Amikor az Aranycsapat 1954-ben vb-döntőt játszott, senki se hitte volna, hogy 71 évvel később már azon matekozunk, hogyan lehetne egyáltalán újra kijutni a tornára. A világ labdarúgása elrobogott mellettünk, számtalan elmélet létezik arról, hogy miért, de a legnagyobb kérdés, hogyan lehetne visszaemelni a magyarokat a legjobbak közé. A különböző országok sikerein felbuzdulva igyekeztünk már másolni portugál, belga, vagy épp osztrák irányzatot is, de minden kísérlet kudarcba fulladt. De miért ne lehetne saját filozófiával sikert elérni?
Ezen az ösvényen indult el Moskovits Gábor és Tóvizi Tamás, amikor megalapította a Dunamenti Iskolát. A két lelkes fociedző még az Újpesti Torna Egylet akadémiáján találkozott egymással, az évek során felismerték, hogy hasonló a futballszemléletük. A szakemberek arra jutottak, hogy közös erővel kellene felkutatni a magyar labdarúgás alappilléreit, stílusjegyeit. Röviden összegezve arról végeztek kutatást, hogy mitől is lesz jó értelemben magyaros a futball.
Azt persze mind tudjuk, hogy a világháborúk idején rengeteg értelmiségi meghalt, vagy elmenekült az országból. A szerencsés túlélők később külföldön futballoztak, edzősködtek tovább. Nem biztos, hogy azt is átérezzük mai fejjel, hogy ez mekkora hatással volt az európai labdarúgásra. Moskovits és Tóvizi gyűjtése alapján
Természetesen egyik napról a másikra nem lehet újra erre a szintre felkapaszkodni, a logikus lépés, hogy alulról építkezve, az alapvető stílusjegyek mentén valósulhasson meg a magyaros foci. Ez a Dunamenti Iskola missziója.
A projektet elindító két edző határozott alapelvek mentén kezdett kisiskolásoknak tornákat tartani, mert az elmondásuk szerint akkoriban még nem volt megfelelő a hét és tizenegy év közötti gyermekek versenyeztetése Magyarországon. Mit tehet az ember, ha nincsenek ilyen tornák? Sajátot indít. Nyolc éve működik már a Dunamenti Gyermekliga, amelynek szabályait betartja minden résztvevő, különben könyörtelen kizárással kell szembenéznie. Játékos, edző, sőt még a gyerekeket elkísérő szülők viselkedése is komoly szankciókkal járhat. Ez kellett azonban ahhoz, hogy valóban egészséges környezet alakuljon ki, nyolc év elteltével pedig már az ország távolabbi pontjairól is vállalják a költséges, hosszabb utat a klubok.
Dunamenti Iskola a nemzetközi mezőnyben
Az érdeklődés külföldről is megnövekedett a kezdeményezés iránt, így 2025-re megérett az idő, hogy idősebb korosztály számára is nemzetközi tornát rendezzen a Dunamenti Iskola. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy Moskovits Gábor hosszú évek óta jó barátságot ápol Quim Estradával, a Venezia szakmai vezetőjével. Az ő neve onnan lehet ismerős, hogy 2008 és 2021 között a Barcelona legendás akadémiáján, a La Masián dolgozott. A személye önmagában is erős hívószó egy nemzetközi esemény megszervezéséhez, a Venezia neve pedig topligás csapatként szintén jól cseng.
A velencei együttműködésnek köszönhetően Bánás József nevét viselte a torna, az ő pályafutása ugyanis teljesen összefonódik az olasz futballal. Itthon a Ferencvárosban és a Vasasban játszott fedezetként, mielőtt Pozsonyba, majd Teplicébe költözött volna. Noha a közvélemény túl öregnek tartotta harmincévesen (!), 1924-ben az akkor középcsapatnak számító AC Milanhoz került, amelynek ő volt az első magyar futballistája. Két évvel később sajnos súlyos térdsérülést szenvedett, így edzőnek állt, az MTK-val zsinórban öt bajnoki címet szerző Jimmy Hogant rendszeresen látogatta órákért.
Több mint harminc évet húzott le Olaszországban edzőként, 1935 és 1937 között a Veneziát is irányította. Velencében a mai napig úgy tartják, ő tette le a modern futball alapjait, a labdabirtoklásra és letámadásra épülő, domináns játékot. Lehet-e nála tökéletesebb névadót találni?
Bánás József fontos volt Velencének, Gábor pedig szeretne adózni az emlékének. Számunkra megtisztelő, hogy ebben részt vehetünk és büszkék vagyunk rá, hogy Bánás személye összeköti az olasz és magyar labdarúgást. Mindenkinek nagyszerű lehetőség, hogy itt lehet, főleg a játékosainknak, hogy tágítsák a látókörüket a pályán és azon kívül is
– mondta lapunknak Quim Estrada.
Az I. Bánás József Emléktornára június hatodikától nyolcadikáig került sor, U15-ös és U19-es mezőnnyel. A helyszín az Ikarus BSE Sporttelepe volt, nem véletlenül, ugyanis Tóvizi Tamás és Moskovits Gábor ennél a klubnál dolgozik jelenleg. Ugyan minden támogatást megkaptak a klubtól, hamar kiderült, hogy nem könnyű feladat egy ilyen rendezvényt tető alá hozni. A teljesség igénye nélkül:
- lerobbant a lengyel Polonia Warszawa busza Szlovákiában, így segíteni kellett a megérkezésüket,
- egy ghánai tehetségekből összeálló csapat nem kapott beutazási engedélyt,
- a különböző országokból érkező együttesek vezetői más-más igényeket támasztottak az étkeztetés kapcsán.
Ez pedig csupán a jéghegy csúcsa. Ugyanakkor a mérkőzések akadálytalanul haladtak, a légkör pedig pozitív, pezsgő volt, ahogyan az egy gyerekeknek kiírt versenyen elvárható.
Bár már több mint 30 tornát szerveztünk már, ez nekünk is újdonság volt a korosztály miatt. Nem volt könnyű feladat, mert sok helyről más-más igénnyel jöttek a csapatok. Véleményem szerint elsőre jó volt, de jövőre mindenben jobbak leszünk
– értékelt Moskovits.
„Ezen a tornán különböző stílusú csapatok találkoztak. Érdekes volt látni, hogy az ellentétes játékelképzelések hogyan is érvényesültek egymás ellen. Amit örömmel láttam, hogy a csapatok igyekeztek játszani és a saját elveikhez ragaszkodni. Ez nagyon fontos.”
Tarolt az MTK
A torna utolsó napján a helyosztókra került sor, így ekkor lehetett a legnagyobb izgalmakra számítani. Ebben nem is volt hiány, az U15-ös korosztályban az ötödik, valamint aharmadik helyért zajló csata, sőt a döntő is csak tizenegyesekkel dőlt el. A nyelvi akadályok hamar kiütköztek, de egy gyors közvélemény-kutatás alapján kiderült, hogy az U15-ös és az U19-es mezőny tagjai is az MTK-t látták legjobbnak. A külföldi csapatok közül pedig a Veneziát említették többször is, gyors, technikás játékosai miatt.
A fiatal focisták jól érezték belülről az erőviszonyokat, ugyanis az MTK mindkét korosztályban első lett, az U19-es csapat a Sepsiszentgyörgyöt verte 2-1-re, míg az U15-ösök gól nélküli végeredmény után tizenegyesekkel nyertek. A velencei csapatok is kitettek magukért, két bronzmeccsbn is érdekeltek voltak. Az idősebbek nem kaptak gólt az egész tornán, a döntőről is csak tizenegyesekkel maradtak le, így a harmadik helyért járó érmekkel vigasztalódtak. Az U15-ös csapat viszont lecsúszott a dobogóról, mert a Vasas elleni fordulatos, 2-2-es végeredménnyel zárult meccs végén alulmaradt a tizenegyespárbajban.
„Egyértelmű az elképzelésük, szerintem jó alapokat tettek le, ha megnézed a játékukat, egyértelműen felismerhető a labdabirtoklásra épülő stílusuk. Jó szintet képviseltek, megérdemelten nyerték meg mindkét korosztályt” – mondta az MTK-ról Estrada.
Néhány csapat meglepett, mert tényleg a játékra helyezték a hangsúlyt. Sokszor azt látom, hogy nem a legügyesebbek játszanak, hanem a legnagyobb, legerősebb fiúk. Spanyol vagyok, én a játszósabb focit szeretem. Jó színvonalú torna volt, remek tapasztalat.
Megismerhettünk egy új klubot, mint az Ikarus, örömmel láttam, hogy egy ilyen kis klub, a korosztálynál fiatalabb gyerekekkel indulva is meg tudta mutatni, hogy kezdeményező játékkal lehet sikert elérni. Ők is mindössze büntetőkkel maradtak le a döntőről. Látszik hogy Gábor barátom kiváló munkát végez a csapatával. A játékosaink nagyon boldogok, hogy itt lehettek és új élményekkel gazdagodtak. Nagyon élvezték, hogy más országok csapataival játszhattak, ez egyébként is fontos, mert átfogóbb képet ad arról, hogy hol is tartanak a fejlődésükben.”
