Nem lehet gond
– a Nemzeti Sport ezzel a megállapítással a címlapján küldte harcba 2017. június 9-én a magyar válogatottat, amely világbajnoki selejtezőn Andorrában lépett pályára, és a miniállam elleni múltbeli statisztika alapján joggal bizakodtunk, hiszen korábban mind a három egymás elleni meccset megnyertük, és ezeken még gólt sem kaptunk.
Az NS címoldalán még azt is megemlítette, hogy a válogatott csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs szerint a csapat felkészült az andorraiak durva, kemény stílusára, és kifogásnak nem lehet helye, semmilyen körülmény – így az sem, hogy műfüvön rendezik a meccset – nem lehet akadálya a három pont megszerzésének.
A feladatra kell összpontosítani, minél előbb meg kell szereznünk a vezetést, mert nyilvánvaló, akkor könnyíthetjük meg a saját dolgunkat. Hullhat hó, lehet kánikula, tornádó, nem számít, csak az, hogy győzzünk – minden más csak olyan mellékkörülmény, amelynek nem szabad szerepet kapnia
– magyarázta Dzsudzsák.
Négy nappal az andorrai meccs előtt a főpróba meglehetősen balul sikerült, mivel az orosz válogatott nagyon simán elintézett minket 3-0-ra a Groupama Arénában, és utólag visszanézve már egyértelműnek tűnik, hogy Bernd Storck kapitány rosszul mérte fel a helyzetet, amikor úgy ítélte meg, a sok hiányzó – Elek Ákos, Fiola Attila, Gera Zoltán, Lovrencsics Gergő, Németh Krisztián, Pintér Ádám és Szalai Ádám sem utazott el – miatt belefér, hogy kísérleti csapatot küldjön pályára Andorrában.
„A sérülések miatt is eleve sok fiatal került be a keretbe, de nekünk az a fontos, hogy aki itt van, ragadja meg a lehetőséget. Mutassa meg, hogy közénk akar tartozni, itt a helye, a teljesítménye miatt folyamatosan kaphasson meghívót. Vagyis ez sok játékosnak jó alkalom arra, hogy igazolja, nem ok nélkül lett a csapat tagja” – mondta Storck az andorrai meccs előtt.
Mivel a vb-selejtezőt június elején rendezték, sok magyar drukker döntött úgy, hogy összekötik a meccset egy spanyolországi kiruccanással. Az általunk megkérdezett ötfős társaságból hárman már két nappal a meccs előtt megérkeztek a Costa Brava egyik kedvelt üdülőhelyére, Lloret de Marba, majd a másik két tag a mérkőzés napján csatlakozott, és aztán a bérelt autóval együtt vágtak neki a nagyjából kétórás útnak Andorra la Velláig.
„Andorra egy kis gyöngyszem a hegyekben. A megérkezés után a vouchereket átváltottuk meccsjegyekre, majd barangolni kezdtünk a városban, és olyan érzésünk volt, mintha Budapesten lettünk volna, mindenhol mezbe öltözött magyarok, sör a kezekben, éneklés, egymásra mosolygás, találgatás, hogy hány góllal nyerünk.
Ezt persze nem titkoltuk el a helyi lakosok elől sem, ki jobb, ki rosszabb angollal, de jeleztük nekik, hogy este nagyon el lesznek verve. Később, amikor a tanításnak vége lett, az iskolásoknak is elmagyaráztuk, hogy mi egy nagyon jó csapatot kísértünk el, amely egy évvel korábban megnyerte a csoportját az Eb-n, ezért most nagyon ki lesznek tömve. Ők is csak mosolyogtak, kedvesen, beletörődően
– emlékezett vissza az ötfős társaság egyik tagja, Roland arra, milyen hangulatban várták a meccset.
Az egyik kapu mögötti lelátórészt teljesen megtöltötték a magyar drukkerek, ahány forrás, annyi verzió, de nagyjából 600-1000 szurkoló érezte úgy, hogy a helyszínen akarja buzdítani a válogatottat Európa egyik legszerényebb képességű csapata ellen.
