„A válogatottból szerdán érkeztem vissza a klubomhoz Isztambulba. Nem érzem magam fáradtnak, mert hozzászoktam a sorozatterheléshez. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mióta augusztus 15-én elkezdődött a bajnokság, háromnaponta tétmeccset játszom. Mérkőzés, regeneráció, taktikai edzés, és ismét mérkőzés – ez a megszokott ritmusom immár hónapok óta” – kezdte a cég Instagram-csatornáján zajló beszámolót Szalai Attila.
A 21-szeres válogatott futballista elárulta, a Fenerbahce, vagy az Eb-, vb-selejtezők szintjén már annyira komplex sportág a labdarúgás, hogy csak úgy képes állandó teljesítményre, fejlődésre, ha minden apró részletre odafigyel.
Ha csak egy százaléknyi esély adódik a fejlődésre, azt is ki kell használni, mert rengeteget számít, és ez adott pillanatban döntő lehet a pályán. Sokszor centiméterek döntik el az ember sorsát, oda tudsz-e érni ütemben, vagy nem, megnyered-e a párbajt, vagy sem? Csúcsteljesítményre vagyunk kényszerítve
– mesélte Szalai, aki 2012-ben mindössze 14 évesen vékony, nyúlánk srácként, igazolt a Vasas Kubala Akadémiától a Rapid Wien Akadémiájára.
Öt és fél évet töltött a bécsi zöld-fehéreknél, ahol 17 évesen már a felnőttek között, a második csapatban futballozott, és 2016 májusában, ugyan csak egyszer, de az osztrák Bundesligában is pályára lépett. A jövő január 20-án 24. életévét betöltő védő az elmúlt öt évben rengeteget fejlődött, erősödött. Ma már 192 centi magas, erős „falember”, aki nem pattan le ellenfeleiről.
Kérdés persze, mit tett azért, hogy a posztjához elengedhetetlen mennyiségű izmot szedjen magára úgy, hogy közben ne veszítsen a gyorsaságából?
„A szüleim is sportolók voltak, anyu kézilabdázott, atletizált, apu válogatottig jutott labdarúgóként. Már fiatalon terelgettek abba az irányba, hogy odafigyeljek arra, edzések, mérkőzések előtt és után mit egyek, hogyan pihenjek. Az áttörést mégis Ausztria jelentette, ahol az akadémián szembesültem azzal, mi az igazi profizmus, hogyan épül fel egy rendes edzés. Innen kezdve már tudatosan figyeltem magamra, és használtam táplálék-kiegészítőket, ami egy idő után napi rutinná vált. Akkor ugyan még nem volt köztünk együttműködés, de apa biztosan remek történeteket tudna mesélni, hányszor és hogyan írtam neki, hogy legyen szíves Bécsbe jövet ugorjon már be valamelyik Biotech-boltba, és vásároljon nekem fehérje- és vitaminporokat. Tényleg vékony, szálkás gyerek voltam, ehhez képest most 88 kiló vagyok, inbodyval 8,4 százalék a testzsírom, de klubnál a bőrredőméréssel 4,5 százalék volt ugyanez” – mesélte Szalai.
A magyar labdarúgó-válogatott alapembere elmondása szerint remek helyzetben van, mert mind a klubjánál, mind pedig a Telki edzőközpontban adott a háttér, és profi szakmai stáb dolgozik vele és csapattársaival.
„A Fenerbahce edzőközpontja varázslatos, az európai elitkategóriába tartozik. Induljunk a táplálkozástól. 0-24-ben működik egy konyha és kiszolgálórészleg, ahol napi két közös étkezése van a csapatnak, de ha valaki bent lakik, vagy bármilyen okból edzésidőn kívül is ott tartózkodik, folyamatos kiszolgálást kap. A menüt dietetikus állítja össze, aki a közös étkezéseknél ott van, és személyesen ellenőrzi az egyénre szabott étlapot, kinek miből mennyit szabad, vagy éppen nem szabad ennie. A stábban három főállású orvos, és minimum tíz masszőr, valamint fizioterapeuta áll rendelkezésünkre. Egyszerre nyolc játékost tudnak a masszázshelyiségben kezelni, ennyi ágy vár minket a hatalmas helyiségben, itt nincs veszekedés, sorban állás. A krioszauna, a jégkád használata természetes az edzések, mérkőzések után, de a helyi sajátosság a hamam, a törökfürdő is. Van medence, ahol mérkőzések után mobilizációs, regenerációs gyakorlatokat végzünk, illetve a sérültek itt vízellenállás ellenében tudnak futni, hogy tehermentesítve legyen a lábuk, az ízületük.
