Irigyelhettük az osztrákokat, a walesieket, vagy az Eb-győztes olaszok ellen kilenc NB I-es kötödésű játékossal felálló északmacedónokat csütörtök este, hiszen rájuk igazi, kiélezett tétmeccs, a vb-pótselejtező várt, míg a magyar válogatott felkészülési találkozón debütált 2022-ben – igaz, az ellenfelünk egy már biztos vb-résztvevő, Szerbia volt.
Velük a közelmúltban kétszer is játszottunk a Nemzetek Ligájában, és akkor sikerült borítani az előzetes papírformát, Belgrádban 1-0-ra nyertünk a Vajdaságból származó Könyves Norbert góljával, Budapesten pedig 1-1 lett a vége. A szerb futball új sztárja, a Juventus által a télen megvásárolt, Dusan Vlahovic kisebb lágyéksérülése miatt nem tartott a társakkal, de a vb-selejtezők során a portugálokat idegenben legyőző, és ezzel a csoportot megnyerő szomszédunk keretében így is hemzsegtek a topligás játékosok.
A Puskás Aréna felé igyekvő szurkolók azonban sokkal inkább a magyar játékosokra voltak kíváncsiak, akiket rég nem láthattak hazai pályán futballozni. Így volt ezzel az a 15 éves srác is, aki saját bevallása szerint Újpest-szimpatizáns, de a válogatott meccsek hangulata ragadja igazán magával, és ilyenkor minden bizonnyal az összes fontos hírt elolvassa, mert amikor a mostani találkozóról kérdeztem, kapásból idézte a két kapitány sajtótájékoztatón elhangzott mondatait.
Az ifjonti lelkesedést aztán megfontoltabb hangnem váltotta, amikor a barátait egy sört kortyolgatva váró Petivel elegyedtem szóba, aki a két Eb-részvétel előtt számtalan kellemetlen kudarcélménynek volt szemtanúja. Elmesélte, hogy amikor 2016-ban kiutaztak a franciaországi Eb-re, úgy voltak vele, muszáj menni, mert ki tudja, adódik-e még hasonló kaland.
„Nincs elég minőségi játékosunk, Rossinak építkeznie kell, de itthon mintha azt várnák a szurkolók, hogy ha az Eb összejött, akkor azonnal ott kell lennünk a vébén is. Leekens távozása után Dárdainak örültünk volna a legjobban, de Rossi is jó választás volt, jól összerakta ezt a csapatot, és hiteles, ami nagyon fontos. Hú, ha a vébére kijutottunk volna…hogy felbolydult volna az ország. De látod, így is jönnek a nézők mindig nagy létszámban, csak kell egy-két játékos, akiért igazán lelkesedni lehet” – magyarázta Peti.
A mostani meccs előtt leginkább két újonnan behívott futballistára voltak kíváncsiak a szurkolók: egyikük igazán szem előtt van, hiszen Ádám Martin, a Paks csatára 23 góljával magasan az NB I legeredményesebb játékosa az idén, a másik, Styles Callum viszont leginkább a videómegosztókon szerezhetett magának új rajongókat, mivel az angol másodosztályú Barnsley focistája úgy került képbe, hogy nagymamája magyar volt, az MLSZ pedig fantáziát látott a honosításában.
Stylesszal kapcsolatban frappáns véleményt fogalmazott meg Dani, aki azt mondta, valahol a magyar utánpótlás súlyos kritikája, hogy előbb került szóba a válogatottnál egy Angliában született, de honosítható játékos, mint valamelyik akadémia növendéke. A meccsel kapcsolatban hozzátette, a szerbeknél vannak a nagy nevek, nálunk viszont komoly fegyver a csapategység, így gondolkodás nélkül feltett 2000 forintot a majdnem négyszeres oddsot érő hazai sikerre. Dani barátja, Balázs is magyar győzelemben reménykedett, és azt mondta, bár járnak Fradi-meccsekre is, mégis többet ad számunkra élményben, emocionálisan, ha a válogatottnak szurkolhatnak.
A stadionban végül 29 914 néző foglalt helyet, köztük rengeteg gyerek egyenmelegítőben, mivel egy rakás egyesülettől érkeztek kis focisták az edzőikkel, de komplett iskolai osztályok is kijöttek a meccsre, ami kicsit olyan érzést keltett az emberben,
A szerbek a legfelső karéjban lettek elhelyezve, és a kis létszámú vendégsereg túl korán ünnepelt, amikor Kostic nagy lőtt gólt a léc alá, a szlovák bíró ugyanis Mitrovic szabálytalansága miatt nekünk ítélt szabadrúgást. A szerb drukkerek azonban annyire belefeledkeztek a gólörömbe, hogy még egy görögtüzet is begyújtottak, mire ráeszméltek, hogy maradt a 0-0. A biztonságiak ellenben sokkal gyorsabban kapcsoltak, és jelezték a tüzes szerbnek, hogy szépen sétáljon ki a szektorból a pirotechnikai eszközzel.