Storck a Gulácsi – Bese, Vinícius, Lang, Tóth B. – Nagy Á. – Dzsudzsák, Kleinheisler, Stieber, Gyurcsó – Eppel kezdőt küldte a pályára, vagyis újoncot avatott a válogatott, a Puskás Akadémia 19 éves védője, Tóth Bence először húzhatta magára a címeres mezt, mivel Kádár Tamás sérülése nem jött rendbe. A kispadon pedig ott ült az oroszok ellen debütáló, 18 éves Kleisz Márk, valamint a már akkor is magyar futball csodagyerekeként emlegetett, 16 éves Szoboszlai Dominik.
„Ahogy elindult a meccs, elkezdődött a szokásos szotyi, tökmag, sör szentháromság fogyasztása. Lelkesen szurkoltunk, de a gól csak nem akart megszületni. Aztán egy helyzet és góóól. De várjunk csak, hát ezt Andorra szerezte.
Nem baj, van még időnk, sok van még a meccsből, mondogattuk magunknak, bár láttuk, hogy a felforgatott csapatunk pocsékul játszik. Ahogy telt az idő, úgy lett mindenki egyre türelmetlenebb.
Itt van velünk egy 8 éves kisfiú Dunaharasztiból, aki focizik és isteníti a válogatottat, utazott ma több ezer km-t, több órát és ezt kapja? Ezt. A semmit. A meccs végén utálatos füttyszó, Vedd le a mezt!-rigmusok és síró focisták
– avatott be minket a történelmi vereséget a helyszínen átélők lelkivilágba Roland.
A kurva gyenge volt a legenyhébb mondat, ami elhangzott a lefújás után:
Az éjjel most ért véget, értékelték a meccset a finomabb lelkű szurkolók, arra utalva, hogy az egy évvel korábban az országot hetekig lázban tartó Eb-szereplés után a nagyon kínos andorrai vereség volt a kijózanító pofon, ami megmutatta, milyen törékeny is a kirakat a magyar futballban.
Szinte egész meccsen nem láttunk egy megkomponált, tervszerű támadásvezetést, amiből az szűrhető le, hogy ha volt is erre előzetes elképzelése a szakmai stábnak, de a játékosokon tort ült a tanácstalanság és láthatóan Bernd Storck sem tudott hatékonyan közbeavatkozni, megoldást találni, írtuk a meccsről szóló elemzésünkben.
Storck bocsánatot kért, óriási blamázst emlegetett, és jelezte, hogy ő lesz az első, aki vállalja a felelősséget, Dzsudzsák pedig a meccs utáni nyilatkozatában finoman és burkoltan, de kritizálta a kapitányt, amikor azt mondta, sok volt a fiatal a keretben, ő pedig úgy érezte, egyedül maradt, hiányoztak mellőle az olyan rutinos arcok, mint Szalai, Gera vagy Priskin Tamás, akik tudják, mivel jár válogatottnak lenni, és megfelelni a szurkolóknak.
„Itt most valami nagyon nincs meg, se a csapatban, se hozzáállásban. Ha normálisan álltunk volna a mérkőzéshez, és mindenki hozza, amit tud, akkor nem hiszem, hogy 1-0-ra kikapunk.
De lehet, hogy fejben nem voltunk itt. Megvolt a lehetőségünk, hogy hamar megszerezzük a vezetést, de totyogunk, átvesszük, nem vesszük, elhagyjuk a labdát. Nekem az egyik lövésem mellément, a másikat megfogta kapus, nem tudok erre mit mondani
– magyarázta Dzsudzsák a könnyeivel küzdve.
Csak hogy kontextusba helyezzük az andorrai csapat győzelmét: története során ez volt a második nyertes tétmeccse, 66 mérkőzésen át tartó nyeretlenségi sorozata szakadt meg az 1-0-lal, amely úgy jött össze, hogy 23-szor szabálytalankodtak, 30 százalékban birtokolták a labdát, és az egész meccsen mindössze 44 pontos passzuk volt, igaz, nyolc próbálkozásukból ötször eltalálták a kaput, míg nálunk tizenkét kísérletből hét ment kapura.
