Tudod fejből, hogy 2021-ben hány meccset játszottál?
Igen, ha a barátságos meccseket is beleszámolom, akkor negyvenkilencet.
Nálam negyvennégyre jött ki a matek, de jogos, ne hagyjuk ki a felkészülési találkozókat se, és akkor stimmel a negyvenkilenc. Akkor az utolsó bajnoki után az az érzés volt benned, hogy jó végre kicsit időre leállni a focival?
Lehet, hogy egy játékos szájából ez nem hangzik jól, de megmondom őszintén: így, hogy alig volt pihenőm, nagyon hosszú volt az év. Nyaranta mindig jut két-három hét töltődés, de most az Eb miatt csak egy hetet pihentem, aztán játszottam két edzőmeccset a DAC-cal, és már kezdődött is a szlovák bajnokság.
Fizikailag vagy mentálisan volt nehezebb, fárasztóbb a 2021-es év?
Egyértelműen fejben volt nehezebb. Ha azt mondanák, hogy a téli pihenő alatt még le kell játszanom öt meccset, biztosan bírnám, csak fejben már teljesen kész lennék.
Az Eb-n játszott három emlékezetes találkozó után el tudom képzelni, hogy az első nyári edzőmeccsre nem lehetett egyszerű felpörögni.
Szép kihívás volt, az biztos. De az sem volt könnyű, hogy a bajnokságban az utóbbi hetekben már üres lelátók előtt kellett játszanunk. Nagyon rendet kell rakni a buksiban, hogy nem lesz mindig Eb, nem lesz mindig telt ház, nem lesz mindig 60 ezer néző. Talán ez volt az ősszel a legnehezebb.
Az év egyik ikonikus pillanata volt, amikor Marco Rossi a 2-2-re végződő, így végül kiesést jelentő müncheni döntetlen után vigasztalt téged a pályán, még festmény is készült róla. Fél évvel a meccs után mit érzel, ha bevillan az a kép?
Felemás az érzés: egyfelől van bennem hiányérzet, mert nagyon közel volt a továbbjutás, másfelől viszont ott van a mérleg másik serpenyőjében, hogy szuper volt, amit a csapat ott produkált. Ez egy örök élmény marad. Nagyon büszke vagyok a csapatra, a szurkolókra, magamra, mindenkire. Próbálom úgy felfogni, hogy lehet, ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk, akkor ki tudjuk húzni a meccs végét kapott gól nélkül.
A 68. percben fejelted azt a gólt, amivel 2-1-re vezettünk, és egészen a 84. percig volt ez az állás, akkor egyenlített Leon Goretzka, és addigra már az összes támadóját a pályára vezényelte Joachim Löw. Belül azt érezted, hogy kihúzzátok 2-1-gyel?
Meg voltam győződve róla, hogy ha két napig játszunk, akkor sem fognak egyenlíteni. Persze nyomtak a németek, de nem voltak nagy ziccereik. A gól előtt Timo Werner próbálkozása után a labda pont Goretzka elé került, akinek a lövése megpattant rajtam, pedig egyébként középre ment, Gulácsi simán védhette volna. És tegyük hozzá, hogy az első góljuk sem kidolgozott helyzetből született.
Rossiról sokszor mondták már a játékosai, hogy a motiválás nagymestere. Ha kaphatunk tőled egy kis betekintést a meccs előtti öltözői légkörbe: egy ilyen meccs előtt, amelyen a továbbjutás a tét az Eb-n, kellett külön motivációs beszédet tartania, vagy mindenki annyira fel van spannolva, hogy inkább csak a taktikát vettétek át még egyszer?
Nem tudnám visszaidézni, mi hangzott el az öltözőben, mert olyan eksztázisban voltam, hogy minden kiesett. Tisztára, mintha amnéziás lennék. Pedig az egész meccs megvan. Rossi egyébként tényleg kiváló motivátor, és annyira jó hozzánk, hogy ezért is küzd érte az ember. Általában órákkal a meccs előtt van egy mítingünk, és akkor szokott beszédet tartani, a meccsek előtt közvetlenül már csak a csapatkapitány szokta maga köré gyűjteni a csapatot.
