„Azzal a Csepellel többet, sokkal többet is elérhettünk volna… Egy bajnoki negyedik hely, ennyi jutott nekünk, ez volt a csúcs, pedig érmet is nyerhettünk volna, minél fényesebbet. Nekem is jól ment a védés, rendszeresen szerepeltem az olimpiai csapatban, aztán Mezey György kapitány az angolok elleni Eb-selejtezőn a felnőttválogatottba is berakott. De az élet már csak olyan, hogy egyszer ad, egyszer meg elvesz. Tőlem majdnem mindent elvett, mert a futball volt az életem. Az emlékezetes bundabotrányba kevertek, megvádoltak, három olyan meccs eladásával, amelyből kettőn nem is védtem. Tíz évre tiltottak el, és én azt gondoltam: kész, vége a világnak…” – nyilatkozta a Blikknek.
A büntetését végül két évre mérsékelték, addig átlagmunkásként dolgozott, utána pedig a vasas szerződtette.
De csak néhány meccset kapott, így végül Kaposvárra szerződött, később a Magyar Kábel, és a finn Konskapoet csapataiban védett és 1990-ben végleg visszavonult.
Öt éve majdnem hajléktalanná vált, de a csepeli polgármester és néhány barátja segített rajta.
Eszembe jutott, hogy akár Münchenben is élhetnék, luxuskörülmények között. Mert még az eltiltásom előtt, az utolsó válogatottbeli szereplésem, a belgák elleni 2-2 után, megkeresett a Bayern. Álom volt, ami megérintett. Nem mehettem
– tette hozzá keserűen.