„Ami Andorrában fogadott minket, arra nincs magyarázat. Lélektelen, címeres mezhez méltatlan hozzáállás több játékostól. Magyar szurkolónak lenni a lelátón mindennapos küzdelem az árral szemben és amikor azt látjuk, hogy több ezer kilométer leutazása után egyesek csak a szerelést küldik ki a pályára a helyi amatőrök ellen, az elfogadhatatlan számunkra. Sok találgatást és érdekes teóriát olvastunk, hogy mi történt a lefújás után. A játékosok nem érdemelték meg a válogatott mezét, ezért levetettük velük azt.
Nem azért tettük ezt, hogy ereklyéket gyűjtsünk, hanem azért, mert ilyen lélektelen hozzáállással egyszerűen senki sem érdemli meg, hogy magára öltse a Nemzeti Tizenegy dresszét. (…) A játékosok nagyon jól tudják, hogy akkor is mellettük állunk, amikor már senkire sem számíthatnak, és nekünk, szurkolóknak fáj a legjobban, hogy az Eb-eufória után 1 évvel ide jutottunk
– írta a meccsről Facebook-oldalán a válogatott szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade.
A meccsen pályára lépő 14 magyar játékos közül három, Nagy Ádám, Kleinheisler László és Lang Ádám a mostani keretben is szerepel, de lehetne ez a szám öt is, ám Gulácsi Pétert és Sallai Rolandot visszarendelte az RB Leipzig, valamint Freiburg.
„Egyértelmű, hogy túl könnyedén, túl lazán vettük az ellenfelet és a mérkőzést. Lehetett látni, érezni a játékosok mozgásán, reakcióin, hogy itt nem lehet baj, hogy ez afféle ujjgyakorlat. Aztán jött a hazai gól, majd a görcs, de a hajrában így is fordíthattunk volna, hiszen megvoltak a lehetőségeink” – nyilatkozta az NSO-nak bő egy hónappal az andorrai égés után Sallai, aki az utolsó húsz percre szállt be, és mostanra a válogatott egyik legfontosabb tagjává nőtte ki magát.
Az Andorrában pályára lépők közül hárman mondhatják magukat igazán vesztesnek, Tóth Bence és a csereként beálló Balogh Norbert azóta nem szerepelt a válogatottban, Gyurcsó Ádám pedig csak két találkozón jutott szóhoz.
A 76 ezer lakosú Andorra válogatottjának egyik legendája, a csapat mezében 128 meccset lejátszó Ildefons Lima amondó, nincs esély arra, hogy a számukra csodaszámba menő győzelmet megismételjék.
„Ez volt a futballtörténelmünk legnagyobb győzelme. Egy ilyen kis országnak, mint a miénk, nagyon nehéz egy válogatott meccsen győzelmet aratnia. Győzelem a magyarok ellen? Ez egyszer történhet meg egy életben.
A magyarok jobbak fizikálisan, taktikailag, és ha tisztelik az ellenfelet, akkor nyerniük kell. De ha nem győznek, az azt jelenti, hogy valamilyen problémával küszködnek
– nyilatkozta Lima, aki jelenleg nem tagja az andorrai keretnek, mert összeveszett a szövetséggel.
Az elmúlt majdnem négy évben nagy utat tett meg a magyar válogatott, a jelenleg szövetségi kapitány, Marco Rossi elérte, hogy a szurkolók legalább úgy rajongjanak a csapatért, mint a 2016-os Eb idején, és bár most is sok lesz a hiányzónk, a tavaly ősz óta produkált teljesítmény elég meggyőzőnek tűnik ahhoz, hogy ne kelljen attól tartanunk, hogy az elmúlt öt tétmeccsét egyaránt elveszítő Andorra ismét megtréfál minket.
