A jelenleg Gyirmóton futballozó 34 éves középpályásnak nagy jövőt jósoltak, amikor 2004-ben, 16 évesen szerződtette a Stoke City. Az angol másodosztályban az alázatos munka felé terelték mindennap, úgy fogalmazott, hogy minden edzésen kipréselte magából a maximumot. Még az se derogált neki, hogy a felnőtt csapat iránti tiszteletből a játékosok cipőjét tisztította havi ötven fontért.
Miután ott nem mutatkozhatott be a felnőttek között, 2007-ben elfogadta a Brescia ajánlatát.
„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy zsinórban lehúztam öt évet ugyanannál a klubnál, noha az országban azért rendszeresen dobálgatják a játékosokat ide vagy oda. Teljesen normálisnak veszik, ha elküldik kölcsönbe. Abban az öt évben ragaszkodtak hozzám” – nyilatkozta a Telexnek.
Kolozsváron jöhetett volna a nagy kiugrás, hiszen a csapat Bajnokok Ligája-csoportkörben játszott, majd folytatta az Európa Ligában, ő viszont lábközépcsont-törés miatt nem léphetett pályára.
A válogatottság már 2006-ban megtalálta, Várhidi Péter szövetségi kapitány úgy állította be a Kanada elleni 1-0-s győztes mérkőzésen, hogy akkor még egyetlen felnőtt meccset sem játszott. 11 mérkőzésen szerepelhetett, még húszéves sem volt, de a 2008. augusztus 20-i, Montenegró elleni 3-3-as összecsapás után soha többet nem kapott meghívást.
„A mai napig nem nagyon értem, miért. Sokáig azt gondoltam, hogy feldolgoztam már ezt, ám ha nagyon őszinte akarok lenni, és miért ne lennék az, akkor lehet, hogy a mai napig nem dolgoztam fel maradéktalanul.”
Szerinte egy háttérben meghúzódó bundabotrány lett a veszte.
Úgy jöttem ki belőle, hogy én lettem a fekete bárány, és ezzel le is zárták a történetet, holott én mondtam el az igazságot. Az őszinteségem lett a vesztem. Az őszinteségem kettévágta az én címeres álmaimat.
Beszélt egy 2008-as, szerbek elleni nyolcgólos vereséggel véget ért U21-es meccsről, illetve egy 2008 októberében rendezett szlovákok elleni mérkőzésről, hogy konkrétan tudta, hogy páran okoskodnak az eredménnyel.
„Akkor sajnos nem szóltam. Egy évvel később, 2009. augusztusban, az U21-es selejtezőn, a Wales elleni meccsen kikaptunk 4–1-re, berúgtam az öltöző ajtaját, amire nem vagyok büszke, de olyan csalódottság és düh fogott el, hogy elveszítettem a kontrollt. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen megtörténhet egy válogatottban, ami nekem a legszentebb dolog volt mindig, a csúcs. Szóltam a holland edzőnek, aki megdöbbent. Őt utána hamarosan menesztették, az eset ment a szőnyeg alá. Amikor a Bresciában jól ment a játék, megnéztek itthoni szakvezetők, örültek, hogy játszottam, jó formában volt, minden oké volt velem, de azt mondták: alaptalanul nem vádolhatok meg játékosokat. Köpni-nyelni nem tudtam.”
Az interjúból még kiderül, hogy
- miért érzi úgy, hogy az olasz válogatott Alessio Tacchinardi és Gera Zoltán egy szinten volt.
- miért nem jó, hogy két jól sikerült meccs után a mennybe emelünk valakit.
- mikor jött rá végérvényesen, hogy soha többet nem lesz válogatott.
- milyennek érzi a Gyirmót csapatát.
