Egervári 1950. július 15-én született Pomázon, s bármerre is futballozott vagy dolgozott a labdarúgásban, Pest vármegyei otthona mindig megmaradt, sőt mivel gyerekként a pomázi pályától ötven méterre lakott, nem volt kérdés, hogy hol kezdjen el futballozni.
Mellette kézilabdázott ugyan, de idővel csak a labdarúgás maradt, és 16 évesen be is mutatkozott a felnőtt csapatban. Sokáig azonban nem maradt, mert csakhamar bevonult a kötelező sorkatonai szolgálatra. Így lett két éven keresztül a szentendrei Kossuth KFSE igazolt futballistája, leszerelését követően pedig az NB I–B-ben szereplő Bp. Spartacushoz került, amelynél az Aranycsapat egykori csatára, Hidegkuti Nándor volt az edzője.
Középhátvédként futballozott, s teljesítményére felfigyelt a Bp. Honvéd, amelynek vezetősége 1972 nyarán szerződtette. A magyar élvonalban 1972. október 1-jén mutatkozott be, a kispestiek a Népstadionban 3-1-re verték a Diósgyőrt, s tagja volt az idény végén a Magyar Népköztársasági Kupában ezüstérmet szerző csapatnak, amely 1973 tavaszán – hosszabbítás után – kikapott (3-4) a Vasastól a döntőben.
A Kispesten töltött négy szezon annyira meghatározó volt számára, hogy elmondása szerint a mai napig Honvéd-szurkoló. Az MNK-ezüstérem mellett az 1974–75-ös idényben egy bajnoki második helyezést is elért a klubbal, majd egy szezonon keresztül a SZEOL AK-ban futballozott, végül pedig az MTK-VM-hez igazolt.
Mezey György segítője volt
Az átállásra azonban nem kellett sokat várnia, mivel néhány nappal később már Mezey György pályaedzőjeként dolgozott az MTK-nál. A vezetőedzőt 1983-ban kinevezték szövetségi kapitánynak, aki Egervárit kérte fel segítőjének, és 1986-ig együtt dolgoztak.
A magyar válogatott eddigi utolsó világbajnoki szereplése, az 1986-os mexikói torna előtt a selejtezőben Hollandia, Ausztria és Ciprus megelőzésével csoportgyőztesként kvalifikált a vb-re, amelyen azonban a Szovjetuniótól 6-0-ra, Franciaországtól 3-0-ra kapott ki.
A két súlyos vereség mellett a Kanada elleni 2-0-s győzelem nem sokat ért, a válogatott nem jutott tovább a csoportkörből, az idő előtt befejeződő torna után pedig a szövetségi kapitánnyal együtt a pályaedző is távozott.
Edzői pályafutásában következett egy hat-hétéves időszak, amikor a kuvaiti válogatott, a Videoton, valamint kétszer a Bp. Honvéd másodedzőjeként dolgozott, sőt 1988-ban néhány mérkőzésre a magyar válogatotthoz is visszatért – ugyancsak pályaedzőként.
Klubedzőként jöttek a sikerek
Aztán 1993-tól sikerekben gazdag vezetőedzői pályafutása is kezdetét vette. A BVSC-nél három idényen keresztül dolgozott, amelynek végén, 1996-ban bajnoki és Magyar Kupa-ezüstéremmel távozott, majd az MTK-nál eltöltött két szezonja után bajnoki címmel (1999) búcsúzott a fővárosi klubtól.
A kiemelkedő eredménysornak köszönhetően a csapat a nemzetközi kupában is elindult, a Bajnokok Ligájában a Hajduk Split és a Rosenborg, míg az Európa-liga elődjének számító UEFA Kupában a Feyenoord és az Olympiakosz Nicosia ellen játszott.
A sikeres időszak után két idényre visszatért az MTK-hoz és az első szezon végén újabb bajnoki címmel bővült az éremkollekciója. Később a Vasas (2004–06), a Győri ETO (2007–09) és a Diósgyőr (2016) vezetőedzője is volt, de korábbi sikereit már nem érte el, a miskolci klubnál e-mailben tájékoztatta a vezetőséget a lemondásáról. Összességében vezetőedzői pályafutása alatt három bajnoki arany- és két ezüstérem, illetve egy Magyar Kupa-ezüstérem a mérlege.
Csak az a vb-selejtező ne lett volna
Mindezek mellett a legnagyobb sikerét talán az U20-as válogatott szövetségi edzőjeként ért el, mivel a korosztályos együttes a 2009 őszén rendezett egyiptomi világbajnokságon bronzérmet szerzett.
Bő háromnegyed évvel később a magyar szövetség szerződést bontott Erwin Koeman szövetségi kapitánnyal, a megüresedő posztra pedig Egervárit nevezte ki. A felnőtt válogatottat valamivel több, mint három éven keresztül irányította, összesen 34 mérkőzésen 17 győzelem, nyolc döntetlen és kilenc vereség a mérlege, ami 61 százalékos teljesítmény ugyan, de az utolsó mérkőzése csúfosra sikeredett.
A Hollandia ellen 2013. október 11-én lejátszott világbajnoki selejtező (1-8) a magyar válogatott történetének legsúlyosabb veresége, amely után lemondott.
Visszavonultan él
Az elmúlt hét évben visszavonultan él, mivel 2018 augusztusában agyvérzést kapott, és fél oldalára lebénult. Állapota nem sokat javult, de elmondása szerint nem is romlott. A magyar bajnokság és a válogatott mérkőzéseit pomázi otthonából követi figyelemmel.
A kitüntetést mások mellett olyan személyek kapják, akik munkásságukkal kiérdemelték a legkiválóbbaknak járó elismerést, s teljesítményük, emberi tartásuk, értékrendjük követendő lehet mások számára.
(MTI)
