Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
„Korolovszky Gáborral megbeszéltem, hogy jelen állapotában nem tudok rá számítani, így nem tartanám egészségesnek, ha továbbra is velünk edzene. Ő ezt elfogadta, így egy ideje az NB II-es csapattal készül. A döntésem oka, hogy fizikálisan már nem tud megfelelni az általam elvártaknak” – fogalmazott Artner Tamás, a Haladás vezetőedzője a klub honlapján, november elején.
Nem tisztünk (felül)bírálni a szakember szavait, de furcsa, hogy egy jó hozzáállású, 33 éves magyar labdarúgóval ez történik idehaza, hiszen nem állunk olyan jól belsővédő-poszton, hogy csak úgy el lehessen herdálni az értékes embereket. Márpedig Korolovszky múltja tekintélyt parancsoló, hiszen idehaza az MTK és az Újpest csapatait is erősítette, mielőtt Szombathelyre igazolt, légiósként pedig Spanyolországban és Cipruson szerepelt. Persze, a múltból nem lehet megélni, a jelenről pedig ebben az esetben más az edző és a játékos véleménye.
A Rangadó.hu érdeklődésére Korolovszky Gábor elmondta, ha adódik más lehetőség, tavasszal is a Haladás NB II-es csapatában játszik majd.
– Mi volt az ázsiai próbajáték pontos története?
– Egy holland menedzser keresett meg, először arról volt szó, hogy menjek ki Vietnamba és Thaiföldre, vegyek részt néhány edzésen, és nézzem meg a körülményeket. Ebből az lett, hogy Malajziában töltöttem három napot egy csapatnál – kezdte Korolovszky Gábor. – Végül azt mondták, szeretnék, ha még maradnék, de nekem nem tetszett. Pénzről nem is esett konkrétan szó, és az egészet nem érzetem egészen konkrétnak. Meggondoltam magam, így már nem tetszett annyira ez az ázsiai túra, mert mást mondtak előtte. Ázsiában sokat lehet keresni a futballal, de minden tiszteletem azoké, aki ezt végigcsinálják. Nyárig van szerződésem a Haladásnál, nem rúgtak ki, tehát nem szorulok rá, hogy tűzön-vízen átvigyek egy olyan történetet, ami nem konkrét. Nyolc évet éltem külföldön, ezért manapság már kétszer is meggondolom, hogy ha elköltözök Magyarországról, az jó-e nekem vagy sem.
– Akkor ebből nem lesz semmi… De mit gondol, mit hoz a jövő?
– Ha nem lesz semmi más, gondolom, a Haladás NB II-es csapatában fogok játszani. Ott csak megfelelek… Nem tragédia számomra, bár nem a legszerencsésebb, nem a legjobb dolog. Ugyanakkor a másodosztályú keret edzői stábjától rendkívül pozitív hozzáállást kaptam, ami nagyon jó. Úgy gondolják, hogy segítem a csapatot a játékommal, a fiatal játékosokat pedig a tapasztalatommal, ezért ők is segítenek engem. Nincs más jelen pillanatban. Én sem kapálózok, és a telefonom sem robban fel a sok megkeresés miatt.
– Hogy viselte Artner Tamás döntését?
– Nehezen. Régóta egyértelmű, hogy nem számít rám, de immár az első keret edzéseit sem látogathatom. Leültünk, megbeszéltük. Nem azt mondom, hogy nincs bennem tüske, de elfogadtam. Nem teszem ki a fényképét otthon a családi fotók mellé, de az élet megy tovább. Többször elmondta, hogy a döntésének nem emberi okai vannak, tehát nincs harag benne, inkább szakmailag nem tudok a csapat hasznára lenni. Így még nehezebb, mintha azért határozott volna így, mert rendszeresen késnék, vagy részegen mennék edzésre, vagy egyáltalán nem is mennék… Jól érzem magam Szombathelyen, de szerintem a klubnak és nekem sem a legjobb szakmai döntés, ha maradok, bár egyelőre nem éreztették velem, hogy mennem kell. Futballozni szeretnék, és bár nem vagyok huszonhat éves, és nem fiatalodom, de úgy vélem, még képes vagyok rá.
