Hétfőn, szeptember 28-án ünnepli negyvenedik születésnapját Vámosi Csaba. A Ferencváros, a Győri ETO, a Tatabánya, a Bp. Honvéd, a Diósgyőr és a Mezőkövesd korábbi kiváló védője 2012-ben mondott búcsút a profi futballnak (akkor készült vele azide kattintva olvasható interjúnk), de a sportágtól természetesen azóta sem szakadt el, és vélhetően nem is fog.
A Fradi színeiben 1997 és 1999 között két ezüst- és egy bronzérmet szerzett az NB I-ben, jelenleg pedig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei első osztályban szereplő Rákóczi SE Nagyecsed játékosa. Csapata előbb a REAC-ot, majd az Ásotthalmi TE-t búcsúztatta a Magyar Kupa országos főtábláján, és a pénteki sorsolás úgy hozta, hogy a következő körben Vámosi egykori klubja, a Fradi látogat Nagyecsedre! Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphatott volna az örökifjú játékos, aki a Rangadó.hu megkeresésére a negyedik ikszről, és pályafutása jelenlegi időszakáról is mesélt.
– Mi történt önnel az elmúlt három évben?
– Amikor Mezőkövesdről elkerültem, Nagybátonyba mentem, ahol egy nem túlságosan sikeres szezont töltöttem, másrészt úgy éreztem, hogy elég a hosszú utazgatásokból – kezdte Vámosi Csaba. – A nagyobbik lányom akkor volt negyedik osztályos, de már a harmadik iskolába járt, ezért úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk Nyíradonyba, mert a feleségem odavalósi. A helyi csapat játékosedzője voltam egy évig, jól is szerepeltünk, de utána nem tudtunk megegyezni, illetve Nagyecseden nagyon szerették volna, ha odamegyünk a sógorommal, és elfogadtam az ajánlatukat. Tudni kell róluk, hogy miután kiestek az NB III-ból, egy évvel később a megyei első osztálytól is búcsúztak, de Fodor András klubelnök és Kovács Lajos polgármester úgy gondolták, hogy olyan csapatot csinálnak, ami a megye egyben is megállja a helyét. Elég jó játékosokat igazoltak, a legutóbbi idényben harminc meccsből harmincat sikerült megnyernünk, visszajutottunk a megye egybe, és most is a középmezőny elejéhez tartozunk, tehát jó csapatunk van.
– A kupasorsolás remek születésnapi ajándékként is felfogható…
– Igen! Nagyecseden már most mindenki arról beszél, hogy jön a Fradi. Én ennek örülök, hiszen most lesz a negyvenedik születésnapom, és külön öröm számomra, hogy pont a Ferencvárossal játszunk. Mindenkinek különleges, de nekem még inkább, hiszen két és fél évet – ráadásul két és fél sikeres évet – töltöttem a klubnál. Egyet sajnálok, hogy édesapám, aki nagyon nagy Fradi-szurkoló volt, sajnos egy éve meghalt, és ezt a meccset már nem láthatja. Persze, a Fradiban látott játszani, de lehet, hogy segítette volna a gyógyulását, ha most is lát.
– A Magyar Kupa első és második fordulójában is voltak kiütéses meccsek, ráadásul a Ferencváros most bombaformában van. Nem tart attól, hogy beleszaladnak egy nagyobb pofonba?
– Szerintem a Fradi nem a legjobb csapatával jön hozzánk, de a második sorukat is jó játékosok alkotják. Nem félek senkitől és semmitől, mindenki tudja a realitást, jobb a Ferencváros, de azon leszünk, hogy minél szebb szorosabb eredményt érjünk el, és büszkék lehessenek ránk Nagyecseden.
– Mennyire barátkozott már meg a negyedik iksz gondolatával?
– Fiatalosnak érzem magam és az is vagyok, úgyhogy szerencsére semmi nem változik. Egy dologból veszem észre: a lányaim nagyon nőnek, az egyikük hatodik osztályos, a másik pedig elsős.
– Megyei szinten meddig tud, és meddig szeretne focizni?
– Ameddig bírom erővel, addig szeretnék játszani, márpedig egyelőre tudok, mert szerencsére nincs semmi problémám. Súlyproblémám például sosem volt. Tavaly, a megye kettőben azt mondták, hogy már nem fog menni, de érzem magamon, hogy még bírom. Mellette amúgy megvan a B-licences edzői képesítésem, már voltam felnőtt csapat mellett is ugyebár, Nyíradonyban, illetve gyerekeknél is. Most éppen nem dolgozom edzőként, de biztosan lesz még rá lehetőségem valahol az utánpótlásban, vagy egy felnőtt csapatnál. De most még focizni szeretnék, mert nagyon jó közegbe kerültem Nagyecseden.
