NB I

„Mindenkinek magába kell néznie”

Sallói István szerint a Magyar Kupa-győztes KTE a mostani csapathoz képest világválogatott volt.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Kizárták az átigazolásokból a Kecskemét csapatát, mert a klubnak hét és félmillió forintos tartozás van. A KTE klubigazgatója, Sallói István a Digi Sport televízió kedd reggeli műsorában beszélt a problémákról, a hétvégi, Paks elleni sikerről, és a magyar válogatott gondjairól.

A klubvezető úgy vélekedett, hogy a magyar élvonalban lenniük kell külföldi játékosoknak, de csak meghatározott számban.

– Képzési kártalanítás fizetésével kapcsolatos kötelezettség elmulasztása. Miről van itt szó?
– A kluboknak van sok jogügyletük egymással, a képzési kártalanítás az, ha egy fiatal játékos profi szerződést kap, és ha ebben van elmaradásunk, akkor harminc napon belül ki kell fizetünk ezt a képzési kártalanítást – mondta Sallói István. – A kluboknál sokszor előfordul likviditási probléma, így próbálunk megegyezni az ilyen tartozásokról, itt nem sikerült megegyezni. Ilyenkor a fegyelmi bizottság hoz egy döntést, kvázi ezért kaptuk a büntetést, ami olyan szempontból jogos, hogy tényleg tartozunk, de ki fogjuk fizetni.

– Mekkora összegről van szó?
– Hét és fél millió forintról.

– A követelést jogosnak ismerik el ezek szerint?

– Persze. Nincs ezzel probléma. Mi egy fizetési könnyítést kértünk csak. Szerettük volna eltolni a fizetést. Azt látni kell, hogy a kluboknak a bevétele nem úgy működik, hogy hónapról-hónapra, hanem van, amikor egy nagyobb adag pénz bejön, azokból el lehet rendezni bizonyos problémákat, és utána van, hogy három hónapig nincs bevétele a klubnak. Most ebben az időszakban vagyunk. A következő kifizetés, amikor a tévés jogdíjakból pénzt kaphatunk, a pontpénzek, és egyéb befolyó összegek, szponzori szerződések valamikor decemberben lesznek esedékesek. Akkor tudjuk ezt teljesíteni.

– Tehát azt kérték, hogy decemberben fizethessenek?
– Maga a büntetés is arról szól, hogy kizártak minket az átigazolásokból addig, amíg nem teljesítünk. Az átigazolási szezon januárban lesz, tehát addig kell rendeznünk.

– Akkor ezt a szankciót ki lehet bírni.
– Ez egy erős figyelmeztetés inkább. Rosszabbul hangzik, mint amilyen valójában.

– Mennyire tipikus ez az eset?
– A képzési kártalanítás komoly probléma, mert egy nagyon komoly vita feszül az érdekeltek között. Ez arról szól, hogy egy fiatal labdarúgó, amikor elkezdi a pályafutását, akkor az utánpótlásban játszik különböző szinteken. Amikor az életkora és a tehetsége indokolja, akkor kap egy profi szerződést. Ebben a szerződésben benne van, hogy a futballista első profi klubjának egy meghatározott összeget ki kell fizetnie az összes utánpótlás-nevelő egyesületnek, ahol a játékos addig futballozott. Úgy néz ki, hogy egy fiatal futballista öt-hat-hét millió forint, attól függ, volt-e válogatott. Ez az összeg oszlik el a csapatok között. Ami problémát jelent, hogy a klubok minél korábban próbálják levédeni ezeket a fiatal játékosokat, pedig messze nem biztos, hogy az NB I-ben stabil futballista lesz. A kis klubok meg azt mondják, ha elvitted, akkor fizess.

– Mi lenne a jó megoldás?
– Szerintem egy sokkal alacsonyabb fixösszeg kellene, és én öt NB I-es meccshez kötném, hogy valakit NB I-es futballistának nevezzünk, és onnantól kezdve kelljen fizetni, ne a szerződés megkötésekor. Itt azt kell látni, hogy az amatőr szerződéseket az UEFA nem ismeri el, tehát külföldre elvihetik a játékost. Így a klubok kénytelenek vállalni azt, hogy korán profi szerződést adnak egy játékosnak, de vállalnak egy olyan összeget, ami rizikós. Így viszont le tudják védeni magukat azzal szemben, ha idejön a futballistáért külföldről egy klub, mert így már a két klub közötti megállapodás döntene. Plusz a MLSZ új irányvonala, hogy minél több fiatalt játszassanak a csapatok, így igyekszünk összeszedni olyan fiatal játékosokat, akik ilyen szempontból segíthetik a büdzsét.

– Ezzel az új MLSZ irányvonallal egyetért?
– Vegyes a kép. Kettébontanám. Az MLSZ állami oldalról komolyan dotálta a kiemelt utánpótlás-műhelyeket. Egy kiemelt akadémia például kétszázmilliót kapott, míg a mi klubunk harminc-negyven milliót. Ki lehet számolni, hogy három év alatt ezek az összegek mennyit jelentenek. Az ő erejük koncentrálódik, mert összeszedték a legügyesebb gyerekeket az elmúlt három évben, most pedig hoztak egy olyan szabályt, hogy azért pluszban megint őket fogják dotálni, mert ők be is teszik ezeket a fiatalokat a csapatba. Mi pedig küzdünk azért, hogy összeszedjünk olyan fiatalokat, akik után ilyen nevelési költségtérítést kell fizetni. Így ilyen szempontból duplán részesül előnyben egy ilyen klub, mert a hároméves támogatás után most ő még egyszer támogatást kap.

– Tehát nem egyenlők az esélyek?
– Azt gondolom így sokkal nehezebb a helyzet.