Melyik típus vagy? Aki a meccs délutánján még simán tud egy nagyot aludni, vagy percenként nézed az órát, hogy mikor indultok már a stadionba?
Izgulni vagy rágörcsölni egyáltalán nem szoktam. Persze van, hogy nagyon várom már a kezdést, például ha este kilenckor van a meccs, akkor nehezen viselem, hogy egész nap nem csinál semmit az ember.
A válogatottban szerzett három gólod közül a németek elleni volt a legschäferesebb? A meccs után azt mondtad, annál a szituációnál annyira elszánt voltál, hogy akár egy páncélajtóba is beleugrottál volna fejjel előre.
Tipikusan az a helyzet volt, amelyiknél nem gondolkodtam, csak ösztönösen cselekedtem. Nem is értettem a védőket, mert nem mozdultak rá a labdára, és Neuer is nagyon rosszul jött ki. Bent a pályán egészen biztos voltam abban, hogy el tudom fejelni a labdát, aztán mikor visszanéztem a gólt felvételről, akkor láttam, hogy öt védő is volt a közelemben. Nehéz ezt az érzést így szóban visszaadni, de elő szokott fordulni a meccseken, hogy látszólag neccesnek tűnik a szituáció, belül viszont érzem, hogy simán az enyém lesz a labda. Ugyanez volt a müncheni gólom előtt is. De lehetne ilyen többször is.
„Schäfer András olyan, mint én, megvan benne is az az egészséges bolondság, hogy nem érdekli, ki áll vele szemben, akkor is belemegy a párharcba, nem fél senkitől. Nem mérlegel, hanem felvállalja a kemény játékot. Más poszton játszik, mert ő középpályás, de a stílusa nagyon hasonló” – ezt egy korábbi csapattársad mondta rólad. Kitalálod, hogy kicsoda?
Annyit segítesz, hogy melyik csapatban játszottunk együtt?
Az MTK-ban.
Hm, a Kanta Józsi lett volna a tippem, de ő is középpályás volt. Akkor szabad a gazda.
Torghelle Sándor.
Ja, a Sanyi. Nagyon vicces, mert amikor 17 évesen először mentem a felnőttek edzésére az MTK-ban, az egymás közötti játékban nem direkt, de lekönyököltem a Vass Ádit, a Sanyit meg felrúgtam hátulról. Emlékezetes bemutatkozás volt, és később Feczkó Tamás, a csapat edzője már úgy üdvözölt, hogy azt hallotta az öltözőben rólam, én is belemegyek mindenbe a pályán. Valószínűleg ezért is tudtam a Sanyiék, Ádiék, Józsiék respektjét kivívni.
Hányszor hallhattuk, hogy a 70-es, 80-as évek nagy egyéniségei mekkora csibészek voltak – igaz, ez nem csak a pályán volt jellemző rájuk. Mintha a magyar játékosokból ez a fajta vagányság, csibészség kiveszett volna, és akkor jössz te, és kis túlzással rácsodálkoznak a szurkolók, hogy ilyen is lehet valaki a pályán. Mit gondolsz erről?
Szerintem is hiányzik ez a fajta mentalitás itthon. Nagyon sok tehetséges játékos van az országban, és azt vettem észre rajtuk az akadémiai évek alatt, hogy mivel tudják, jobbak az átlagnál, mintha ez elég is lenne nekik.
Az MTK-nál nagyon ritkán fordult elő, hogy az idősebb korosztálynál szerepeltem, nagyon kevés olyan meccs volt, amikor sok gólt rúgtam, mégis mindegyik edzőnél játszottam folyamatosan. Nekem az volt a legnagyobb fegyverem, hogy ebben a mentalitásban sokkal erősebb voltam, mint a többiek. Lehet, hogy azért, mert nem voltam olyan ügyes, vagy nem rúgtam olyan jól, mint néhány társam.
