2006-ban alakult Magyarországon egy klub, amelynek hivatalos neve Afrique Internationale Club De Football Sport Egyesület. A kezdetben kizárólag afrikai játékosokat foglalkoztató szervezet két évvel később elhagyta nevéből a kontinensre utaló jelzőt: ez ugyanis már nem csak a hazánkban élő afrikaiak, hanem minden náció és vallás csapata.
Dr. Agonglo Geraldo Joel elnök 28 éve tanulmányi ösztöndíjjal érkezett Beninből, majd Magyarországon maradt, a Közgáz után a Testnevelési Főiskolát és a jogot is elvégezte, jelenleg ügyvédként tevékenykedik. Szintén a vezetőségben dolgozik Victor Nelson, aki 2002-ben a Lombard FC-hez igazolt, azóta él itt.
A kis klub már az első, BLSZ IV-es évében második lett a Budapest Kupában, aztán minden évben egy-egy szintet feljebb lépve 2009-re eljutott a BLSZ I-ig, ahonnan 2013–2014-ben 22 pont levonása miatt esett ki. A tavalyi esztendő azonban alighanem rekord volt a fővárosi másodvonal történetében: az Inter CDF harminc mérkőzésen harminc győzelmet aratva lett bajnok, és visszajutott az első osztályba, ahol hat győzelemmel kezdett, majd 42, veretlenül megvívott találkozó után vereséget szenvedett a Ferencvárosi FC-től.
Az NB II-es futsal csapattal és női együttessel is rendelkező Inter emellett a Magyar Kupában is vitézkedik: a főtáblán előbb a Hajdúböszörményi TE megye I-es listavezető gárdáját ütötte ki (5-1), majd az NB III-as III. Kerületi TVE-t is megverte, a legjobb 16 között pedig az ugyancsak harmadosztályú Tiszaújvárossal találkozik. A Rangadó.hu John Moses edzőjével beszélgetett saját történetéről és a különleges klubról.
– A Budapest Honvéd igazolt le kilencvenhatban egy próbajátékot követően, vagyis profi labdarúgó voltam. Néhány évet eltöltöttem itt, majd máshová sodort az élet. Játszottam sok helyen, de a karrierem végén visszatértem ide – mesélte a korábbi libériai válogatott John Moses.
– Miért éppen ide?
– A családom itt élt, van egy kislányom. Az országot is szeretem, szerintem nagyon szép. Sok a kedves, barátságos ember. Nekem tetszik.
– Miként vetődött fel az ötlet, hogy alapítanak egy ilyen klubot Magyarországon?
– Szerettünk volna játéklehetőséget biztosítani azoknak az afrikai embereknek, akik itt dolgoznak vagy ide menekültek. Egy külföldi csapat létrehozása volt az eredeti célunk.
– Honnan ismerik egymást? Milyen fórumon keresztül találták meg a csapattagokat?
– A legtöbb országnak van magyarországi nagykövetsége. Megkerestük ezeket és megkértük őket: ha új emberek jelentkeznek, adják meg az elérhetőségeiket. Kapcsolatba léptünk velük és aki alkalmas volt, leigazoltuk. A játékosaink nagy része így került hozzánk.
– Hány ország állampolgára fordult már meg a csapatban?
– Pontos számot nem tudok, de vannak ghánaiak, maliak, elefántcsontpartiak, nigériaiak. Mivel később változtattunk és nem csak afrikai játékosokkal dolgoztunk, ezért mások is jöttek: brazilok, balkániak. Jelenleg öt vagy hat nemzet képviselteti magát.
– A közös nyelv az angol?
– Alapvetően igen, de aki szeretné elsajátítani a magyar nyelvet, ahhoz próbálunk minél többször így szólni.
– Néhány magyar is szerepel a csapatban. Ők hogyan kerültek az egyesülethez?
– Nyitottak voltunk a hazai játékosok felé, akik kedvelik az afrikai stílusú focit, szeretnek fizikálisan játszani és megkerestek minket. Ha megfeleltek a próbajátékon, minden további nélkül csatlakozhattak. Az Internationalénál nem számít, honnan jöttél, ha tudsz focizni, szívesen várunk!
– Mik a célok a bajnokságban és a kupában?
– Különösebb cél nincs. Jó közösséget szeretnénk kialakítani, barátkozni, szórakozási lehetőséget nyújtani. Nem helyezést tűztünk ki magunk elé, hanem azt, hogy ha valaki profi labdarúgó szeretne lenni, akkor nálunk továbbfejlődve ezt megtehesse – mi pedig csapatot is keresünk neki, elsősorban külföldről. Az átigazolás természetesen ingyenes.
– Amennyiben sikerülne megnyerni a BLSZ I-et, akkor vállalnák az NB III-as indulást?
– Mindenképpen. Az még komolyabb lehetőség lenne arra, hogy ismertté tegyük játékosainkat. Számítunk rá, hogy feljutunk.
– Hol készülnek a meccsekre?
– A Siketek pályán, a Népligettől nem messze. Rendkívül zsúfolt, nagyon sok csapat bérli. Ha nincs szabad pálya, akkor futni járunk, hogy növeljük az állóképességet.
– Tudnának más stadiont bérelni a licencfeltételek teljesítéséhez?
– Remélhetőleg. Klubunk azon tagjai, akik már régebb óta itt élnek – ahogyan én is –, jelenleg is aktív szponzorkeresésben vannak, próbálnak támogatókat bevonni. Minden forint számítana nekünk.
– Több BLSZ I-es csapatnál, sőt annál lejjebb is előfordul, hogy a játékosok fizetésért játszanak. Önöknél hogyan működik ez?
– Ahogy mondtam, próbálunk több pénzhez jutni. Ha egy-egy új szponzort találunk, akkor igyekszünk játékosainkat apróbb juttatásokban részesíteni, például a BKV-bérletet finanszírozni. Állandó fizetés nincs.
– Most tehát inkább tagdíjas alapon működik, a játékosok fizetnek be ahelyett, hogy kivennének?
– Nem teljesen. Néhány egyesületi tagunk megengedheti magának, hogy nagyobb összeget áldozzon a klubra, ők komoly segítséget jelentenek. A többség azonban ingyen játszik, nem is fizet és nem is kap fizetést.
– Vannak olyan játékosaik, akik hazájuk elhagyása előtt profi labdarúgók voltak?
– Igen, van néhány ilyen is: Ghánából és Elefántcsontpartról érkeztek.
– Tudnak még hasonló elvek mentén működő klubról Magyarországon?
– Igen, a BLSZ IV-ben a Mahatma Gandhi is főként külföldi játékosokat küld pályára, de nincs kapcsolat a két klub között.
– Éri önöket verbális atrocitás a mérkőzéseiken származásuk, esetleg bőrszínük miatt?
– Néha előfordulnak balhék, de ezek inkább a játék hevében történt szabálytalanságok és viták miatt alakulnak ki. Egyszer-egyszer előfordul egyébként is, de ezek miatt nincs bennünk tüske. Ha lezárult, vége, akkor elfelejtjük. Semmi gond sincs ezzel, megoldjuk ezeket a problémákat.
