Hollandia ellen bravúros iksz (1-1) otthon, Boszniában a sportsajtó egy része szerint „magabiztos” győzelem (2-0) – ez a magyar válogatott mérlege az októberi Nemzetek Ligája-meccseken. Egy biztos: a németektől Düsseldorfban elszenvedett megsemmisítő vereség után (0-5) a nyilvánosság több szintjén egyaránt megkongatott vészcsengők most egy időre elhallgathatnak, Marco Rossi ugyanis összekapta a csapatot, amely négy forduló után csoportja harmadik helyén áll az NL A-divíziójában, és nagy valószínűséggel elkerüli a biztos visszahullást a második vonalba. (A Nemzetek Ligája A-divíziójában a csoportok első két helyezettjei negyeddöntőbe jutnak, a negyedikek biztosan kiesnek, a harmadik helyre befutók pedig osztályozót játszanak valamely B-ligás csoportmásodikkal a bennmaradásért.)
Nézzük, mi az öt legfontosabb tanulság, amelyeket elvihetünk magunkkal a válogatott októberi meccseiről.
1. Rossi berántotta a kéziféket
A szeptemberi, németek elleni NL-nyitány legfontosabb tanulsága az lett, hogy a szokásos Eb utáni „másnaposságtól” szenvedő magyar válogatott nincs abban az állapotban, hogy leálljon focizni nála erősebb csapatokkal – ha pedig mégis megteszi, abból olyan csúnya taslik eshetnek le, amelyektől a Rossi-érában teljesen elszokott a közvélemény. „Bumerángként ütött vissza Rossi kockázatos meccsterve” – írta elemzésében Bakos Kristóf a 24.hu-n, fő megállapítása pedig az volt, hogy
Rossi a szeptemberi buktákból – hiszen, ne feledjük, Boszniát sem sikerült megverni a Puskásban – azt a tanulságot vonta le, hogy el kell venni a lábunkat a gázpedálról, és visszaállni arra a kockázatkerülő futballra, ami a 2021-es Eb-bravúrok idején jellemezte a válogatott játékát. Míg a németek ellen idegenben átlagosan 45,9 méteren védekezett a csapat, addig itthon a hollandok ellen 34 méteren húzta meg a védővonalat a szövetségi kapitány. Míg a németek ellen Gulácsi átlagosan 19 méterre passzolt – azaz sokszor próbáltuk meg a labdakihozatalokat kicsiben, még a kőkemény német letámadás ellenére is –, addig Dibusz a hollandokkal vívott meccsen átlagosan 43 méterre bombázta el a labdákat a kapu előteréből.
Gulácsi a németek ellen általában kicsiben próbálta megoldani a labdakihozatalokat
Dibusz a hollandok ellen: hosszú indítások, magasan fellőtt labdák.
A németek ellen a meccs első felében nem ritkán 6–7 emberrel támadtunk le az ellenfél térfelén:
Hollandia ellen viszont inkább a sündisznóállást választotta Rossi, hermetikusan elzárva az ellenfél elől a tizenhatos előterét, így szinte semmilyen lehetőséget nem adva a centrális felpasszokra:
Az eredményben beállt radikális változás (0-5 helyett 1-1) nyilván a kapitányt igazolta, más kérdés, hogy
nem pedig azt a futballt, amelyet 2022 nyarán olyan ellenfelekkel szemben is megvillantotta a válogatott, mint Anglia, Németország vagy Olaszország.
Az igazi meglepetést azonban nem a hollandok elleni meccs hozta, hanem Szoboszlaiék boszniai vendégjátéka. A magyar csapat úgy nyert „magabiztosan” 2-0-ra, hogy ellenfele jelentősen többet birtokolta a labdát (66 százalék vs. 34 százalék), majdnem kétszer annyi passzkísérlete volt a támadóharmadban (124 vs. 66), dupla annyiszor jutott el a tizenhatoson belülre (40 vs. 17), és Szoboszlai büntetőjét nem számítva xG-ben is verte a magyar csapatot (1,09 vs 0,58).