A mostani utánpótlásedzők most már téged és Szoboszlai Dominiket is példaként állíthatják a gyerekek elé, hogy jó mentalitással meddig lehet eljutni. Bár fura a magyar lélek, mert az egészséges önbizalommal bíró Szoboszlait itthon hajlamosak sokan lenagyképűzni.
Ő egy istenadta tehetség, ehhez passzol a mentalitása is. Nevezhetik őt nagyképűnek, de amikor Olaszországban voltam, a csapat 85 százalékának olyan mentalitása volt, mint neki. Mindenki úgy ment ki az edzésre, hogy én vagyok a legjobb, és ha kellett, szétrúgta a másikat, hogy bekerüljön a kezdőbe. Ebből a hozzáállásból nagyon sokat tudtam profitálni, amikor visszajöttem a DAC-ba, sokkal nyugodtabb, valamint érettebb voltam. Azt mondogattam magamnak, mindegy, mit gondolnak rólam, én vagyok a legjobb.
Itthon hol megy félre a dolog? Nyilván kell, hogy legyen egy belső igénye a játékosnak, hogy ne kényelmesedjen bele abba, ha egy bizonyos időszakban jobb a többieknél. De nem kellene edzői szinten is változtatni, és fokozatosan terelgetni a tehetségeket, ami nem abból áll, hogy ha jól játszik, veregetjük a vállát, ha meg rossz napja van, leüvöltjük a fejét?
A megfelelő közeget kell megteremteni, és nem biztos, hogy ehhez egy edző elég. Nekem jó dolgom volt, mert bátyám van, és vele verekedtem, vele kosaraztam, vele fociztam, és mivel hét évvel idősebb volt, esélyem sem volt győzni ellene. Cserébe kialakult bennem a már emlegetett versenyszellem.
Te belevágtál egy bizonytalan kimenetelű olaszországi kalandba, de itthon egyre kevesebb olyan fiatalt látni, aki előtt adódna ilyen lehetőség. Vagy ha adódik is, miért menne el, ha itthon elvan piciben, tutiban, és annyi pénzt keres, hogy bőven a magyar életszínvonal fölött tengetheti a napjait?
Az én sztorim annyiban különleges, hogy nagyon ritka, hogy egy szinte ismeretlen, nem felnőttválogatott magyar játékosért, aki egy fél szezont lejátszott az NB I-ben, 1 millió eurót ad egy topligás csapat. Pláne most, amikor a koronavírus-járvány miatt még inkább meggondolják a klubok, hogy mire, kire költsenek. Az MTK ráadásul hihetetlenül szimpatikusan állt az ügyhöz, Polyák Balázs sportigazgató azt mondta, igenis érdekli a karrierem, segíteni szeretne, és hogy azt az ajánlatot fogadják el, amire én rábólintok.
Azt lehet tudni, hogy a Genoa hol figyelt fel rád? Az utánpótlás-válogatott meccsein szúrtak ki?
Bárcsak tudnám. Törökországban voltunk edzőtáborban, amikor hívott a menedzserem, hogy figyelj Andris, holnap repülsz. Volt már ilyen korábban is, úgyhogy annyira nem éltem bele magam, de aztán este újra hívott, és elküldte az előszerződést, meg a repülőjegyet. És akkor gondoltam, hogy na, ilyen még nem volt, szóval ez biztos komoly. Sokszor épp ez a bizonytalanság adja az egésznek az izgalmát. Nyáron például az Eb után két hétig nem tudtam, hova megyek haza.
Az már a 2016-os Eb után is téma volt, hogy itt volt a lehetőség, hogy a magyar játékosok komolyabb klubokba szerződjenek, de akkor sem volt nagy mozgás, ahogyan az idén sem kapkodtak focistáinkért. Ez mennyire volt csalódás? Számítottál arra, hogy a számodra jól sikerült tornán el tudod adni magad?
Őszinte leszek: vártam, hogy esetleg adódik valami lehetőség, hiszen az Eb miatt szem előtt voltunk.
Sajnos végül nem történt változás, és nem mondom, hogy nagyon boldog voltam emiatt, de tudtam, hogy az ősszel még lesz hét vb-selejtező, tudtam azt is, hogy indul a bajnokság, és muszáj lesz jó teljesítményt nyújtanom. Úgyhogy próbáltam minél jobban koncentrálni ezekre a feladatokra.
Ha már azt mondtad, szomorú voltál, hogy nem sikerült topligába szerződnöd ismét: csalódott lettél volna, ha az MLSZ-nél nem téged választanak az Év játékosának?
Ezt még mindig nem fogtam fel, nagyon nagy dolognak tartom, és talán arra vagyok eddig a legbüszkébb, hogy ezt az elismerést megkaphattam. Az egyik ismerősömtől jött egy üzenet, amiben gratulált, de nem tudtam, mihez, és akkor küldte el a cikket, amiből kiderült, hogy a Gula után az idén engem választották a legjobbnak. Úgy voltam vele, hogy hűha, megelőztem Szoboszlait, Gulácsit, Szalai Ádit, Szalai Attilát, ez nekem hatalmas siker.
Ha neked is le kellett volna adni egy nevet 2021 legjobb játékosára, kit írtál volna?
Én mindig magamat írom be minden ilyen szavazáson. Hiszen ki tenne az első helyre, ha én magam sem? Ezért volt nagyon jó az olaszországi időszak. Illetve helyesbítek: az első négy hónap rendben volt, beilleszkedtem, de az utolsó hat hónapot utáltam. Nagyon nehéz úgy focistának lenni, minden nap ezzel kelni, hogy nem játszik az ember egy percet sem. Olyan volt, mint amilyen egy mély depresszió lehet. Utólag mégis azt mondom, hogy nagyon hasznos volt, és jól kezeltem az akkori helyzetet.
Döntetlent játszottunk az Eb-n a franciákkal és a németekkel, majd a vb-selejtezőn az angolokkal a Wembley-ben, ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban pedig az angolok elleni hazai 0-4. Melyik a realitás? Vagy az valahol a kettő között van?
Ezt nem lehet konkrétan megmondani, annyira a pillanatnyi formától, állapottól függ. Vegyük csak a három döntetlent: mindhárom esetben vezettünk, és akár nyerhettünk is volna.
Szerintem a stílusunk miatt nagyon kellemetlen ellenfélnek számítunk, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor mi játszunk Andorrával, mi sem szeretjük az ő stílusukat.
Ami tény, a nagycsapatok ellen általában jobban tudunk teljesíteni, és ennek a keretnek a játékosok kvalitásai alapján jobban áll egy fegyelmezett védekezésre építő taktika, mint az, ha nekünk kellene dominálni.
Az Eb-kiesés után azt mondtad, mentális erőben és önbizalomban a magyar válogatott volt a torna legjobb csapata. Az őszi meccsekre miért tűnt el, vagy legalábbis csappant meg a mentális erő és az önbizalom?
Azt hiszem a válasz ott keresendő, hogy az Eb előtt egy hónapig együtt volt a keret. Együtt társasjátékoztunk, rengeteget beszélgettünk, nagyon jól összekovácsolódtunk, és csak a válogatott taktikájára kellett fókuszálni. Akár a szlovák bajnokságból, akár a Bundesligából jött valaki, fel tudta venni ugyanazt a ritmust a felkészülés egy hónapja alatt. A vb-selejtezők előtt ugyanakkor két-három napba kellett volna mindent belesűríteni, mindenkinek félretenni a saját klubjánál megszokott taktikát, és átállítani az agyát a válogatottra. És tegyük még hozzá, hogy az Eb előtt mindenhol az jött szembe, hogy Euro2020, folyamatosan azt érzékeltük, hogy az emberek be vannak zsongva, hogy már az utcát ellepi a szurkolósereg, és nem engedik elhaladni a buszt.
Az őszi meccseken az angolok elleni 0-4-nél is sokkal fájóbb volt az albánok elleni két vereség, még úgy is, hogy tudjuk, több topligás játékosuk volt, mint nekünk.
Sajnos egyik meccsen sem játszottunk jól, de ha megnézzük, ezek igazi ki-ki mérkőzések voltak, helyzet itt, helyzet ott. Mindkétszer az volt a forgatókönyv, hogy a góljuk előtt néhány perccel nekünk adódott óriási helyzetünk, de nem rúgtuk be. Ha a kinti találkozón mi szerzünk vezetést, akkor biztosan behúzzuk, és ha itthon Szalai Attila nem a kapufát találja el, akkor máris négy ponttal többet szerzünk, és mi vagyunk a királyok. Jegyezzük meg: nem egy Andorra-szintű csapattól kaptunk ki 1-0-ra, hanem egy olyantól, amelynek a pesti meccs előtt 12 topligás focistája szerepelt a keretben, de a 15.-16. játékosuk is Svájcból vagy Oroszországból érkezett.
Nekem a két meccsen a két csapat között az tűnt a legnagyobb különbségnek, hogy az albánok, akiknek akkor még minden esélyük megvolt rá, hogy odaérjenek a második helyre, sokkal szenvedélyesebben, tüzesebben játszottak. Te hogy érezted?
A balkáni országok csapataira, a szerbekre, bosnyákokra, északmacedónokra vagy épp az albánokra is jellemző, hogy nagyon fizikálisak, csípnek-rúgnak, és próbálják húzni az agyadat meccs közben, hogy kizökkentsenek. Nem lehet azt mondani, hogy szeretnénk ellenük játszani. Egyébként sokszor én is ezt a stílust veszem elő a pályán, ezért is szeretnek a csapattársak. Azt nem mondanám, hogy az albánok jobban akartak volna, inkább csak az látszódhatott, hogy vehemensebben, keményebben szabálytalankodtak, mint mi. Abban van némi igazság, hogy az idegenbeli meccsen kicsit talán éhesebbek voltak, de nem lehet ránk húzni, hogy motiválatlanok lettünk volna, mert hidd el nekem, aki felhúzza a magyar válogatott mezét, az mind kellően motivált. De aznap valamiért nagyon álmosan fociztunk.
Ezt kifejted, hogy mit jelent, hogy neked is hasonló a stílusod?
Ebben benne van a duma, egy kis lélektani hadviselés, akár az is, hogy keményebben mész bele egy-egy ütközésbe, vagy, hogy a szöglet előtt a nagy tumultusban rálépsz az ellenfél sarkára.
Lehet, hogy furán hangzik, de nekem kifejezetten tetszik, amikor az NBA-ben megy a trash talk, és a kosarasok megpróbálják a másikat kizökkenteni. Nálam ez a játék része.
Ha valaki felajánlaná, hogy bármelyik 2021-es válogatott meccset újrajátszhatnátok, melyiket választanád?
Az albánok elleni hazai vb-selejtezőt. Szurkolókkal a lelátón, hiszen a zárt kapus büntetés miatt nem lehettek nézők azon a meccsen a Puskás Arénában. Ha azt a meccset sikerrel vesszük, pontosan ugyanannyi ponttal zártunk volna, mint a végül a pótselejtezőt érő második helyen végző lengyelek.
A Nemzetek Ligájában jövő nyáron az Európa-bajnok Olaszország, az Eb-ezüstérmes Anglia, valamint a nyáron testközelből megismert német válogatott vár a csapatra. Vesztenivalótok nincs, és afféle bónuszként ismét szembetaláljátok magatokat a világ legjobbjaival. Hogy tekintesz ezekre a meccsekre?
Ennél szerintem nincs jobb forgatókönyv. Bocsánat attól, aki a csapatból másképp gondolja, de tényleg úgy vagyok vele, hogy hat meccs vár ránk a legjobb stadionokban, világsztárok ellen, ezért érdemes focizni. Ilyenkor érik be az a munka, amit csinál az ember, és ezeket a meccseket csak élvezni lehet.
Említetted az Olaszországban tapasztalt mentalitást. Egy genovai edzés miben különbözött leginkább egy MTK-s gyakorlástól?
A pályák például kint borzasztó állapotban voltak, itthon ezen a téren jobban állnak a csapatok. De sejtem, hogy nem erre a részletre voltál kíváncsi. Az olaszoknál edzésre is fel kellett venni a sípcsontvédőt, nem azért, mert az edző elvárta, hogy csússzanak rá egymásra a játékosok, de mivel mindenki be akart kerülni, tényleg kőkemény volt minden párharc.
Az edzéseken rendszeres volt a kisebb összezördülés, lökdösődés, odamondogatás, mindenki annyira nyerni akart, hogy ha kellett, nekiment a másiknak, hogy az vegye már észre, hogy jobban oda kell tennie magát. Ez nagyon megmaradt bennem.
Nem kell arra gondolni, hogy ott minden játékos a legegészségesebb ételeket eszi, és napi tíz órát alszik, de ha kimennek a pályára, onnantól kérlelhetetlenül maximalisták.
Azért érdekes, amit mondasz, mert azt gondolnám, az MTK-ban egy Torghellének, egy Vass Ádámnak vagy egy Kanta Józsefnek van olyan tekintélye, hogy tudják húzni magukkal a többieket.
Ez így is van, de az feltűnő tud lenni, ha egy csapatnál a 25 játékosból 15 így áll hozzá, a másik 10 pedig nem. Olaszországban maximum 1-2 ilyen van, de jellemzően ők azok közül kerülnek ki, akik meg vannak sértődve, amiért az edző nem játszatja őket.
Az angolok elleni hazai vb-selejtező előtt te is és Rossi is kértétek a szurkolókat, hogy ne legyen semmilyen incidens, de emlékezhetünk mi lett a vége: ki lettek fütyülve a térdelő játékosok, repültek be a söröspoharak, és a néhány szurkoló részéről elhangzott rasszista mondatok miatt jött az újabb zárt kapus szankció. A meccs után téma volt köztetek, hogy ennek büntetés lehet a vége?
Furcsa volt ez a kettős mérce, nem sokkal a budapesti eset után a Leverkusen-Dortmund Bundesliga-bajnokin a hazai nézők megdobálták Erling Haalandot a gólja után, de ott nem jött a zárt kapus büntetés. De a Wembley-ben játszott vb-selejtezőn is repültek be tárgyak a lelátóról, és a himnuszunkat is kifütyülték.
Az UEFA és a FIFA évek óta nagy hangsúlyt fektet a rasszizmus elleni harcra, és a szigorú büntetés leginkább annak szól, hogy ezen a téren visszaesők vagyunk sajnos.
Igen, tudom, hogy korábban is büntettek már minket. Ne értse félre senki, abszolút károsnak tartom, hogy a szurkolók bármit bedobálnak a pályára, vagy hogy elhangzanak rasszista rigmusok, csak úgy érzem, nem ugyanaz a mérce, és vastagabban fog a ceruza, ha a mi büntetésünkről van szó. A fociközeg máshol is hasonló, egy telt házas angol vagy olasz meccsen is elhangzanak cifra dolgok. A zárt kapus meccseket pedig képtelenség megszokni, olyan, mintha egy teljesen más sport lenne.
A szlovák bajnokság jobban szem előtt van átigazolás szempontjából, mint a magyar?
Ha megnézzük az utóbbi évek játékosmozgásait, eladásait, akkor igen, ezen a téren megelőzi a magyart. Nem biztos, hogy olyan kvalitású játékosok játszanak itt, mint az NB I-ben, de sokkal fizikálisabb és pörgősebb a szlovák bajnokság, emiatt pedig a topfocira jobban felkészíti az embert. Amikor eldőlt, hogy eljövök Olaszországból, nem akartam visszatérni Magyarországra, mert annak az lett volna az üzenete, hogy kudarcot vallottam, de jó lesz nekem az NB I is. A szlovák bajnokság hasonló erősségű, mint a magyar, de mégis kicsit más, kicsit külföld, miközben magyar közeg van, magyarul beszélnek az emberek.
Jobban is érvényesül a szlovák élvonalban a stílusod?
Ezt nem mondanám, a magyar bajnokságban nagyon szerettem játszani, mert óriási területek voltak, és sokkal támadóbb felfogásban focizhattam, be tudtam mozogni a vonalak közé, és aztán kapura fordulni. A szlovák bajnokságban, ha átveszel egy labdát, akkor gondolkodás nélkül alád rúgnak, hogy megállítsanak.
