Magyar foci

„Nem volt más, aki nálam többet tudott volna a labdarúgásról” – Kanada egyik legnagyobb fociőrültje magyar

A közösségi médiát bújva feltűnhet egy ember, aki angol nyelven posztol a magyar futballról, Újpestről és Kanadáról. John Horváth 1956-ban disszidáló magyar szülők gyermeke, Puskás Ferenc családjának barátja, igazi futballőrült, 2016-ban a magyar szurkolókkal vette be Marseille-t az Eb-n. Az 52 éves férfi az Egyesült Államokban és Kanadában igyekszik segíteni az ottani magyarokat és a fiatal feltörekvő focistákat.

Horváth Johnny története valójában nem Kanadában kezdődik, hanem Budapesten. Horváth János a kispesti Hunyadi utcában nőtt föl, hamar a labdarúgás rabjává vált, annál is inkább, mivel barátai közé tartozott a Sporting Kansas City edzőjének, Vermes Péternek az édesapja vagy éppen Puskás Ferenc.

Horváth jóval alacsonyabb szinten focizott, de a másodosztályú Vörös Lobogó Kistext játékosaként abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Puskás ellenfeleként futhatott ki a pályára: 1955-ben 11-1-re és 7-1-re kapott ki a csapata a magyar válogatottól.

Az 1956-os forradalom idején Kanadába disszidált a Horváth család, John már a tengerentúlon született. Rajongott a futballért, tízéves korában azonban édesapja elhunyt, ezért Johnnak egyedül kellett boldogulnia a foci világában, amely Kanadában még nagyon gyerekcipőben járt akkoriban.

John Horváth

Épp emiatt a tanulás mindig előrébb való volt. Mivel a labdarúgás még nem tartozik a major sportágak közé, így ösztöndíjat is nehezebb szerezni, a legtöbb helyen csak fél évig támogatták a jelölteket. Az egyetemi évekre 64 különböző intézménynek küldött magáról felvételeket, két ajánlatot kapott.

A nashville-i Marshall Universityt visszautasítottam, mert Kanadában a Durham College kétéves ösztöndíjat ajánlott, amellyel sportigazgatási végzettséget szereztem. Fogalmam sem volt, hogy milyen jó kis focicsapatunk lesz, én a tanulmányok miatt döntöttem mellettük, a foci másodlagos volt

– emlékszik vissza John.

A csapat előbb a házi, majd a nemzetközi bajnokságot is megnyerte. Ezután a ballábas futballista befejezte tanulmányait, amivel egy darabig úgy tűnt, véget is ér a karrierje. Horváth azonban úgy döntött, megpróbál kapcsolatba kerülni Magyarországgal. Kisvártatva talált magának egy játékosügynököt Winkler Péter személyében, aki azt ígérte neki, hogy megpróbálja eljuttatni Magyarországra.

A magyar kaland

Horváth 1992-ben megérkezett Magyarországra, hogy a harmadosztályú Rákosmenti Torna Klubnál vegyen részt próbajátékon. Nagyjából egy hetet töltött a csapat edzőtáborában, amikor Winkler újabb meglepetéssel szolgált.

„Jó kapcsolatai voltak az Újpesttel, ezért elérte, hogy a stábtagok megnézzenek engem. Szőke hajam volt, ezért mindenki azt hitte, hogy német vagyok. Elkezdtek hozzám németül beszélni, de közbevágtam: No sprechen deutsch, én Kanadából jöttem!”

Az újpestieknek nagyon tetszett a kanadai srác, aki ötvenhatos szülők gyermekeként tért vissza. John beszél magyarul is, így aztán a kommunikáció gördülékeny volt, végül meghívást kapott a lila-fehérek edzőtáborába is. A belépő emlékezetesre sikerült.

Benyitottam az öltözőbe, és ott ültek sorban a jobbnál jobb focisták. Véber Gyuri, Bácsi Sanyi, Eszenyi Dénes meg az edző, Kovács Ferenc. Nézték a papírokat, hogy ki vagyok és mit keresek ott. Kiderült, hogy rossz öltözőbe mentem!

Azt mondták, a folyosó végén van az enyém. Nem csináltam belőle ügyet, átsétáltam, és azt láttam, hogy csupa 18–19 éves fiú van ott. Nem értettem, mi folyik itt, csak nem az U19-es csapatba jöttem 23 évesen?!”

Horváth a tartalékcsapathoz került, de nem panaszkodott, tette, amit az edzők mondtak neki. A kanadai edzések után hatalmas változás volt Magyarország a szélsőnek.

„Kanadában nem voltak jó edzőink soha. Vagy megtanított téged valakinek az apja az alapokra, vagy nem. Magyarországon remek edzőm volt Nagy Laci (az Újpesti Dózsa olimpiai aranyérmes csatára és az Újpest FC későbbi edzője – a szerk.) személyében. Bárcsak már gyerekként dolgozhattam volna vele, nem csak 23 évesen” – mondta Horváth, aki egyetlen edzést sem hagyott ki, és soha nem késett el.

