A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) hétfőn kisorsolta a 2022-es katari világbajnokság európai selejtezőjének csoportbeosztásait. Magyarország a harmadik kalapból az I csoportba került, Anglia, Lengyelország, továbbá Albánia, Andorra és San Marino társaságában.
A csoportfavorit kétség kívül az az Anglia,
Rancaguaban, az Estadio Braden Copperben Tichy Lajos és Albert Flórián góljával 2-1-re nyertünk Walter Winterbottom tizenegye ellen, ugyanakkor az azóta eltelt 58 évben 13 meccsen 11 vereség és két döntetlen a mérleg, 25 góljukra csak négy magyar játékos válaszolt egyel-egyel.
- 1978-ban Londonban egy 4-1-re elvesztett találkozón Nagy László,
- 1981-ben és 1999-ben Budapesten Garaba Imre (1-3), illetve Hrutka János (1-1) talált be,
- míg eleddig utolsóként 2006-ban, Manchesterben, Dárdai Pál szépítette a 3-1-es fiaskót. (2010-ben Londonban 2-1-re kaptunk ki, de akkor a magyar válogatott Phil Jagielka öngóljával szerzett vezetést.)
Az 1999-es pontszerzés különösen szépre sikeredett, hiszen az akkor már az FC Kaiserslauternben futballozó, 1998 nyarán Bundesliga-bajnoki címet ünneplő, 1999 tavaszán BL-negyeddöntőt játszó Hrutka elképesztően nagy szabadrúgásgólt akasztott David Seaman kapujába:
A 46 éves korábbi belső védőt kérdeztük az 1999-es meccs emlékeiről, a sztárcsapatok elleni játékról, illetve Marco Rossi válogatottjának vb-selejtezős esélyeiről.
Mi jut eszébe először a ’99-es magyar-angollal kapcsolatban?
Nyilván mindenki azt gondolja, hogy a gólom. De nem. Sajnos szomorú történet előzte meg a mérkőzést. Az összefoglalókban látható, hogy a gólörömömnél leveszem a mezt és az alatta levő pólómon Fodor Imre neve szerepel. A Fradiban együtt játszottam „Focival”, aki pár nappal az angolok elleni mérkőzés előtt hunyt el gépkocsibalesetben.
Az elmúlt évtizedekben magyar játékosnak ritkán adatott meg, hogy a legnagyobb futballnemzetek ellen lépjen pályára. 1999. április 28-án Anglia hasonlóan nagy falatnak tűnhetett, mint napjainkban.
Az utókornak talán az mondja a legtöbbet a találkozóról, hogy Alan Shearer gólja után egalizáltam a hajrában. A tény, hogy az angol futball ikonikus alakjával játszhattam egy pályán, hovatovább párharcoltam ellene, még ma is megdobogtatja a szívemet. Mindig is vágytam arra, hogy Angliában játsszak, így az, hogy ezen a barátságos meccsen, ráadásul a gólommal sikerült ellenük pontot szereznünk, emlékeimben egyedi polcra emelte ezt a találkozót.
Emlékszik arra, 21 éve hogyan, milyen taktikával küldte pályára Bicskei Bertalan szövetségi kapitány?
Egyáltalán nem. Arra viszont igen, hogy annak az angol válogatottnak az a Manchester United adta a gerincét – Wes Brown, Rio Ferdinand, Phil Neville, Nicky Butt –, amely egy hónappal később a Bayern elleni történelmi meccsen 0-1-ről a hajrában fordítva nyerte meg 2-1-re a Bajnokok Ligáját. Mégis Emile Heskey sokkolt leginkább, akit a 85. percben küldött pályára Kevin Keegan kapitány, nyilván a győzelem reményében. Méretben nála hatalmasabb, erősebb csatár ellen tán soha életemben nem játszottam.
Kétségtelen, világsztárok ellen játszhattak, de ez jövőre sem lesz másképp. A szembefutó nagy nevek akkor mennyire nyomták össze?
Az angol nagycsapat, jó játékosok alkották,
de mivel már a Fradival és a Kaiserslauternnel is játszottam a BL-ben, Bundesliga-győztesnek mondhattam magam, abban az időszakban senki, még Shearerék ellen sem éreztem félszt, de még csak különösebb kihívást sem.
Persze tudja az ember, ki ellen játszik, a pályán még jobban átérzi a minőségkülönbséget, de az Anglia elleni is a sorban következő meccset, a bizonyítási lehetőséget jelentette számomra.
1999-ben vagy 2020-ban van nagyobb különbség a két válogatott között?
Nehéz kérdés. Elsőre azt mondanám, hasonló a differencia. Ugyanakkor, ha csak a játékoskeretek akkori és jelenlegi értékkülönbségét vesszük alapul, akkor nyilván most. A Premier League-ben összpontosul a legnagyobb tőke, és ez az elmúlt két évtizedben hatalmasra nyitotta az ollót e téren. Ugyanakkor ez a szám nem takarja a játéktéren belül látottakat. Mégis tán az billenti a mai angol válogatott felé a mérleg nyelvét, hogy a mostani keret szinte minden játékosa fiatal, sikeréhes, hétről hétre játszik az angol és a német bajnokságban, amely azt jelzi nem csak a keretértékek alapján nyílt az olló.
Lát olyan sebezhető pontot, ahol Marco Rossi együttese meg tudja fogni, netán le tudja győzni Angliát?
Ha csak az idei teljesítményekre szorítkozunk, úgy öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel a világbajnoki csoportunkban a magyar válogatott nyújtotta a legjobb teljesítményt. Ez fantasztikus eredmény a magyar foci jelenében. Viszont 2020-ban az angolok is közel ugyanilyen mutatót tudnak felmutatni, de teljesen más minőségű ellenfelekkel szemben érték el ezt a statisztikát. Nem is ellenük kell pontokat szerezni.
Kik ellen?
Nehéz jóslásokba bocsátkozni. Azt mindenki elvárja, hogy Andorrát és San Marinót oda-vissza megverjük. De Albánia már teljesen más történet. Mondhatjuk, hogy semmit nem jelent, mégis értékesebb kerete van Albániának, mint nekünk. 23 légiós van a keretükben, A játékosainak zöme német és olasz első osztályban játszik, van köztük a Barca és a Juve közvetlen utánpótlásából érkező. Ugyan idén csak hét meccset játszottak, de hasonlóan teljesítettek, mint mi (4 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség). Szóval annak ellenére, hogy negyedik kalapból kerültek az I csoportba, azt mondani, hogy biztosan hat pontot szerzel ellenük, felelőtlen kijelentés lenne. Ki-ki meccs lesz, ahol saját pályáján mindkét csapat előnyt élvez majd.
És a lengyelek?
Őket egy szinttel feljebb sorolnám, mint Szerbia, vagy Oroszország.
Miben erősebbek náluk?
Ugyancsak 23 légiós alkotja a keretüket, és közülük majd egy kezdő tizenegynyi TOP-bajnokságokban, élcsapatokban a meghatározó labdarúgó.
Szavaiból arra következtetek, hogy a harmadik hely a realitás?
Az indulásnál mindenféleképp.
Nem zárom ki, hogy ennél mégis lehet több, de az sok mindenen múlhat. Tény, hogy idén a magyar válogatott alkalmazkodott a legjobban a megváltozott helyzethez, sérülés, megbetegedés sem tizedelte sorait, játszottak a meghatározó játékosok a klubcsapataikban és a szerencse is megfogta a kezünket. Az utánpótlás hiányában mindig kérdés, hogy milyen hosszan áll, tartható fenn ez az állapot?