Amióta a DAC-ban játszom, volt olyan, hogy külön őrzőt kaptam, aki folyton ott lihegett a nyakamban. Ez egyfelől pozitív visszacsatolás, hogy jónak tartanak, és tartanak tőlem, másfelől viszont nagyon megkeserítik az életem ezzel a pályán.
A DAC az előző idényben második lett a bajnokságban, most viszont 19 forduló után a negyedik helyen áll, és meglehetősen le van szakadva az első helyezett Slovantól, valamint a második Trnavától. Mi az oka a gyengébb őszi szereplésnek?
Azt érzem, hogy nagyon komoly potenciál van a játékosokban, de még túl fiatal a csapat. Voltak olyanok, akik későn csatlakoztak, és így nem volt idő rendesen összecsiszolódni. Egy fiatal csapat nem ér oda minden évben a második helyre. Persze ellenpéldaként meg lehet említeni a Salzburgot meg az Ajaxot, de ott olyan fiatalok kerülnek ki az akadémiáról, és játszanak aztán az első csapatban, akiket később német, spanyol, angol klubok visznek el.
A magyar és a szlovák játékosok mellett panamai, osztrák, lett, kongói, kameruni, moldovai, argentin, belga, ukrán légiósa is van a DAC-nak. Ebben a bábeli nyelvzavarban az angol a közös kapocs?
Nem mindenki, de a keret 70-80 százaléka beszél angolul. A focinyelvet pedig mindenki tudja és érti. De megvannak a kapcsolatok csapaton belül, a panamaiak például az argentin srácnak fordítanak spanyolul, úgyhogy azért boldogulunk.
Meglepő fejlemény volt, hogy Németh Antal helyére Joao Janeirót szerezte meg a DAC a kispadra, pedig a portugál edzővel a Kisvárda nagyot menetelt az ősszel az NB I-ben. Milyenek a benyomásaid eddig róla?
Abszolút pozitívak. Jófej, játékospárti, a szakmai rész is teljesen rendben van, bár gyanítom, amit ezen az öt meccsen láttunk tőle, az egy biztonsági taktika volt, és az igazi arculat majd a tavasszal alakulhat ki. Addigra lesz ideje begyakoroltatni azt a játékrendszert, amit látni szeretne a pályán.
Más ez a Schäfer András, mint az, amelyik az MTK-ban játszott?
Nem lettem sokkal érettebb, mert általában ugyanolyan a személyiségem, mint amikor még kisgyerekként kergettem a labdát. De úgy érzem, jobban viselem a kritikát, jobban kezelem a pozitív élményeket is, ami szintén nagyon fontos. Most már úgy érzem, kellett, hogy meg tudjam tapasztalni, milyen lent, és szerencsére idén azt is átéltem, milyen fent.
Régebben nagyon a szívedre vetted a kritikát?
Azt szoktam mondani, hogy ha jogosnak érzem a kritikát, akkor jól viselem. Alapból nagyon önfejű vagyok, de mostanság azt vettem észre, hogy ha egy kritikát nem éreztem jogosnak, azt is átgondoltam, és próbáltam megérteni, elfogadni a másiknak a nézőpontját.
Onnantól, hogy bekerültél a válogatott keretbe, mennyi idő telt el, amikor már azt érezted, hogy a többiek teljes körű tagnak tekintettek?
Azért is szeretem a válogatottat, mert zseniálisan jó közeg van a csapatnál. Mindegy, hogy valaki 20 évesen lesz kerettag, vagy már rutinosabban, sok-sok meccsel a háta mögött, ugyanúgy beveszik a társasjátékcsoportba vagy a kávézós körbe. A pályán belül persze létezik egyfajta hierarchia, megvannak azok a nagyon stabil játékosok, akik évek óta állandó tagok, és ők a hangadók. Emberileg azonnal befogadtak, és a pályán is nagyon sokat segítettek, de nekem kellett magamban tudatosítani, hogy az Eb-n nem lesz Szoboszlai Dominik, nem lesz Kalmár Zsolt, és meg kell ugranom ezt a feladatot, ott kell lennem a kezdőben.