A tinédzsereknél idősebb Horváth a szorgalmával tűnt ki a mezőnyből, és segítségével az újpesti B csapat megnyerte a tartalékbajnokságot. Csak fél évet töltött a klubnál, a sorsa nyáron megpecsételődött. Az Újpest első számú csapatának ugyanis szüksége volt egy középpályásra a bal szélen.

Azért fektettek ennyi energiát a nevelésembe, mert ballábas játékos kellett a csapatnak. Végül nem engem választottak, hanem Egressy Gábort. Mondanám, hogy pechemre, de nagyon örülök neki. Kiváló játékos vált belőle, nem bánom, hogy így történt.

Fantasztikus időszakot töltöttem Újpesten, azt sem bántam, hogy a Határ úttól metróztam az edzésekre. Hihetetlen volt, amikor pár hónappal később Kanadában az újságban olvastam, hogy korábbi csapattársam, Hetesi Csaba a Parmának gólt lőtt.”

Kanadában lett Mr. Világfutball

Nagy László a szezonvégi banketten mindegyik játékosával leült beszélgetni egy kicsit, így Horváth is kapott időt. Az edző világosan kifejtette, hogy nem tudnak a kanadai játékosnak állandó szerződést biztosítani, de segítenek csapatot találni. Horváth rábólintott, de a harmadosztályú együttes, ahová mehetett volna, elborzasztotta. Visszatért Észak-Amerikába, az Egyesült Államokban a U. S. Cup megszervezésében segített. Ez a kupa 2000-ig működött, meghívásos alapú tornán játszott körmérkőzéses rendszerben négy csapat.

A torna után Kanadába utazott, hogy az ontariói London Lazersnél vegyen részt próbajátékon, de az utolsó körben kiesett Nick Bontisszal együtt – akinek a sportág iránti elkötelezettsége megmaradt, november óta ő a kanadai szövetség elnöke. Ez lehetett volna a belépője az újdonsült CSL-be, vagyis a Kanadai Labdarúgó Ligába a helyi profik közé, ám mivel nem jött össze, Horváth játékosként lezárta pályafutását, de továbbra is a futballban töltötte az életét. Először a London Lazers marketingese lett, később váratlan szerepkörben találta magát.

Horváth tudott valamit, amit a térségben csak nagyon kevesen: értette a soccert. Nem csak a szabályokat ismerte, hanem átlátta, mi miért történik a pályán.

Amikor megtudta, hogy a világbajnokságot 1994-ben az Egyesült Államokban rendezik, minden követ megmozgatott, hogy a részese legyen. Leveleket írt, kazettákat küldött, a szervezők pedig úgy döntöttek, bevonják őt is a munkába, mivel a tudása értékes lehet. Kisvártatva rádiós és tévés műsorokban találta magát, mivel a sportág rajongójaként a legtöbb válogatottról tudott új információkkal szolgálni. Annyi műsorban szerepelt, hogy a Mr. Világfutball név is ráragadt.

Az első rádióinterjúmban nevezett Andy Oudman műsorvezető Mr. Világfutballnak. Onnantól kezdve már így ismertek az emberek Ontarióban. Két rádiós állomáson voltam állandó vendég az 1994-es, 1998-as és a 2002-es világbajnokságokon, e mellett számos televíziós szereplésem is volt. Egyszerűen nem volt senki más, aki nálam többet tudott volna a labdarúgásról, vagy arról, hogyan kell azt reklámozni és megismertetni

– mondta Horváth, akinek a sportigazgatási végzettsége szintén kapóra jött a témában.

A szakértelme mellett számos más, futballal kapcsolatos tevékenységet folytatott. Beindította a becenevéből eredő World Soccer Managementet, hogy játékosoknak segítsen az MLS-ben és a ULS-ben próbajátékhoz jutni. Még a Győrnek is kis híján adott egy női focistát, csakhogy Jade Kovacevic végül az AS Romához szerződött.

Rengeteg más feladatot is elvállalt, sportigazgatással, koordinátori munkákkal próbálta segíteni a profi liga fejlődését, de volt edző, valamint kipróbálta magát a műfüves pályák készítésében is. Játékosügynök és a mai napig bíráskodik vagy lenget amatőröknek, ha arra van szükség. Saját bevallása szerint nagykövete a kanadai magyaroknak, akiknek próbál csapatokat találni, hogy futballistává váljanak.

„A fiataloknak szeretnék segíteni. Mindig a gyerekek támogatása a célom, mert annak idején megkaptam a lehetőséget Magyarországon, de túl későn érkeztem oda. Senki nem segített, és senki nem próbált a megfelelő útra terelni fiatalként.”

John Horváth Horváth John mezgyűjteménye

Horváth aktívan segédkezett az Árpád Kupában is, amelynek lényege, hogy a magyarságot összehozza. A 2019-es tornán John is beszédet mondott, a helyi közösséget pedig hírlevelében tájékoztatja az aktualitásokról, a válogatottról, az érdekességekről. Egy csereprogramot is beindított, hogy egymás kultúráját a sporton át is megismerhessék az emberek, ám ehhez kellett egy másik magyar is.