Az első negyedóra végén a szerbek időnként négy-öt emberrel csapdázták a magyar 16-os környéken, emiatt meglehetősen szenvedőssé váltak a magyar labdakihozatalok. Aztán enyhült a nyomás, és a félidő közepén az addig jóformán labdához sem érő Szoboszlai csodás keresztlabdával kínálta meg a jobb oldalon robogó Negót, aki ki is nézte magának a középen érkező Sallait, de egy szerb védő átlátott a szitán, és lekapcsolta az átadást.
A 35. percben sajnos összehoztuk a gólt a szerbeknek, pedig Gulácsi eszelősen nagyot védett az angol másodosztályban 35 forduló alatt 35 gólt szerző Mitrovic közeli lövésénél, de aztán a kapusunk és Nagy Zsolt egyszerre próbálta eltakarítani a labdát, aminek az lett a vége, hogy jól megzavarták egymást, és a labda a gólvonal mögé pattant. A szerbek úgy ölelgették egymást, mintha már biztosak lennének, hogy csakis közpkezdés következhet, de a szlovák bíró még percekig egyeztett a videószobában ülőkkel, majd végül a szerbeknek adott igazat, felhúzva ezzel a magyar drukkereket.
Szalai Ádám gyorsan vidámmá tehette volna morcos honfitársait, ám ígéretes lövőhelyzetben nem találta el jól a labdát. Aztán a szerbek futottak megint lyukra, mármint a szurkolóik, akik Sergej Milinkovic-Savic nagyon veszélyes, de becsapós szabadrúgása után azt hitték, a hálóban táncol a labda, pedig csak az egyik hirdetőtábláról pattant vissza a háló hátuljára.
Az első félidő után így is ők álltak jobban, a másodikban pedig egy darabig hiányzott a kraft a magyar csapat játékából. Aztán a szurkolók megkapták, amit akartak, jött a két újonc, Ádám és Styles, de az egyenlítés helyett majdnem a második szerb gól érkezett, Gulácsi azonban meccsben tartott minket egy nagy védéssel. A mezőnybe a második félidőbe is beleszürkülő Szoboszlai egy pazar meglátással gólpasszal jutalmazhatta volna meg Sallait, ám utóbbi utolsó megmozdulása, egy jónak tűnő balos löket egy arasznyival elsuhant a jobb alsó mellett.
Az utolsó tíz perc nagyjából a miénk volt, a közönség is csavart még egyet a hangerőn, aztán Vécsei pocsék sarkazása után Radonjic tehetett volna róla, hogy elhallgasson a magyar tábor, de kissé túlbonyolította a ziccerét. A katarzis a hosszabbításban jöhetett volna, a magyar csapat legjobbja, Schäfer óriási szólóba kezdett, az addig szinte labdába sem érő Ádám jól tette vissza neki a kényszerítő után, de a kapufa a szerbekkel volt, más kérdés,
A Leipzig játékosa a földre rogyott a lefújás után, és valljuk be, nem volt jó meccse, kevésszer találkozott a labdával, és hiányoztak a váratlan megoldásai. De az egész magyar csapatról elmondható, hogy erősen akadályozott a támadójátékunk, többször próbálkoztunk ugyan (7-6), de csak egyszer találtuk el a kaput, míg a szerbek háromszor.
„Basszus, de szar volt ez” – összegzett csalódottan egy középiskolás srác a barátjának a kijárat felé araszolva, de a többi általunk megkérdezett szurkoló megengedőbb volt, és nem taposta a földbe a csapatot. Styles többekre is jó benyomást tett, és nem csodálkoznánk, ha kedden, az északírek ellen már ott lenne a kezdőben, Ádám Martin pedig abban bízhat, előbb-utóbb megszokják őt a társak, mert most időnként úgy tűnt, akkor sem tették le neki a labdát, amikor egyébként lelépett a védőjéről, és kérte.
Folytatás kedden Belfastban, aztán nyáron jöhetnek a Nemzetek Ligája-meccsek az angolok, a németek és az olaszok ellen. És most már azt is tudjuk, hogy a magyar-olasz meccsen két olyan válogatott csap össze, amelyik egyaránt lemaradt a katari vébéről, hiszen az északmacedónok hatalmas meglepetésre nyertek az Európa-bajnok ellen.
Chielliniék ezek után biztosan megkapják majd a magukét a helyi sajtótól, szegény Rossinak pedig a szerbek elleni 0-1 és hazája újabb gyötrelmes vb-blamája után nem lehetett jó éjszakája.
