Hussein Algaaod, londoni székhelyű játékosügynök, valamint az SA33 Sports menedzseriroda társtulajdonosa nagyon komoly kritikával illette a magyar focicsapatokat.
A szakembernek több magyar játékossal is dolgozik, Csongvai Áronnak például már ő segített Svédországba igazolni, de több labdarúgó pályafutását is egyengeti a cége. Ennek köszönhetően Algaaodnak jó rálátása van a magyar piacra, így érdemes meghallgatni a kritikáit is.
„A magyar futball infrastruktúrája kiemelkedően fejlett, a létesítmények kiválóak, össze sem hasonlíthatók a környező országokéval, amiben viszont lemaradás van, a játékosok marketingje. Ebben például a horvátok sokkal előrébb járnak, a labdarúgók folyamatosan szerepelnek a médiában, a klubok mindent megtesznek azért, hogy a pályán kívül is népszerűsítsék a legnagyobb értékeiket. A magyar futballba sok pénzt fektettek az elmúlt években, ezt a szakmai munkának is követnie kell, és ebbe beletartozik a labdarúgók marketingje is, ami a klubok feladata” – mondta az M4 Sportnak adott interjúban, de nem ez a legnagyobb kritikája a csapatokkal szemben.
Tudomásom szerint az élvonalbeli magyar klubok anyagilag kényelmes helyzetben vannak, ezáltal nincsenek rákényszerítve arra, hogy fiatal játékosokat neveljenek és értékesítsenek a külföldi bajnokságokba. Ezzel összehasonlítva Horvátországban a klubok túlélése múlik egy-egy játékos kinevelésén és eladásán.
„Ha a klubok nincsenek rákényszerítve a játékoseladásokból termelt bevételekre, az a játékosok fejlődésére is hatással van. Tegyük fel, ha egy labdarúgó 20-21 évesen épül be az első csapatba, onnan már egyre nehezebb lesz eladni őt komoly összegért. Ha egy játékos már 17-18 éves korától kezdve stabil kerettag és rendszeresen játszik, a marketingje is megfelelő, aminek köszönhetően nemcsak belföldön, hanem nemzetközi szinten észrevehető, sokkal nagyobb esély van az értékesítésre.”
Algaaod elmondta, hogy hazánkban is sok tehetség játszik, többek között ezért is választotta az ügynöksége, hogy magyarokkal is foglalkozzanak. Meglátása szerint a klubok viszont nem segítik a fejlődésüket és külföldre igazolásukat a fenti okok miatt, de az ügynökökről sincs jó véleménnyel.
Talán néhányan meg is haragszanak majd rám, de úgy látom, a menedzserek sem tolják kellőképpen a játékosaikat a nemzetközi karrier felé, mintha kissé lusták lennének ebben a tekintetben.
És ennek nagy jelentősége van, visszatérve Horvátországhoz, az ottani menedzserek szünet nélkül és maximális hőfokon tolják a labdarúgóikat minden létező platformon és csatornán, hogy a lehető legtöbb klubhoz, klubvezetőhöz eljussanak és felkeltsék a nemzetközi piac figyelmét. Ezt megerősíti, hogy azoknál a kluboknál, amelyekkel kapcsolatban állok, szinte minden horvát, szerb és szlovén toptehetséget ismernek, de a magyar piacra nincs ilyen rálátásuk, de kapcsolati hálójuk.”
Algaaod kifejtette, hogy a legnagyobb tehetségek hírét el kellene juttatni az európai klubokhoz, hogy legalább nevüket felismerjék, mert ez kell a nemzetközi piacra való betöréshez. Ezen kívül azt is problémásnak tartja, hogy nagyon magas árat várnak el a magyar csapatok.
„Mivel a magyar klubok anyagilag stabil helyzetben vannak, nincsenek rákényszerítve a labdarúgók eladására, magas árat kérnek a legjobbjaikért, de ez elijesztheti a külföldi klubokat, amelyek nem akarnak túl nagy kockázatot vállalni, azaz a magas vételárat kifizetni egy tehetséges futballistáért.”
Végezetül azt is elmondta a játékosügynök, hogy ebből fakadóan nincs bizalom a magyar piaccal szemben, ami szintén gátolja a külföldi szerződések lehetőségét.