„A semmiből kaptam egy üzenetet egy sráctól, Pallagi Pétertől. Okos fiú, rájött az internet hajnalán, hogy nem csak a magyar sportcsapatokat érdemes megkeresnie, hanem külföldi lehetőségeket is. Megtalált a neten, és arra kért, szerezzek neki munkát Kanadában. Véletlenül három napra rá pont Budapestre volt repülőjegyem, így amikor leszállt a gépem, első dolgom volt taxiba szállni és meglátogatni a BVSC-nél, ahol éppen dolgozott. Nem tudhatta, hogy nézek ki, nem ismert meg.

Mondom neki, én vagyok a Horváth Johnny, jöttem munkát ajánlani! Kidülledt a szeme, de nagyon nevetett, mikor megtudta, hogy csak viccelek.

Az ismeretségből barátság szövődött, amelyből végül kinőtt a Sport Culture Exchange Program projektje. A csereprogram lényege, hogy egymás meglátogatása során a kanadaiak és a magyarok jobban megismerjék a másik életstílusát, játékát, kultúráját.”

2012 februárjában más magyaroknak is szükségük lett volna segítségre, ehhez viszont már Horváth is kevés volt. A Vasas és a Ferencváros is felkészülési tornára volt hivatalos a tengerentúlra. Detroitban érte az első pofon a magyarokat, a River Plate és az UNAM is csak ificsapatot küldött a meccsekre. Ott legalább ellenfél, sőt torna is volt, Dallasban csak óriási balhé.

Hétvégén találkoztam Dömével (Détári Lajossal, a Ferencváros akkori edzőjével – a szerk.), de korábbról ismertük már egymást. Elhívtak a meccs után közösen vacsorázni, számot cseréltünk. Másnap Dallasban már az gyanús volt, hogy a reptérről sem vitték őket a szállodába, aztán a stadionban a portás sem engedte be őket. Fölhívott Döme, hogy tízkor lenne tréning, de nem engedik be őket.

Közben a Vasas is megérkezett a stadionhoz. Horváth addig telefonált, míg el nem érte magát a promótert, a FIFA-licences nigériai menedzsert, Pius Olehet. Az eseményt szervező férfi azt fejtegette, hogy a pénz nem érkezett meg, ezért van fennakadás, de már dolgoznak a megoldáson – valójában azonban Oleh meglépett az összeggel. A Fradi és a Vasas végül egy közeli parkban edzett, mert nem jutott be a stadionba, majd egymással játszottak mérkőzést a dallasi edzőpályák egyikén.

Puskástól az Eb-ig

Horváth nem csak Détárival találkozott a népszerű magyar futballisták közül. Elmondása szerint édesapja és Puskás Ferenc jó barátságot ápolt egymással. A legendával háromszor is találkozott, mindannyiszor szép emlékekkel gazdagodott.

Halványan érezni lehetett már rajta az Alzheimer-kór tüneteit, de mindig sokat sztorizott – ilyenkor mindenki figyelmét élvezte. Jó történetmesélő volt, az emberekre és a kulcspillanatokra hegyezte ki a történeteket. Néha káromkodott közben, de mindig úriember volt, nagyon jó társaság.

John Horváth

A 2016-os Európa-bajnokságra maga is elutazott, hogy a helyszínen drukkoljon a magyaroknak, Marseille-ben vonult a többi drukkerrel a Portugália elleni 3-3 előtt.

„Megkönnyeztem! Kanadában imádták a magyarokat, Király Gábor volt a fő szenzáció. A meccs után a TNS csatornán Luke Wileman, Jason deVos és Dick Howard is mackóalsóban vezetett műsort. A tény, hogy a magyarok nem csak részt vettek, hanem versenyképesek voltak, felcsigázta az ittenieket. Az ilyen sikerekkel lehet felkelteni az érdeklődést, és ehhez nagy segítség lehet a 2021-es Eb. A portugál barátaim már alig várják, hogy újra a magyarok ellen játsszon a csapatuk.”

Horváth persze nem csak a válogatott eseményeit követi figyelemmel, hanem a légiósokat és az NB I-et is. Szoboszlai Dominik ugyanolyan siker számára, mint a jó Eb-szereplés. A szívéhez növő Újpestről ez már nem mondható el.

„Szavakat sem találok a mostani állapotokra, teljes sokkban vagyok, hogy mi megy a klubnál. Sokat jelent nekem ez a klub, sok barátot szereztem, Sebők Vilit, Szanyó Károlyt, Kozma Istvánt… Sokszor beszélünk telefonon a mai napig. Nagyon szívesen segítenék én is, egyszer írtam a tulajdonos úrnak, de nem kaptam választ.”

Horváth Johnny legközelebb nem a Megyeri úton, hanem tervei szerint a Puskás Arénában szurkol majd a magyaroknak, a portugálok elleni Eb-meccsen – már magyar állampolgárként, januárban ugyanis megkapja a papírokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik