Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Magyar Távirati Iroda Sportszerkesztőségének felkérésére a hazai szövetségek 1964 óta minden esztendőben eldöntik: kik sportágukban az év legjobbjai. A voksolás történetében az abszolút csúcstartó Portisch Lajos sakknagymester, aki 23-szor lett első 1964 és 1994 között. A Magyar Labdarúgó Szövetség idén Bogdán Ádámot, az angol Bolton Wanderers és a magyar válogatott kapusát ítélte az esztendő legjobbjának, a nők mezőnyében pedig Vágó Fannyra, az MTK 21 éves csatárára esett a választás.
Már egészen fiatalon, nyolcévesen futballozni kezdett. Hat éve került Szegedről a fővárosba, majd Győrben, Németországban és Izlandon is megfordult. A válogatottban 2007 tavaszán mutatkozott be, ekkor pontosan 15 éves, 7 hónapos és 19 napos volt, ezzel a legfiatalabban debütáló labdarúgó lett a magyar női nemzeti csapat történetében. Azóta negyven meccsen 21 gólt szerzett. Az 1. FC Femina színeiben egyszer, azt MTK-val háromszor lett magyar bajnok, egyszer pedig Magyar Kupa-aranyérmet ünnepelhetett. A hazai klubszíntéren is ipari mennyiségben termeli a gólokat, az előző idényben összesen 45, előtte 37, azt megelőzően 32 találatig jutott, jelenleg pedig 31 góllal várja a tavaszi folytatást.
– Gratulálunk a kitüntetéshez! Hogy érzi, tényleg ön volt idén a legjobb?
– Azért ezt így nem merném kijelenteni! Kellettek hozzá a társak is az MTK-ban és a válogatottban, hiszen ők is hozzásegítettek, nélkülük nem lőttem volna ennyi gólt – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére Vágó Fanny. – Külföldön sok magyar női labdarúgó is játszik, közülük is többen megérdemelték volna ezt a díjat. Nem tudom pontosan, miért én kaptam, talán a sok gólom miatt, amit idén lőttem.
– Hogyan lehet ebből megélni?
– Magyarországon sehogy. Itthon csak hobbiszinten, munka vagy iskola mellett lehet focizni, ami nagyon nehéz, és hátráltató körülmény a profikkal szemben. Külföldön egyre jobban támogatják, egyre látványosabb, egyre jobban fejlődik. Vannak olyan csapatok és országok, ahol meg lehet élni belőle, és a játékos-pályafutás végén például edzői álláshoz segítenek.
– Önnek mik a céljai a sporttal?
– Nagyon sok célom van, legelőször szeretnék visszamenni külföldre, amire valószínűleg lesz is lehetőség. Az MTK-val jó lett volna a Bajnokok Ligájában szerepelni, de erős ellenfelet kaptunk. A válogatottal mindenképpen kis szeretnék jutni egy világeseményre.
– Tavaly megfordult Izlandon. Milyen volt?
– Előtte a német Bundesliga egyben játszottam, ami nagyon jó volt, de még nagyon fiatal voltam. Magyarország nem veheti fel a versenyt ezen a téren külfölddel. Izland nagy élmény volt, de gyengébb a bajnokság és gyengébb a csapat, de végül szakmailag és anyagilag is megérte. A stílusok agresszív, folyamatosan letámadnak, és sokat futnak.
– A legismertebb magyar női labdarúgó Pádár Anita, aki csapattársa az MTK-ban. Ő a példaképe?
– Felnézek rá, mert nagyon nagy sikereket ért el pályafutása során, többszörös gólkirály, többszörös év legjobbja, de a női mezőnyben nincs példaképem. A férfiaknál Zidane játéka és mentalitása nagyon tetszett.
– Milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal jár, hogy az édesapja kiváló labdarúgóedző?