Az MTK Magyarország egyik legpatinásabb klubja, amelynek van egy stabil szurkolói bázisa, de a meccsein elég szerény a nézőszám. A DAC ezzel szemben a Felvidék kirakatcsapata, a meccsek előtti Nélküled-énekléssel, és a nagyobb rangadókra az anyaországból átránduló szurkolókkal. Nagyon más érzés a két klubban játszani?
Az MTK-t én kívülállónak éreztem a többi pesti csapathoz képest, sokkal családiasabb, emberközelibb a légkör a csapatnál. Nagyon imádtam. Szerintem kellenek azok az apróságok egy csapatnál, hogy játékosként tudsz közvetlenül beszélni a tulajdonossal, hogy a bajnoki után a takarítónő is leül vacsorázni a focistákkal, ezek olyan tényezők, amelyek sokat tudnak lendíteni a közegen. A DAC-nál a telt házas meccsek mindig nagy élményt adnak, viszont a más csapatokkal fennálló ellentéteket intenzívebben érezzük, és hogy is mondjam, a bírók részéről nem mindig tapasztalom, hogy elfogulatlanok lennének. De engem ez nem zavar, lázadó típus vagyok, és maximálisan tudok azonosulni a DAC-cal.
Azt nyilatkoztad, hogy arrogánsnak érezted a francia játékosokat az egymás elleni Eb-meccsen. Miben nyilvánult ez meg?
Senkitől nem szoktam elkérni a mezt, de most kivételt tettem, mert a barátnőm megkért, hogy szerezzem meg Mbappé mezét, mert ő a húga kedvence. Amikor jött le a pályáról, odamentem hozzá, de rám sem nézett. Van egy beépített emberünk, Nego, aki nagyon jóban van Griezmann-nal, és mindig tud izgalmas infókat a francia csapatról. És ő mesélte, hogy áll a bál a franciáknál, a nagy egóval megáldott sztárok nem igazán jönnek ki egymással.
Magyar klub még perspektíva lehet a számodra? Elgondolkodnál például, ha a Fradi megkörnyékezne?
Korábban elhatároztam, hogy ha hazajövök, akkor az MTK-ba szeretnék igazolni, mert a klub a szívügyem. A nagyközönség előtt azért nem mertem ezt kijelenteni, nehogy számonkérjék, ha végül úgy alakul, hogy máshol kötök ki. Lett volna lehetőségem hazaigazolni Olaszországból is, meg az Eb után is, de próbálom magam tartani ahhoz, hogy ha magyar csapat, akkor MTK.
Ha már beszéltünk róla, hogy Torghelle felfedezett benned rá hasonlító stílusjegyeket: most látsz olyan fiatalt, akinek hasonlóak az erényei, mint neked?
Az MTK meccseit meg szoktam nézni, és a Vancsa Zalánban nagy potenciált látok. Igaz, nehéz összehasonlítani minket, mert ő ügyes támadó, én meg ügyetlen középpályás vagyok, de rajta is látom, hogy ilyen fiatalon sokat tud lendíteni a csapat játékán.
Mit viszel magaddal a 2021-es évből?
Csupa jót. Kicsit örülök, hogy vége lett, levontam a megfelelő tanulságokat. Igyekszem minél több pozitívumot magammal vinni, mert erősnek és motiváltnak kell lennem 2022-ben is.
Mondtad, hogy az olaszországi időszakod második fele volt a mélypont. A csúcs pedig az idei év, hiszen az Év játékosa lettél itthon, a DAC-nál pedig az ősz legjobbjának választottak. Milyen újabb csúcsokat szeretnél meghódítani 2022-ben?
Jó lenne szintet lépni, gondolok itt egy átigazolásra egy erősebb bajnokságba, és mivel szívügyem a válogatott, továbbra is szeretnék minél több meccsen minél több percet játszani. A DAC-cal pedig éremmel zárni a bajnokságban.