– A sok hazai játékos szerepeltetése szimpatikus cél?
– Igen, de én az arányokat tartom rossznak. Azzal nincs probléma, hogy legyen saját nevelésű játékos, azzal van problémám, hogy azt mondjuk „ne legyen külföldi”. Kell, hogy legyen külföldi, meghatározott számban. Az NB II-ben azt is bevezették, hogy ne legyen. Tehát limitáltan. Már megint átestünk a ló túlsó oldalára. Én Izraelben azt tapasztaltam, hogy öt külföldi lehetett a keretben. Ez azért jó, mert nagyon megnézik, hogy melyik az az öt, mert minőséget kell képviselniük. Ami most itthon, van az nyilván nem jó, mert csak azért is hozzák a külföldi játékosokat a tulajdonosok, mert olcsóbbak és más potenciál van bennük. Az lenne a jó irány, ha limitálva lenne.

– Hétvégén legyőzték a Paksot. Horváth Ferenc miatt presztízsmeccs volt?
– Azért volt érdekes mérkőzés, mert amikor Horváth Ferenc távozott tőlünk, azt kifogásolta, hogy nem erősítettük meg a csapatot, nem lesz elég jó, nagy visszaesés lesz az előző évekhez képest. A Paks ezzel szemben sokkal előrébb jár, erősebb a játékosállománya. Tehát ezzel a mérkőzéssel most ugyanannyi pontot szerzett a Paks is, mint a Kecskemét. Ilyen szempontból volt pikáns ez a győzelem, és ezért is volt nagyon motivált a csapat, hogy megmutassák neki, több van bennük, azzal együtt, hogy a Paks játékosállománya valóban erősebbnek tűnik, mint a Kecskemété.

– Bekő Balázs beváltotta a hozzáfűzött reményeket? Egy ideje főleg fiatal edzőket keresnek. Tűzben, mentalitásban ő lehet az új Horváth Ferenc?

– Más típus egy picit, de nagyon sok dologban hasonlítanak egymásra. A tulajdonos szereti megadni a lehetőséget fiatal, feltörekvő edzőknek, bízva pont ebben a motiváltságban. Persze a másik oldalt is ellensúlyozni kell, mert bizonyos rutintalanságok bejönnek egy fiatal edzőnél. Idén nehezebb a helyzetünk. Vagyis minden évben nehezebb, mert az ilyen likviditási problémákat úgy tudjuk megoldani, hogy egyre csökkentjük a költségvetést, mert a bevételek nagyon nehéz növelni. Ezáltal nincsenek olyan jó minőségű játékosaink, mint régen. Két évvel ezelőtt, amikor Szivics megnyerte a Magyar Kupát, az ő csapata a mostanihoz képest világválogatott volt Kecskeméten. Végül azzal a csapattal Szivics csak tizenkettedik lett a bajnokságban. Ha ilyen szempontból összevetem a dolgokat, akkor a mostani helyezésünk reális, és Bekő Balázs jól dolgozik. Bízom benne, hogy hosszú távon megállja a helyét. Ez mindannyiunk közös érdeke.

– Az MLSZ törekvéseit figyelembe véve, a világbajnoki selejtező bukása, és a Szalai-beszéd óta mintha valami futball-forradalom kezdődött volna el. Ön szerint ez csak egy fellángolás, és elmúlik majd, vagy pedig akkora forradalom lesz, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik?
– Nem tudom, milyen forradalom tud bekövetkezni, mert ilyenkor mindig szélsőségek vannak. Mindenki takarodjon, jöjjenek az újak. De nincsenek újak. Azért azt látni kell, hogy aki a magyar futballban benne van, az korábban is volt szereplője, például volt játékosok. Halljuk, hogy akik most fejezik be a pályafutásukat, azok milyen jók lesznek. Mennyivel lesznek jobbak, mint a mi generációnk? Márton Gabi, Mészöly Géza, Pintér Attila, Csertői Aurél. Nyilván kell átalakulás az edzőképzésben, ahogy többször is hallottuk. Jobban oda kell figyelni, főleg az ellenőrzésre. Azzal nem értek egyet, amit Szalai László az edzőképzés vezetője mondott, hogy visszaveszi a licencet. Ennek nincs értelme. Lehet valakinek licence, de azt kétévente meg kell újítani. Azt már lehetne kontrollálni. Járni kell a pályákat, hogy tényleg olyan edzők foglalkozzanak-e a gyerekekkel, de azért azt is látni kell, hogy a krémmel már az elmúlt tíz évben is az akadémiák foglalkoztak, ahol jó edzők és jó lehetőségek vannak. Előfordulhat, hogy valamelyik faluban „Jóskapistabácsi” nem dolgozik olyan jól, de az igazi Cristiano Ronaldo már régen az akadémián van, és ott képzik. Én a grundokon látom a legnagyobb problémát. A labdaérintés száma nagyon kevés. A mai gyerekek keveset fociznak, és csak szervezett körülmények között. Régen mi tudunk órákig úgy futballozni, hogy lementem a grundra, ha akartam csatár voltam, ha akartam védő. Az iskolába kellene visszaszivárognia a testnevelésbe a mindennapi labdarúgás.

– Nem kellene több őszinte beszéd, vagy vita a magyar fociról?
– Mindenki elmondta már a véleményét ezekről a dolgokról. Vannak társadalmi problémák. A gyerekeknek átalakult az életük az internettel és különféle kütyükkel. Ezek persze megvannak külföldön is, de ebben mindenki benne van. A Szalai-beszéd nekem azt jelentette, hogy mindenki, aki ebben dolgozik, nézzen magába, hogy a legjobban teszi-e a dolgát a saját területén. Ebbe a médiát ugyanúgy beleértem, mint az edzőket, szülőket. Mindenkinek közös a felelőssége.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik