Mit szólt hozzá, hogy augusztus végén megkereste a feljutási kényszerrel rajtoló, de az NB II-es bajnokságot gyatrán kezdő Vasas?
Az ugrott be, hogy attól a klubtól keresnek, ahova Császártöltésről egy 1988-as tehetségkutató után leigazoltak, ahol 14-22 éves korom között nevelkedtem, és ahol 2001-2003 között felnőtt fejjel is futballoztam, majd az akadémián másfél évig dolgoztam is.
Edzői karrierjét Biatorbágyon kezdte, majd a már említett Kubala Akadémiát követően fél évig párhuzamosan a Fradi utánpótlásban és Maglódon dolgozott, aztán Dorogon, Ajkán is eltöltött egy-egy évet. Alig több mint egy éve ült a Békéscsaba kispadján, amikor augusztus végén megkereste Nagy Miklós, a Vasas résztulajdonos-sportigazgatója. Mit mondott, a Vasas nyári rossz rajtja után miért éppen önre van szüksége?
Engem is meglepett, hogy Nagy Miklós ennyire ragaszkodott hozzám. Első beszélgetésünkkor annyit jelzett, maximalista edzőre van szüksége. Sok mindennel azonban nem kellett győzködnie. A Vasasról köztudott, hogy a fiatalok hosszú távon történő beépítése mellett kifejezett feljutási céllal indult neki a bajnokságnak, úgy is igazolt a klub, míg Békéscsabán inkább kizárólag a fiatalokra építettek. Mindkettő szép feladat, de a jelenlegi jelentősen nagyobb lehetőség. A legfontosabb, hogy megerősített a bizalmáról.
Pedig 2019 decemberében, a fiatal magyarokkal teletűzdelt Békéscsabával óriási meglepetésre kiverték a Fradit a Magyar Kupából. Idén is remekül kezdtek az NB II-ben, hisz augusztus végén, a hetedik forduló után negyedik helyen álltak. Kívülről úgy tűnik, sokat kockáztatott azzal, hogy ezt a szépen induló együttműködést otthagyta a tizenegyedik Vasasért.
A gyenge rajt miatt nyáron kapott hideget-meleget a Vasas.
Többen is úgy ítélték meg, hogy túl sok egó gyűlt össze a klubban, akiket képtelenség sorba állítani. Mindezek alapján azt tanácsolták, eszembe ne jusson elvállalni.
Ez sem ijesztette el?
Szerintem a Vasas nem érdemelte meg a negatív kritikát. Meg amúgy is, edzői pályafutásom alatt Dorogon és Ajkán is nehéz helyzetben lévő csapathoz érkeztem, majd mindkét helyen előreléptünk. Arra is büszke vagyok, hogy majdnem minden kisebb csapatommal eljutottunk a Magyar Kupa tavaszi szakaszába úgy, hogy közben első osztályú klubot is búcsúztattunk. A Fradin túl korábban az Ajkával az MTK-t ejtettük ki, de még a Doroggal is nyertünk Debrecenben 2-1-re, a visszavágón viszont 3-2-re legyőzött minket a Loki a Buzánszky Jenő Stadionban, így 4-4-el, több idegenben rúgott góllal estünk csak ki, avagy ott is hajszálon múlott a továbbjutásunk. Mivel jelenleg a Vasassal is állunk még, negyedik éve minden klubommal ott vagyok a kupában tavasszal. Szóval az eddigi edzői karrierem során akadt bőven, ami megerősített abban, hogy ne ijedjek meg ettől a feladattól.
A hetedik fordulóban a tizenegyedik helyen vette át a Vasast, de a tizedik fordulóban két újabb vereség és egy döntetlen után már a tizennegyedik helyen álltak. Ez kezdetben arra engedett következtetni, hogy mégsem sikerül a „túl sok sztárt” kezelnie, a kárörvendők (egy darabig) úgy érezhették, igazuk lett.
A futballban az tök normális, hogy akik a gólokat rúgják, azok az átlagosnál nagyobb egóval rendelkeznek. A Vasasban szerencsére több ilyen futballista is a keret tagja. Azért mondom, hogy szerencsére, mert ennek az attitűdnek, karakternek köszönhetően kerülnek helyzetbe, vállalják fel a kapu előtt a döntést. Azt kellett megtalálnom, ezt az egyedi képességüket hogyan állítsák a csapat érdekébe.
Ma már azonban úgy tűnik, hogy az első három hét után megtalálta a csapattal a hangot, mert az azóta eltelt kilenc forduló alatt a megszerezhető 27 pontból 25-öt sikerült begyűjteniük. A csatároknál hogy érte el a változást, hogy a tizedik fordulóig meccsenkénti 1,4 gólos átlag mára 1,9-re emelkedett?
Elmagyaráztam nekik, hogy a csapat a legfontosabb, az egyéni érdek másodlagos. Mert nyilván mindenki győzni szeretne, de ehhez nem csak szájjal, tettekben is minden pillanatban profinak kell lenni.
Segítségül egyértelmű elvárásokat fogalmaztam meg, egyéni utat szabtam mindenki számára. Meg kellett érteniük, hogy egyszerre nem játszhat csak tizenegy ember. Ezért személyesen és őszintén elbeszélgetek velük, mikor, miért döntök az adott játékos mellett, vagy éppen miért ültetem a kispadra, és ha a végén tíz percre beáll, mit várok el tőle csereként. Talán a legfontosabb sikernek azt érzem, hogy a játékosok megértették, ha csak kimegyünk a pályára az NB II-ben kifejezetten erős nevekből álló tizeneggyel, attól még nem megy a foci, főképp, mert a Vasas ellen mindenki kettőzött erővel küzd. Emellett megpróbálok példát mutatni, mert magamtól is követelek, nem csak a játékosoktól. Aki megértett, az követ. Akik keményen dolgoznak, azok a jövőben sem fognak a lelátón ülni, ami a labdarúgók számára a legnagyobb büntetés.
A Vasasnak a védekezéssel tán nagyobb gondja akadt, mint a helyzetek kihasználásával. A tizedik fordulóig 15 gólt kaptak, ami 1,5 gól/meccs átlag, az azóta eltelt kilenc forduló alatt viszont csak négyet, ami 0,44 gól/meccs. Ezt a stabilitást hogyan érte el?
Van egy-két poszt, ahol a 25-26. helyről léptek elő játékosok, olyanok, akik annak ellenére 110 százalékkal dolgoztak, hogy korábban ennyire hátra rangsorolták őket. Megjegyzem, nálam nincs olyan, hogy 25. játékos, mert mindenkire szükség van, a maga módján mindenki képes hozzátenni a sikerhez. Szilágyi Zoltán jó példa erre. Őt személyesen is ismertem még az akadémia 1998-as csapatából, de nem ezért, hanem a munkamorálja, munkaminősége miatt szavaztam neki bizalmat. Hetek óta jól játszik, lassan kirobbanthatatlan.
A kárörvendők mára elhalkultak?
A második Budaörstől csak három pontra leszakadva a negyedik helyen állunk. Úgy kapaszkodtunk fel, hogy még a koronavírus okán sem kaptunk ajándékpontokat. Holott a mi keretünket is folyamatosan sújtja a pandémia. Ez is egyfajta megerősítés Nagy Miklós számára, mert beigazolódott, jól döntést hozott nyáron, amikor tovább bővítette, erősítette a keretet. Az eddig megszerzett 36 pont így semmiképp sem a szerencsének, hanem az egyre javuló saját teljesítményünknek köszönhetjük. Erre büszke lehet a csapat.
Mivel lenne elégedett a szezon végén?
Nem kérdés, ha az NB I-be jutna a Vasas. Ezt nem is kell ragozni.
Tudjuk, hogy nehéz lesz, de megfelelő fókusszal, minden meccsen koncentrálva ezt el lehet érni.
Nagy Miklós korábban úgy nyilatkozott, direkt olyan vezetőt választott, aki rendelkezik pro licenccel, hogy az esetleges feljutás után ez se okozzon váltási kényszert, törést a csapatnál.
Valóban van pro licencem, ez nem akadály az NB I-es kispadhoz. Sőt, 2001-ben, még aktív futballista pályafutásom alatt a Testnevelési Egyetem is szakedzői diplomát szereztem. De nem is a pro licenc vagy a diploma a legfontosabb. Folyamatosan tanulni kell ahhoz, hogy a lényeget teljesítsd, hogy a mindenkori csapatod elérje az előtte álló célokat. A többit meg majd meglátjuk.
