Létezik-e optimistább ember a futballszurkolónál?
A brit tudósok annyi mindent megállapították már, de akkor mégis hogyan történhetett meg, hogy a radar alatt maradt náluk az a tény, hogy játszhat egy csapat bármilyen rosszul egy párharc első meccsén, a szurkolói a visszavágó előtt úgyis találnak legalább egy indokot arra, hogy magukat hozzák ki továbbjutónak?
Úgymint:
- még egyszer nem lehet ilyen hitvány a helyzetkihasználásunk,
- a visszavágón nem engedünk ki az utolsó pár percben,
- kétszer annyit ér a keretünk a Transfermarkton, nem létezik, hogy ez nem köszön vissza a pályán!
Valami hasonlót fogalmazott meg Krisztián Pozsony-Újváros vasútállomáson, ahol a Magyarországról érkező Fradi-fanatikusok gyülekeztek a Slovan elleni BL-visszavágó előtt. Krisztián eredetileg abba a 800 fős magba tartozott, mely a Keleti pályaudvarról indulva vonaton érkezett a visszavágó helyszínére, de lekéste az indulást, ám így sem akart lemaradni a meccsről, úgyhogy motorra pattant.
A Pozsonyba utazó fradisták a szokásos dress code-ot választották, mindenki feketébe öltözött, és az erre az alkalomra készített póló elején az Anti Slovan felirat virított a klub és az ország zászlajának színei, illetve címere mellett.
A feketével éppenséggel a másik oldalon sem spóroltak, a szlovák kommandósok ugyanúgy fekete maszkot húztak, mint a 30 évvel ezelőtti meccsen, amikor a helyi erők Fradi-szurkolókat vertek a stadionban, és a magyar drukkereket fogadó és megmotozó biztonságiak is csatlakoztak a helyszínen egyre gyarapodó fekete sereghez.
„Kissé túlzásba viszik” – állapította meg Krisztián, amikor végignézett a meccs biztosításáért felelős különítményen, és el kell ismerni, a szlovákok a több szem többet lát elvet rendesen kimaxolták, mert fentről helikopter, valamint egy kifeszített drón pásztázta a tömeget, de láttunk civil ruhás rendőrt is, aki kézikamerával készített felvételeket a gyülekezőkről.
– Hol lehet itt húgyozni?
–Itt? Bárhol! – hangzott egy újonnan csatlakozó, a kihelyezett mobilvécékre fittyet hányó társaság két tagjának párbeszéde, majd a vonattal érkezők között kiszúrtam egy ismerőst, aki már messziről üzente, hogy nagy betűkkel jegyezzem fel magamnak, 3-1-es Fradi-győzelem lesz a vége.
A vonatos útra benevezők között ott volt a Fradi korábbi balhátvédje, Szkukalek Igor is, akinek a biztonsági ellenőrzés után azért szomorkodott, mert elvették tőle az öngyújtóját.
Az FTC drukkerei a vasútállomástól a Magyarországról érkező készenlétisek társaságában, különbuszon tették meg a stadionig vezető utat, és amíg a szurkolók a felszállásra vártak, fel is hangzott az első nem éppen barátkozós nóta, a Ki nem ugrál, büdös szlovák!, amely egyszerre szolgálta a hosszú utazás utáni testmozgást, valamint azt a közösségépítő érzést, hogy közösen lehet szidni másokat.
Nincs olyan, hogy nem jutunk tovább. Nincs. Annyit feccölt a vezetőség a játékoskeretbe, hogy ilyen forgatókönyv elképzelhetetlen
– mantrázta egy vendégdrukker, talán abban bízva, hogy a pozitív rezgések a csapatra is átragadnak, míg útitársa azt vezette le, hogy ha a Fradi csatára, Franck Boli a spanyol bajnokságban rohamozna, akkor egyből 20 millió eurónál kezdődne az ára a Transfermarkton, ahol most 900 ezer euró áll a neve mellett.
Miközben a Fradiért szorítók egyre-másra araszoltak fel a buszokra, a kordonokkal körbekerített placc mellett egy pozsonyi rendszámú Mercedes állt meg, de mielőtt a rohamrendőrök balhét szimatolva alakzatba fejlődtek volna, kiderült, hogy az autóból kiszálló, megtermett fickók szintén a magyar csapatért rajonganak, néhány puszi és pacsi mellé meg is kapták a fekete egyenpólót.
„Óvatosan Pozsonyban a magyar rendszámú kocsival” – hangzott a felvidéki újságíró, Gazdag József (akinek Egy futballfüggő naplójából című könyve letehetetlen olvasmány a magunkfajta, a futballt időnként minden más elé helyező bolondok számára) jótanácsa még az utazás előtt, de szerencsére egyetlen Slovan-érzelmű sem gondolta azt, hogy velünk kellene foglalkoznia.
Nem a Slovan-Fradi tűnt egyébként az egyetlen szórakoztató programnak szerda este a szlovák fővárosban, mivel a stadion szomszédságában lévő Nemzeti Teniszközpontban a Delegation és a Kool and the Gang szórakoztatta a funky helyi szerelmeseit.
„Naná, hogy az igazi Kool and the Gang! Gondolod, hogy fizetnék valami utánzatért?!” – válaszolta kissé megjátszott felháborodással egy koncertre váró nő, amikor elsőre meghökkentem a buli hallatán, ennél pedig csak akkor vágtam fancsalibb képet, amikor a barátnője Sziasztok!-kal köszönt el, jelezve, hogy angol helyett magyarul is társaloghattunk volna.
A stadionhoz visszatérve egy 20 év körüli Slovan-szurkoló azt magyarázta, mivel ő maga is sportember, tiszteli a Fradi-játékosokat, viszont az első meccsen a magyarok által kirakott Fuck Slovan! transzparens túl erős volt. Végszóra fel is hangzik bentről a Slovan, Slovan! kiáltás, de gyorsan jön a válasz a Fradi-tábortól, amely nagyon gyengének titulálja a hazai kórust, persze nem pont ezekkel a szavakkal.
A magyar ultrák? Veszélyesek és kemények. És nem szeretik Szlovákiát
– számol be a tapasztalatairól egy másik helyi férfi, aki 14 éves volt, amikor 1992-ben az FTC Pozsonyban járt, ahonnan a pályán és a lelátón elszenvedett vereséggel tért haza. Majd hozzáteszi, a mostani párharc budapesti felvonását nem látta, mert estés volt az étteremben, ahol dolgozik, és nagyot nézett, amikor a műszak végén 1-0-s Fradi-vezetésnél elment zuhanyozni, átöltözni, és mire mindennel elkészült, már 2-1-re vezetett a csapata.
Bár a lelátón hatalmas fölényben voltak a szlovákok, először igazán csak akkor hallatták a hangjukat, amikor a Slovan játékosai kikocogtak melegíteni. A Fradi-tábort egy védőhálóval, üvegfallal ellátott szektorba zsúfolták be, de ettől még kristálytisztán hallatszott a tőlük érkező Fuck you, Slovan, fuck you!, majd a Vesszen, Trianon!, és az Utálunk, szar Szlovákia.
Mivel a Slovan-tábornak is volt olyan rigmusa, amely tartalmazta a Ferencváros szót, nem nehéz megállapítani, hogy mindkét fél részéről megtörtént a diplomáciai közeledés már a kezdő sípszó előtt. A magyar kórusművek közül érdekes módon a Ria, ria, Hungária! volt a leginkább vörös posztó a hazaiaknak, akik akkor is fülsértően fütyültek, amikor egy kellemes női hang magyarul köszöntötte a vendégeket, majd felolvasta a kezdőcsapatot.
A kezdés előtti legnagyobb meghökkenést a magyar újságírók között az operaáriára hajazó Slovan-himnusz okozta. Ha igazán stílusos lett volna a Fradi-tábor, akkor Erkel Bánk bánjából a Hazám, hazámmal válaszol, e helyett maradt egy másik Erkel-klasszikus, a Himnusz, amit a kezdőcsapat két magyarjának egyike, Botka vigyázzállásban hallgatott (a másik magyar, Dibusz épp térfelet választott), míg a külföldi légió egykupacban ácsorgott.
Mindössze három perc telt el, amikor az FTC egyik legfontosabb játékosa, Laidouni már sárga lapot kapott, ami komoly hátráltató tényező egy olyan poszton, ahol ütközni, labdát szerezni, brusztolni kell. Bár Laidouninak már vigyáznia kellett, a Fradi karcosan játszott, prüszkölt is a hazai nézősereg, amelyet aztán a Civic által véletlenül fejbe térdelt Medvedev sérülésénél is jobban sokkolt Boli gólja.
Az első meccsen győztes gólt – nem is akármilyet – szerző Barszegjan kapufás lövése aztán a remény vékony jegére terelte a pozsonyi drukkereket, ami beszakadt, amikor S. Mmaee felejhető lövésébe szemfülesen tette bele a fejét Zachariassen. Az edzők is feszültek voltak, a Slovant irányító idősebb Weiss egy ízben annyira bepipult azon, hogy csapata eltilitolizott egy lehetőséget a 16-os környékén, hogy őrjöngve trappolt be a pályára, hogy aztán a partjelző és a negyedik játékvezető kísérje vissza a technikai zónába.
Egy továbbjutás rengeteg apró morzsából áll össze, és amikor a Fradi-játékosok újranézik a pozsonyi meccs kulcspillanatait, bizonyára kijut majd a vállveregetésekből Laidouinak, aki az első félidő végén, rázós pillanatban csente le remekül a labdát az épp lövésre készülő Barszegjan lábáról.
A második félidőben a Fradi hátradőlhetett volna, ha jó döntéseket hoznak a játékosai, de előbb Boli tekeredett rá túlságosan a labdára, pedig érkezett mellette Tokmac, majd Laidouni rontott egy felpasszt, pedig Boli legelöl egy az egyben volt az emberével, végül Traoré dobott el egy létszámfölényes lehetőséget egy bűnrossz passzal, ami után bevállalt egy kissé meredek taktikai faultot, mert a labdára esélye sem volt, cserébe jó nagyot rúgott ellenfelébe.
Ez volt az az időszak, amikor boksznyelven szólva a Fradi lefiniselhette volna a szlovákokat, ha Boli vagy Traoré helyzete beakad, elfogynak a kérdések, e helyett a Slovan az argentin születésű Di Marco fejesével visszajött a meccsbe, és ezzel egycsapásra életre keltek azok a hazai drukkerek is, akik már azon agyaltak, mennyivel jobb lett volna a Kool and the Gangre rázni a teniszcentrumban.
A momentum pár percig a Slovannál volt, aztán úgy tűnt, befagytak a frontvonalak, és menthetetlenül száguldunk a hosszabbítás felé, hogy aztán a magyar bajnok ugyanazt eljátssza, mint a pozsonyiak a Groupama Arénában.
A Transfermarkt szerint a moldáv Sheriff Tiraspoltól 2 millió euróért megszerzett Traoré tavaly minden BL-csoportmeccsen kezdő volt (szerény csoportban: Inter, Real, Sahtar), és úgy tűnik, nem unta még meg a BL-himnuszt. Hogy a harmadik gól milyen feszültséget szabadított fel a magyar csapat háza táján, azt jól adja vissza, hogy a lecserélt Boli sántítva is berohant a pályára, az össznépi ünneplésből a kispad felé igyekvő egyik öltönyös stábtag pedig ingerülten kiszólt a lelátóra egy hazai drukkernek, akivel sejtésünk szerint nem a Kofola ízvilágáról csevegtek.
Amikor a jelzett hosszabbítás lejárta után, a 90+5. percben Laidouni megiramodott a labdával, Hajnal Tamás sportigazgató hevesen gesztikulálva mutogatta, hogy nem kell már támadni,
A lefújás után még a Fradi másodedzője, Máté Csaba szólt oda nem túl elegánsan a Slovan szerb csatárának, szerencsére utóbbit még időben lefogták, mielőtt elindulhatott volna bunyózni.
