Az Újpest FC kedden eladta a Fehérvárnak két saját nevelésű játékosát, a 22 éves Csongvai Áront és a 23 éves Katona Mátyást. A Megyeri útról származó információnk szerint Roderick Duchatelet, a klub belga tulajdonosa egymillió eurós áron értékesítette labdarúgói játékjogát, de a focisták is jól járnak: miközben Katona eddigi fizetése épphogy meghaladta a havi 700 ezer, Csongvaié az egymillió forintot, Fehérváron ennek a többszörösét keresik majd: 10 és 12 ezer eurót, azaz körülbelül 4 illetve 5 millió forintot.
Az újpesti fórumokon többen is azzal vádolják Duchateletet, hogy ismételten kiárusította az értékeit. Ezzel szemben bombaüzletet kötött, egyúttal a magyar futball számára példát szolgáltatott, milyen üzleti elv szerint kellene működjenek a honi klubok. A NB I ugyanis a maga nézőszámával, gazdasági erejével a nemzetközi klublabdarúgás hierarchiájában elég alacsonyan rangsorolt. Így tán az elmúlt öt év nemzetközi sikereinek köszönhetően a többiektől fényévnyire meglógó Ferencvárost kivéve – amelyik az Európa Liga-főtáblán így is a legalacsonyabb összköltségvetésű klub volt – a magyar klubok futballracionalitása arról kellene szóljon, hogy ha egy-egy labdarúgóért értékelhető ajánlat érkezik, ne gondolkozzanak, azonnal adják el.
Garancsi István, a Fehérvár FC tulajdonosa, illetve a klub vezetése ezzel a futballracionális üzleti szemlélettel éppen, hogy szembemegy. Évek óta.
Miért túlárazott a két újpesti labdarúgó?
Csongvai 2016-ban igazolt a Vasas Kubala Akadémiától az UTE utánpótlásáról leváló és frissen alapított UFC U17-es csapatához. Katona szintén Vasas-nevelés, de ő egy rövid kitérőt tett, így 2017 nyarán a II. kerületi UFC-ből érkezett a lila-fehér utánpótlásba.
Ők ketten az első fecskéi Duchatelet azon elképzelésének, miszerint a saját utánpótlásban felnevelt labdarúgókat bedobják a felnőtt futballba, néhány év alatt felépítik őket az NB III-as második, majd az NB I-es első csapatban annak érdekében, hogy aki végül megugorja a magyar élvonal szintjét, és onnan is kitűnik, azt jó pénzért továbbértékesítsék (lehetőség szerint még a legkeresettebbnek számító 23 éves kor előtt).
Újpesten ennek megfelelően kötnek teljesítményorientált szerződést a fiatal, saját nevelésű labdarúgókkal. Az első szerződésnél maximum 200-300 ezer forintos alapbért garantálnak, amely az NB I-es, illetve a Magyar Kupában történő pályára lépések számától függően tízmeccsenként emelkedik, apránként.
19 évesen védekező középpályásként mutatkozott be az NB I-ben. Az első két évadában többnyire be- vagy lecserélték, majd az előző szezonban stabilizálta a helyét a kezdőben. Teljesítményének köszönhetően meghívták az U21-es válogatottba, ahol nyolc mérkőzésen lépett pályára, időközben csapatkapitány lett Újpesten, sőt tavaly novemberben Vécsei Bálint sérülése után Marco Rossi még a Luxemburg és a Görögország elleni barátságos mérkőzésekre is behívta a felnőtt válogatottba, ám ott még várat magára a debütálása.
Több poszton – 6-os, 8-as, jobb és belső védő – is bevethető, az újpesti vezetőedző, Milos Kruscic az utóbbi időben már inkább a védelem tengelyében számolt vele a bajnoki mérkőzéseken. Kvalitása alapján ő akár azonnal beférhet a Vidi kezdőjébe. A Larsen, Shabanov, Szerafimov belső védő trió bármelyikével felveszi a versenyt, ráadásul velük ellentétben gólképes, lévén remek szabadrúgáslövő. Vele stabilabb lehet a fehérváriak védekezése.
Katona a center mögötti 10-es poszton vagy szélsőként szeret futballozni, de képes 8-asként is a középpályán robotolni. Magyarországon a támadókat valamiért még ráérősebben dobják mély vízbe, mint a védőket. Ráadásul az Újpest 27-ese későn érő típus, így eddigi karrierszámai meg sem közelítik Csongvaiét, és kevesebb mint fele annyi játékperce is van az NB I-ben.
