A 20. század elején – leszámítva az első két idényt megnyerő Budapesti TC-t – két csapat uralta a magyar bajnokságot: 1929-re az MTK 13, a Ferencváros 11 bajnoki címig jutott. A zöldek utóbbi évben egy ponttal maradtak le a rivális mögött, majd jött az 1929-30-as idény, amikor váratlanul az Újpest lett a bajnok. Ráadásul a lehető legkisebb különbséggel, ugyanis 22 mérkőzésen ugyanúgy 38 pontig jutott, mint a Fradi, de hiába volt rosszabb a gólkülönbsége, akkor még nem az, hanem a több győzelem döntött.
1930-31-ben ismét a németek által később csak Wundertrainernek (csodaedzőnek) nevezett Bányai Lajos által vezetett Újpest lett a bajnok, öt pontot verve a Hungáriára (MTK-ra) és hatot a Fradira, és semmi sem utalt arra, hogy ez a lila hegemónia a következő idényre megszakad.
Gschwindt Ernő, a mecénás
Főleg az előzményeket figyelembe véve. A magyar élvonal 1926 után az amatőr státuszból a profi világba lépett, január 1-jén a szövetség rendkívüli közgyűlésen döntött arról, hogy szeptemberig profi és amatőr alszövetségek alakulnak, profi játékos nem játszhat amatőr csapatban, és a profi csapatoknak legalább hét fizetett játékossal kell kiállnia a mérkőzésekre.
Ez átalakulásokat hozott a kluboknál is, így kivált az FTC-ből a futballcsapat, a Ferencváros RT, amelynek vezetője Gschwindt Ernő kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő lett.
„A Ferencváros megalakulásakor fenntartás nélkül odaállt a zöld-fehérek új alakulata mellé, nagy tekintélyével, sportszeretetével és áldozatkészségével részt vett annak megalakításában és azóta minden ügyben, ami a Ferencvárost érdekli, a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel foglalkozik.
Nem túlozunk, midőn azt állítjuk, hogy ő maga megingathatatlan pillére a Ferencvárosnak, ő az, akire mindig és mindenkoron számítani lehet, és akire a Ferencváros további boldogulásánál nyugodtan bazírozhatnak a zöld-fehér színek rajongói
– írta a Nemzeti Sport 1928. július 10-i száma.
A csapat nem is panaszkodhatott, igaz, nagyon hiányzott a bajnoki cím, de 1928-ban megnyerte a KK-t (Közép-európai Kupát), majd 1929. július 21-én, Montevideóban 3-2-re győzött az olimpiai bajnok Uruguay ellen.
Anyagi gondokból sporttörténelem
A nagy gazdasági világválság azonban éreztette a hatását, ilyen körülmények között igazi öngyilkosságnak tűnt belevágni egy anyagi haszonnal nem kecsegtető újabb dél-amerikai túrába.
A csapat végül június 21-e és július 18-a között kilenc mérkőzést játszott, három győzelem és egy döntetlen mellett ötször kikapott.
Őszintén be kell vallani, hogy a két év előtti túra úgy erkölcsileg, mint anyagilag sokkal jobban sikerült.
Hiszen akkor gyönyörű győzelmeket könyvelt el a Ferencváros. És akkor öt mérkőzés után 25 ezer dollárt kaptunk kézhez, míg most hat meccs után még ötezret sem. Hogy miért? Ott is nagyon rosszak a gazdasági viszonyok. Hogy erkölcsileg miért nem sikerült úgy, mint akkor? Ebben a tekintetben is be kell vallani, hogy tapasztalataink szerint a mi játéknívónk csökkent, a dél-amerikai pedig ugyanolyan, mint két évvel ezelőtt” – idézte a Sporthírlap 1931. augusztus 8-i száma a túra vezetőjét, a korábbi nyolcszoros bajnok és 17-szeres válogatott fedezetet, Bródy Sándort.
Ezek után jött a még rosszabb hír, miszerint az FTC és a Ferencváros RT között fennálló szerződés augusztus 15-én lejár, és Gschwindt Ernő elnök és részvénytulajdonos jelezte, miután a dél-amerikai túrával elszámolt, és semmi elintéznivaló nem maradt, kiszáll a munkából.
„Nagyon magamra hagytak. Kritikusom rengeteg volt. Sohasem vettem rossz néven, hiszen az mindig és mindenütt így szokott lenni. De amikor valamit tenni, valamit keresztülvinni és elérni kellett, akkor is ott lehettek volna mások is. Bármilyen kérdés merült fel, az FTC, a Ferencváros, a B tribün, C tribün és mit tudom én mi még, mind hallatta szavát, de amikor komoly összefogással meg is kellett volna oldani a dolgot, akkor egészen magamra maradtam.
Nem élünk olyan időket, hogy továbbra is egyedül szolgáljam a Ferencváros nagy érdekeit
– mondta.
Tíz percig bíró, 15 percig ellenfél nélkül
Mert bizony így történt, a Fradi ugyanis mind a 22 mérkőzését megnyerte, 105 gólt szerzett és mindössze 18-at kapott. (Takács II József 42 találattal gólkirály lett, Toldi Géza 23 góllal a bajnokság harmadik legeredményesebbje volt, és Turay József is bevert tizenkettőt az ellenfelek kapujába).
Pedig már az első mérkőzés elronthatta volna a rekordot (bár ki tudhatta akkor, hogy az lesz): szeptember 6-án ugyan a Fradi 7-2-re legyőzte a III. kerületet, de botrányos mérkőzésen. Ugyan a vendégek szereztek vezetést egy büntetővel, de a Ferencváros a 40. percben úgy vezetett 3-1-re, hogy szintén belőtt egy tizenegyest, egyet pedig nem kapott meg a közönség nagy bosszúságára.
A nézők már az első megadott, de főleg a kezezés miatt elnézett tizenegyes után folyamatosan hülyézték Iváncsics Mihály játékvezetőt, aki 3-1 után úgy döntött, újrakezdés helyett ideiglenesen lefújja a mérkőzést, és otthagyja a pályát. A szakembert pedig nem lehetett rutintalannak nevezni, hiszen az 1934-es világbajnokságon az olasz-csehszlovák döntőn asszisztensként segítette a svéd Ivan Eklind munkáját.
„Iváncsics megsokallotta, fütyült, intett a csapatoknak, hogy maradjanak a pályán, maga pedig bevonult öltözőjébe. A csapatok egy ideig kint maradtak (Zilahi és Sárosi távfejeléssel szórakoztatta a közönséget), de később vezetőinek utasítására a III. ker. követte a bírót a tribün alá. Kint a pályán most csend honolt tíz percig, akkor megjelent a bíró, a Ferencváros felállt, a bíró fütyült és – a III. ker. nem jött. Teljes negyedóra telt el, amikor végre a III. ker. is kivonult, folytatódhatott a mérkőzés” – írta a Nemzeti Sport másnapi száma.
Az ellenfél csak óvás alatt volt hajlandó játszani, de egy héttel később az MLSZ intézőbizottság megtárgyalta az ügyet, és „a bírói jelentésre támaszkodva az óvást elutasította. A bíró jelentésében ugyanis az állt, hogy a bíró mind a két egyesülettel közölte: a játékot nem szüntette be, hanem csak félbeszakította.”
Meg kell hajtani az elismerés zászlaját
Egyetlen csapat volt, amely megúszta egy góllal, a nagy rivális Újpest, amely egy kőkemény mérkőzésen csupán 1-0-ra kapott ki. De az a novemberi meccs valóban a Fradi hősiességének diadala volt, hiszen a csapat a mérkőzés nagy részét emberhátrányban játszotta ugyanis: „Szalay összecsap Turayval, s Turay a földön marad. Három-négy társa körülveszi, élesztgeti, valaki civilben fut a pályára, kis csoport alakul, de Klug sípja néma. Sőt a bíró nemet int, mikor a játékosok a játék félbeszakítására kérik. Turayt kiviszik, egy ideig a taccsvonal mentén ápolják, majd betámogatják az öltözőbe. A Ferencváros 10 emberrel játszik tovább.”
A bajnokság felénél azért a Nemzeti Sport már jelezte, „Az őszi évad hőse a Ferencváros”, a december 6-i számban azt írta:
Mindenkinek, aki a magyar futball nyereségét látja egy-egy nagy együttes szép szereplésében, meg kell hajtania az elismerés zászlaját a Ferencváros őszi bajnoki szereplése előtt.
A mai napig egyedülálló teljesítmény
És ennél a tavasz még szebb lett, március 27-e és április 10-e között a zöldek négy meccsen 20 gólt (!) szereztek szép igazságos elosztásban. Sorrendben a Hungáriát (5-1), a Vasast (5-0), a Sabáriát (5-1) és az Újpestet (5-0) intézték el.
Az utóbbi sikert követően a Nemzeti Sport 1932. április 11-én azt írta, a győzelmek láttán kissé gondolkozóba esik a futball társadalma. „Szinte nem tudja megítélni, hogy a Ferencváros nőtt-e ennyire ellenfelei fölé, vagy a többi csapat süllyedt-e olyan mélyre a futball világában, hogy nem tud még csak tisztes eredményt sem kiharcolni egyik sem a zöld-fehérekkel szemben!?”
De ugyancsak ez a cikk idézett egy elragadtatással nyilatkozó nézőt, aki állítólag azt mondta:
Ezek már nem is futballisták. Ezek félistenek a pályán!
A lap csak annyit tett hozzá, a Ferencváros játékosai sem félistenek és nem utolérhetetlenek. Éppen az a nagy erényük, hogy igazi futballisták!
A Fradi a 20. fordulóban Kaposváron 10-1-re lemosta a Somogy FC-t (Takács II hat gólig jutott), aztán majdnem a víz mosta le a csapatokat a III. kerület ellen, amellyel úgy tűnt, nem tud sima meccset játszani. A májusi visszavágót a 11. percben olyan felhőszakadás szakította félbe, hogy a játékvezető azt mondta, ha azonnal el is állna az eső, a pálya rendbehozása már annyi időt venne igénybe, hogy sötétedés előtt nem lehetne befejezni a mérkőzést.
Két nappal később, május 31-én sikerült azért lejátszani, noha az eső ott is szakadt. A Fradi 3-1-re nyert, Toldi Gézát a 3. percben nagyon megünnepelték, hiszen az ő fejese jelentette a csapat 100. gólját a bajnokságban.
1932. június 12-én az utolsó fordulóban a Budai 11 elleni 3-1-es sikerrel tetőzött az élmény, a Ferencváros egyetlen pont elvesztése nélkül fejezte be bajnoki küzdelmét, és ezzel egészen egyedülálló teljesítményt nyújtott. Ahogy a Nemzeti Sport fogalmazott:
A magyar professzionista bajnokság színjátéka, befejeződött és az 1931/32. évi küzdelem számoszlopokba merevedve átadódik az utókornak az alábbi tabella formájában.