Az ünnepélyes eredményhirdetésen aztán megjelentek a torna díszvendégei is. Bánás Artúr megható beszédet mondott arról, hogy többször is próbáltak találkozni nagybátyjával, ám sajnos erre különböző politikai és logisztikai nehézségek miatt sosem került sor. Nagy örömmel fogadta, hogy tornát neveztek el Bánás Józsefről, akinek így nem csak az összegyűjtött újságcikkek állítanak emléket.
Őt követte Sigér Dávid, a Sepsiszentgyörgy középpályása, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a futballban mindig eredménytől függetlenül, csapatként kell küzdeni. A 14-szeres válogatott játékos később Bánás Artúrral adta át az érmeket, trófeákat. A torna legjobb kapusa, játékosa és edzője is különdíjat kapott, az pedig a rendezvény nívóját mutatja, hogy az U19-esek között az a Francesco Mariutto lett a torna játékosa (és egyben legjobb védője is), aki az olasz utánpótlás-válogatottban is bemutatkozott már.
Ez még csak a kezdet
Az I. Bánás József Emléktorna már nevében is jelezte, hogy nem egyszeri alkalomra készül. Mivel azonban minden kezdet nehéz, nagyon fontos volt, hogy az első alkalom jól sikerüljön. Quim Estrada lapunknak úgy fogalmazott, hogy remekül megszervezett tornát kaptak, ami szerinte tovább fog növekedni a jövőben.
„Hálásak vagyunk a lehetőségért és a szervezésért egyaránt. Néhány edző kérdezgetett egy héttel korábban, hogy milyen szintű játékosok lesznek majd, vagy milyen körülmények. Nem mindig tudod ilyenkor, mire számíthatsz. Mi évente három-négy tornára járunk a csapatainkkal, sok tapasztalatunk van, de tökéletesen elégedettek vagyunk, és úgy láttam, mindenki más is” – mondta Estrada.
A spanyol szakember nem úszhatta meg, hogy az utánpótlás kapcsán legalább egy rövid időre ne kerüljön szóba a Barcelona. Korábban a Xavi, Iniesta vagy Lionel Messi fémjelezte saját nevelések alkották a világ élvonalát, manapság pedig Pedri, Gavi és Lamine Yamal is meghatározó tehetségek. Valaha ők is ifjúsági tornákra jártak tapasztalatszerzésre, de mit tud a Barcelona, amit más nem?
„A legfontosabb, hogy lehetőséget kell adnod. Minden klubban vannak tehetséges játékosok, játéklehetőségre van szükségük. A Barcelona jelenleg a gazdasági helyzete miatt kényszerült rá, hogy ilyen sok fiatalt a felnőttekhez irányítson, de minden csapatnak lehetőséget kell biztosítani. Bátornak kell lenni.
Néha hibázni fognak és aztán újra elkövetnek egy hibát, de megéri, ha utána két-három játékost a csapatba tudsz építeni. Velencében is ezen dolgozunk, idén egy 2005-ös születésű játékossal sikerült, a következő szezonban van egy 2006-osunk, aki remélem megkapja a lehetőséget. Ha minden évben csak egy-egy focista bekerül a keretbe, akár cserejátékosként, akkor is öt-hat év alatt a kezdőnk fele saját nevelésű lehet.
Ehhez pedig fontos lépcsőfok lehet egy nemzetközi torna. Márpedig a Bánás József Emléktornával hosszú távon is számolnak az olaszok, ami mindenkinek jó hír.
„Fontos volt számunkra, hogy a Venezia FC pozitívan értékelje az eseményt, mert ilyen korosztályban nagyon-nagyon nehéz minőségi csapatokat Magyarországra hozni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy már kijelentették, hogy jövőre is jönnek. Quimmel régi barátság köt minket össze, de természetesen neki is, és a Veneziának is bizonyítanunk kellett. Volt egy olasz menedzseriroda, aki elindított egy csapatot a tornán. A vezetőjük a második este jelezte, hogy már bánja hogy ilyen szintű csapatot hozott, mert sokkal-sokkal jobb a színvonal mint amire számított, így jövőre sokkal erősebb csapattal térne vissza. De rajtuk kívül is több felvidéki és erdélyi csapat is jelezte, hogy jövőre szeretne jönni hozzánk. Biztos vagyok benne, hogy jövőre még jobb lesz a Bánás József emléktorna.”