A konditermünket is ki kell emeljem. Fantasztikus kétszintes épület, minden létező erőfejlesztéshez, prevencióhoz szükséges géppel felszerelve, ahol a játékosok természetesen egyéni program szerint végzik a gyakorlatokat. Velem is külön kijelölt személyi edző foglalkozik, aki minden edzés előtt ellenőrzi a bemelegítésemet, a prevenciós gyakorlatokat, a mérkőzések után pedig a nyújtó programokat is, és egyéni erőfejlesztést is tart nekem
– mutatta be Szalai a Fenerbahce elképesztő hátterét.
A török klubnál rengeteg nemzet futballistája van jelen az öltözőben, míg a válogatottnál az okozhat nehézséget, hogy más-más klubokból érkező csapattársakkal kell megtalálni a közös hangot. Kérdés, milyen a hangulat, van-e klikkesedés Isztambulban, illetve Telkiben?
„Mindkét helyet egy kalap alá vehetem, mert mindkettőnél remek az összhang, a csapategység, családias a hangulat. A klubnál sokszor viccelődünk, hogy többet látjuk egymást, mint a párunkat. Ebben az a vicc, hogy nem vicc, tényleg így van. Hiszen egy átlagos napon 6-8 órát töltünk együtt, rengeteg edzőtábor van, meccsek előtt, gyakran utána is bentalvás van. Komoly barátságok alakulnak ki. A csapat életében rengeteget számít, ha jó a hangulat, erős a csapategység” – mutatott rá a csapatsport alfájára és omegájára a bekk.
A beszélgetéshez virtuálisan rengeteg török csatlakozott, a Fener-rajongókat leginkább az érdekelte, milyen polcon szerepel a klub Szalai szívében, ki az, akit a klubnál régebb óta ismert, kivel alakult ki mélyebb barátsága.
„Amikor idekerültem, senkit nem ismertem személyesen, de az egész klub és a csapattársak is segítettek, megkönnyítették a beilleszkedést. Az öltözőben például angol a közös nyelv, de több szinkrontolmács is fordít angolról törökre, vagy törökről angolra, de ha kell franciára, portugálra. Így fél év alatt mindenkivel jó viszonyt sikerült kialakítanom. Szeptemberben aztán leigazoltuk Mergim Berishát Salzburgból, aki éveken át ott is nevelkedett. Ez azért érdekes, mert őt jól ismerem, hiszen ő is 1998-ban született, és mivel csatár, akadémistaként éveken át vérremenő csatákat vívtunk 14-15 éves korunk óta” – fogalmazott Szalai.
A török szurkolókat azonban leginkább az érdekelte – és nyilván a magyar fuballszeretőket is ez izgatja –, vajon a Fenerbahce megtartja-e azt a tehetséget, akinek 2020 októbere óta tízszeresére nőtt az értéke.
Ugyanis a Transfermarkt.com egy évvel ezelőtt, még az Apollon Limaszol játékosaként 800 ezer euróra taksálta, jelen állás szerint azonban már 11 millió euróra becsüli Szalai piaci árát. A klubja ennél is többre tartja. A szerdai hírek szerint két spanyol élcsapat, az Atlético Madrid és a Sevilla is vinné télen, de Ali Koc klubelnökre elnökre hivatkozva azt írják a lapok, 20 millió euró alatt szóba sem állnak a kérőkkel. Adja magát a kérdés, vajon Szalai marad-e a Fenernél?
„Természetesen az embernek a becsült piaci értéke remek visszaigazolás. Ahogy az is, hogy európai topkluboknál kerül említésre a nevem. Örülök neki, de különösebben nem foglalkozom vele. Szeretek mindig a következő feladatomra, a következő edzésre, meccsre koncentrálni. Kiválóan érzem magam a klubomnál, a karrierem szempontjából is remek helyre kerültem. Itt tényleg minden lehetőség adott a fejlődésre, én meg beleteszem a kemény munkát, hálás vagyok azért hogy itt lehetek, ilyen körülmények között készülhetek” – kerülte ki ügyesen a konkrét választ Szalai.