A pozsonyi focisták a kezdeti sokk után a nagy gyomros ellenére is ugráltak egyet összekapaszkodva a szurkolóik előtt, a Fradi-tábor pedig zárásként is elővezette a Himnuszt, de a felénél bejátszottak egy reklámot.
A stadion környékén negyedórával a lefújás után az eredményt nehezen emésztő szlovák arcokat láttunk, és egy négyfős társaságot arra kértünk, osszák meg, miben látják a számukra mélyütéssel felérő kudarc okát. A csoport hangadója, Filip azt mondta, meglepte őt a Fradi játéka, egyáltalán nem erre számított tőlük.
„Valaki elbeszélgethetett ezekkel a játékosokkal, mert teljesen más felfogásban játszottak, mint Budapesten. A Slovan pedig túlságosan a védekezésre fókuszált, és szinte nem volt támadójátéka, Weiss pedig túl későn hozta be a fiát. Az első magyar gól szerencsés volt, a kapusnak, Chovannak ki kellett volna lépnie, ő amúgy is nagyon megosztó, sokan nem szeretik őt itt, mert más fontos meccsen is volt már hibája” – magyarázta a hazai drukker, aki elismerte, érzékenyebben érinti a vereség amiatt, hogy magyar klubtól szenvedték el.
Aztán sportszerűen, ráadásul magyarul gratulált – persze mivel magyar a felesége, ez nem olyan váratlan –, majd mondott még egy fontos dolgot:
Tudom, hogy a két ország csapatai között nagy a rivalizálás, de ne utáljuk egymást, én tisztelem a magyarokat, és örülök annak, hogy a meccs után normálisan meg tudtuk beszélni egymással a történteket.
A Fradi-szurkolókat az előzetesen beharangozott 30 helyett jó 50 perccel a lefújás után engedték ki a szektorukból, volt, aki csodát, más tökéletes meccset emlegetett, és volt olyan is, aki talán szlováknak nézett, úgyhogy a négy ujját mutatva ismertette a végeredményt.
A rendőrök a kiengedésnél sem bíztak semmit a véletlenre, három sorfalat is felhúztak a maszkos különítményből, nehogy valakinek eszébe jusson közel kerülni a fradistákhoz. Akik a nagy diadal ellenére meglehetősen fáradtan, már-már csüggedten ültek a buszon, ezzel kapcsolatban Kornél igazított el minket, aki azt mondta, sok volt, hogy két órával a kezdés előtt már beterelték őket a lelátóra, ahol a lefújás után is várakozniuk kellett.
„A mi vagonunkban csend van, csupa boldog és fáradt ember van körülöttem. Elképesztő volt a hangulat, a vége pedig egyenesen leírhatatlan. A kihagyott helyzeteket nézve reális volt ez a háromgólos különbség, a Slovan a kapufa után nem tudott helyzetet kidolgozni, a góljuk is pontrúgásból született” – magyarázta a különvonaton utolért Kornél, akinek alig maradt hangja a végére.
Szintén vonattal tette meg az utat Csaba, aki top3-as meccsélménynek tartja a túrát az eredmény és a szurkolás miatt.
„A bekapott gól után is hittünk a továbbjutásban. Minimális provokáció volt a szurkolók részéről oda-vissza, a rendőrök részéről semmi, és szerencsére a biztonságiak is normálisak voltak. Még régi öregek is előkerültek a meccsre, akik ezer éve nem voltak. Nemes bosszú volt a 30 évvel ezelőtti kínokért.”
A Fradi a továbbjutással már biztosan főtáblás lesz valamelyik európai kupában az ősszel, ahhoz, hogy a BL-csoportkörért versenyben maradjon, a svájci Zürichet kiejtő azeri Qarabag testén vezet át az út. A bakui túra előtt jól jön a Fradi-játékosok önbizalmának, hogy a hazai vereség után elért idegenbeli továbbjutással olyan bravúrt szállítottak, amire ötven éve nem volt példa a klub történetében.