– Előnyt olyan szempontból jelent, hogy amikor látja, mindig meg szoktunk beszélni a meccseimet, és tanácsokat ad, hogy javuljak, fejlődjek. Hátránya is van, mivel élesebben adja a kritikát, jobban meg meri mondani, amit kifogásol. A pályán egyébként jó hatással volt rám, amikor az edzőm volt. Megértjük egymást, tud hatni rám, és négyszemközt is megbeszéljük a dolgokat, ezeknek köszönhetően előre tudok lépni. Hátrány még, hogy sok rosszakaró van, de ez mindenhol előfordul.
Az álomépítő örömapa, a büszke edző
Természetesen felhívtuk Vágó Attilát, az édesapát, az egykori edzőt is, akivel Fannyról és Leventéről is beszélgettünk, akikkel kapcsolatban elmondta, nagyon örül, hogy labdarúgók lettek, de nem győzte hangsúlyozni, hogy ugyanolyan büszke a legnagyobb gyermekére, ifj. Vágó Attilára, aki testnevelő-tanár, a fiú kézilabda serdülőválogatott, valamint a Pick Szeged serdülőcsapatának edzője.
– Apaként is nagyon büszke vagyok Fannyra. Fiatal kora ellenére ez már nagyon járt neki, hiszen évek óta ott van a góllövőlista élmezőnyében – kezdte id. Vágó Attila. – Szerintem azért nem lett eddig az év legjobbja, mert a szezon felénél kiment előbb Németországba, majd Izlandra, ezért nem tudta végigjátszani az egész bajnokságot. Megérdemelte, mert mindene a labdarúgás, a válogatottban is helyt áll, ott is lövi a gólokat. Amikor nálam játszik a fiam vagy a lányom, sokkal nehezebb dolguk van, hiszen ha nem jól megy nekik, azonnal le kell cserélnem őket, és érdemtelenül nem dicsértem őket soha. Ez nagyon nehéz dolog, ők talán még jobban kezelik, mint én. Talán kevesen tudják, hogy Fanny megszerezte az UEFA edzői B-diplomát, és szándékában áll az A-tanfolyamot is elvégzi, tehát a labdarúgásban képzeli el jövőjét is. Volt egy komoly sérülése, tizenhat éves korában megműtötték a gerincsérvét. Ha az nincs, valószínűleg most is Németországban futballozik. A magam részről mindent megadok, hogy az álmait valóra váltsa.
A női válogatott egykori szövetségi kapitánya, Vágó Attila elmondta, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség a közeljövőben nagy hangsúlyt fog fektetni a női labdarúgás fejlesztésére, amit az UEFA és a FIFA is a zászlajára tűzött.
– Rohamosan fejlődni fog a szakág, óriási lehetőség előtt áll a női labdarúgás Magyarországon is. Kinyílt egy kapu, amit ki kellene használni, hiszen felzárkózhatnák – folytatta a női futball elkötelezett híve, Vágó Attila. – Meggyőződésem, hogy a következő hat évben valamelyik világversenyre ki lehet, és ki kell jutnia a válogatottunknak. Ez lehet a cél, ugyanúgy, mint a férfiak számára. Meg lehet valósítani, hiszen két évvel ezelőtt is csak nüánszokon múlt, hogy nem játszhattunk pótselejtezőt a németországi világbajnokság előtt. Teljesen újra kell építeni a női válogatottat, amelynek fontos láncszeme lehet Fanny, aki már volt külföldön, ismeri a nemzetközi tendenciákat. Van idehaza huszonöt olyan női labdarúgó, akikkel ki tudnánk jutni, ha megkapják azokat a lehetőségeket, amelyeket a többi válogatott megkap. A szövetség jól kezeli a helyzetet, a lehetőségek nyitottak, most kell összefogni és kihasználni ezt. Vannak értékeink, de iskola és munka mellett sportolnak női labdarúgóink, akik így teljesen amatőrök, nem kapnak érte pénzt. Más a közeg, más lehetőségekkel bírnak, így nehéz felvenni a versenyt olyanokkal, akik délelőtt és délután is edzenek, profik, mi, magyarok pedig csak heti kétszer tudunk együtt edzeni. Fontos a női Bozsik-program, a női edzőképzés és a tömegesítés beindítása is.
