„Az Európa-bajnokság idején volt valami, ami nem tetszett, és amiről beszélnem kellett a fiúkkal még Németországban, a hazaindulás előtt. Világosan elmondtam nekik, hogy végig kell gondolnom néhány dolgot. Utólag úgy látom, érdemes volt akkor beszélni a csapattal” – mondta.
Szerinte a legkarizmatikusabb csapattagokban megvolt a szándék, hogy szembenézzenek a problémákkal, ő pedig most azt látja, hogy a Németországtól elszenvedett súlyos vereség óta visszatért az a csapatszellem, amely korábban jellemezte az együttest.
Elárulta, hogy ha sikerült volna továbbjutni az Eb-csoportkörből, esetleg még a negyeddöntő is összejön, akkor érezhette volna úgy, hogy kihozta a feladatból, amit lehetett, és távozhat.
De a lelkem mélyén azt éreztem, hogy valami hiányzik még. Ha abban a pillanatban úgy határozok, hogy elbúcsúzom, utólag talán megbántam volna.
Akkor akarok ilyen döntést meghozni, ha teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez a helyes út. Amikor a Honvéddal 2017-ben megnyertük a bajnokságot, biztos voltam benne, hogy az eredményt nem tudjuk megismételni. A szurkolóktól pedig nehéz elvárni, hogy elfogadják, a vágyott siker nem jön el újra. Világos volt, hogy Kispesten elérkezett az idő a búcsúra.”
Szerinte a magyar emberekből az egyensúly hiányzik.
„Ha sikerül valamilyen eredményt elérni, hajlamosak vagyunk a szélsőséges optimizmusra, ha viszont nem a várakozásnak megfelelően alakulnak az események, a túlzott pesszimizmus lesz úrrá rajtunk. És utóbbi esetben nyilvánvalóan a negatív hangok sokkal inkább felerősödnek. …
Szóval a kiegyensúlyozottságot hiányolom, hogy ne essünk kétségbe a bajban. Ha meg a miénknél hétszer-nyolcszor többet érő csapatokat legyőzünk, ne vegyük ezt onnantól kezdve magától értetődőnek.
Mindemellett meg kell becsülnünk azt a különleges támogatást, amelyet élvezünk, hogy a szurkolóink a Puskás Aréna 2019-es megnyitója óta gyakorlatilag minden meccsen megtöltik a stadiont.”
