elefántcsontparti válogatott szövetségi kapitánya lett. A várt eredmény itt is elmaradt, mert már a csoportkört sem élte túl a Didier Drogba nevével fémjelzett csapat. A svéd edző mentségére legyen mondva, hogy Portugáliával és Brazíliával is azonos csoportban voltak, így talán nem is volt elvárható a továbbjutás. Így vagy úgy, de három hónap után távozni kényszerült.
Idén újabb munkát vállalt. A kínai bajnokságban szereplő Guangzhou R&F FC edzője lett, szerződése 2014. december 31-én jár le.
Dárdai Pál nyilatkozta a múlt héten, hogy nem kellene egy külföldi szövetségi kapitány mögé bújni. Pedig lehet, hogy most pont ez történik. Bedobják a kalapba bizonyos sztáredzők nevét, akik érdemi változást nem tudnak hozni. Eriksson semmilyen komolyabb eredményt nem tud felmutatni válogatott-szinten, sőt klubedzőként is 13 éve nyert legutóbb valamilyen trófeát.
Nyilván vannak emberek, akiket néhány hónapig el lehet kábítani azzal, ha kineveznek egy hajdan nagy névnek számító edzőt, de a svéd szakember évek óta nem ért el semmi különöset. Lehet, hogy van még neve a szakmában, de amit vele elérhetne a magyar csapat, azt bárki mással is tudná hozni. Nem tudni, hogy ezeket a jelölteket kik dobják be az MLSZ vezetőségének, de meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy szegény ember vízzel főz…
Világsztár edző úgysem fog idejönni. Magyar edzőkre most állítólag nincs szükség. Tehát Erwin Koeman és Lothar Matthäus után ismét jön egy közepes külföldi, akit a neve miatt még el lehet adni, és ezáltal az emberek érdeklődése is fenntartható.