A korosztályos válogatottak edzői sosem láttak benne fantáziát, és bár kétségkívül tehetséges, de fajsúlyos, meccseket eldönteni képes labdarúgónak, olyannak, aki azonnal segít a Fehérvár támadójátékán, egyelőre semmiképp sem neveznénk. Ezt az állítást csak erősíti, hogy bár támadó, ennek ellenére a gól/gólpassz mutatója gyengébb a védő Csongvainál. Szóval nem valószínű, hogy Dárdai, Schön vagy Kastrati mellett a széleken labdába rúg majd, viszont alternatívát nyújthat Lyes Houri pozíciójában, és mindenképp növeli a kispad hosszát, a fehérvári vezetőedző, Huszti Szabolcs rotációs, variációs lehetőségeit.
Csongvai értékét a transfermarkt.com 400 ezer euróra, Katonáét valamivel kevesebbre, 350 ezer euróra taksálja. Ez az adat annyiban mindenképp torz, hogy nem az adott játékos képességeit, valós futballtudását értékeli összevethető módon akár más országok hasonló poszton játszó labdarúgóival, hanem az ország adásvételi tevékenysége alapján kategorizálja, árazza be az adott futballpiacot.
Katonáért, de még Csongvaiért sem tolongtak a kérők, megkeresés, konkrét ajánlat eddig még sosem érkezett értük. Avagy külföldre biztosan nem tudta volna értékesíteni őket Duchatelet, pláne nem ekkora összegért. Ezután nemcsak az átigazolási összeg tűnik fehérvári oldalról irracionálisnak, hanem az is, hogy a fizetésük hirtelen 700 ezerről és egymillióról majdnem 4 és 5 millió forintra ugrik.
A magyar futballban mindenki tisztában van azzal, melyik klubnál milyen fizetések vannak, kinél hol a plafon, azaz Fehérváron is képben vannak a nagyságrendekkel. Ennek ismeretében észszerűnek semmiképp sem nevezhető a hirtelen bérnövekedés.
Akkor mégis kinek és miért éri meg egy ilyen üzlet?
A két labdarúgó pénzügyileg bombaüzletet kötött, és ez az ügynökük munkáját dicséri. Természetesen mivel jelentős átigazolási díjat, havi/éves fizetést (esetleg aláírási pénzt) harcolt ki Vladan Filipovics az általa képviselt labdarúgóknak, ő is jobban járt. Nyilván Filipovics tárgyalási pozícióját nem nehezítette, hogy korábban bő évtizeden át egyengette a két fehérvári döntéshozó, Huszti Szabolcs vezetőedző és Juhász Roland sportigazgató futballkarrierjét.
Még ha túlárazottnak ítéljük is meg ezt az üzletet, azt kell mondjuk, akár még a Fehérvár számára is lehet kecsegtető. A magyar futballpiac szempontjából már annak is örülni lehet, hogy tető alá hozták, lévén a honi labdarúgásban nemcsak a nálunk fejlettebb országokba irányuló játékosexport minimális, de a belső piac is elhanyagolható méretű. A Fradi vezetése is többször panaszkodott arra, hogy hiába néznek ki egy-egy magyar labdarúgót, olyan árat kér értük a klubja, hogy azért két, sokkal jobb külföldit tudnak venni (most télen egyébként oda is érkezett magyar válogatott játékos, Baráth Pétert vették kölcsön Debrecenből, a további sorsáról nyáron döntenek).
Ráadásul az átalakuló Fehérvárnak, úgy hírlik, feltett tulajdonosi szándéka, hogy immár ne külföldi „zsákbamacskákra” költsenek vagyonokat. Ezért a jövőben csak videón látott, jó esetben statisztika alapján ellenőrzött, az ügynöke által fényesre suvickolt légiósok helyett nagyobb százalékban fordulnak személyesen is évek óta ismert, testközelből figyelt magyar labdarúgók felé.
A Fehérvár ellenben csak akkor jön ki piaci értelemben is pozitívan – értsd nyereségesen – ebből az üzletből, ha Csongvai és Katona segítségével tavasszal visszakapaszkodnak az európai kupaindulást érő helyre (amitől jelenleg kilenc pontra vannak a bajnokságban, miközben a kupából már kiestek). Ha emellett a klubvezetés úgy fejleszti tovább, annyi játékpercet ad a két labdarúgónak, hogy legalább az egyiküket 2-3 éven belül a vételi áránál jelentősen magasabb értéken értékesíti, úgy végképp megtérülésről beszélhetünk.
Ellenkező esetben ez a kontraktus nem több a Fehérváron már megszokott pénzégetésnél.
