Magyar foci

Marco Rossi kiváló taktikát talált ki, Szoboszlaiék meg teljesen tanácstalanná tették a törököket

Ritkán látni egy nála magasabban jegyzett ellenfél ellen olyan jól játszani a magyar válogatottat, mint ahogyan az Törökországban történt. Szoboszlai Dominik bombagólja és a győzelem mellett több pozitívum is akadt. Elemzés.
Korábban a témában:

Csütörtök este az idei első tétmérkőzését játszotta a magyar labdarúgó-válogatott, és Szoboszlai Dominik bődületes szabadrúgásgóljával 1-0-ra legyőzte a házigazda Törökországot a Nemzetek Ligája B osztályának első fordulójában. A győzelem értékét nem csak az növeli, hogy ellenfelünket 1984 óta nem győztük le idegenben, hanem az is, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány a sok sérülés miatt felforgatott csapatot küldött pályára.

Szoboszlai hatalmas szabadrúgásgóljával nyertünk Törökországban
Hiába a sok hiányzó, a magyar válogatott jó teljesítménnyel győzött a törökök elleni Nemzetek Ligája-meccsen. Lehetett volna simább is, volt még két kapufánk is a gyönyörű gól mellett.

Védekezésben a fegyelmezetten felálló ötvédős – FiolaOrbánLangSzalai AttilaHolender – vonal előtt a SigérNagy-Szoboszlai hármas, illetve a Szalai ÁdámSallai kettős szűkítette egymástól mélységben is eltolódva a török támadások alkalmával a területet, alkotott jól kirajzolódó vonalakat, rombuszokat a labdát birtokló ellenfél körül.

Jól kirajzolódó 5-3-2-es lánc Forrás: M4Sport

Támadásban meglepőt húzott Rossi: miközben Lang Ádám mindvégig tartotta pozícióját, húzta meg tengelyben védekezéseink és támadásaink alkalmával is a leghátsó vonalat, Orbán Willi és Szalai Attila nem egyszer pazarul lépett be a játékba. A BL-elődöntős RB Leipzig és a ciprusi Apollon belső védője aktivitásukkal

  • a középpályán keltettek nem várt zavart, értünk el létszámfölényt (az előrefelé kiváltképp aktív Orban betörése után kaptunk szabadrúgást, majd lőtt gólt Szoboszlai),
  • továbbá ilyenkor szerelőkészségükkel, az esetleges magyar labdavesztések utáni azonnali visszatámadásukkal a gyors török akciók lehetőségét gátolták.
  • Egyúttal lehetőséget biztosítottak arra, hogy az utóbbi meccsekhez képest mélyebben játszó és onnan irányító Szoboszlai is felléphessen, a labdával is odaérjen az ellenfél támadó harmadába (4 kapuralövés, 1 kapufa, 1 gól) és ott hatékonyan, egy-két érintős passzokkal mozgassa a vele együtt háromszögeket, rombuszokat alkotó Holender Filipet – a teljes baloldalt bejátszotta –, illetve az inkább támadófeladatokat ellátó Sallai Rolandot és Szalai Ádámot.

A 90 perc arról adott bizonyosságot, hogy olasz szövetségi kapitányunk kiválóan reagált, megfelelő megoldást talált ki a sok változós helyzetre, amivel teljesen meglepte, tanácstalanná tette a török válogatott játékát. 

A játék képe azt mutatta, a magyarnál (52. a világranglistán) jóval előrébb rangsorolt török (29.) válogatott – amely a H-csoport második helyén, a csoportelső és világbajnok franciákat Konyában 2-0-ra megverve, Párizsban 1-1-es döntetlent játszva jutott ki az Európa-bajnokságra – nem tudott mit kezdeni ezzel a magyar hadrenddel, taktikával, válogatottunk kellően zárt, agresszív letámadásával, a labda körüli területet szűkítő védekezésével, illetve a támadásban mutatott kreativitásával.

Az agresszív letámadással nem egyszer hozta a magyar válogatott zavarba ellenfelét a saját védőharmadában Forrás: M4Sport

Most akkor hogy néz ki az alapcsapat?

A kérdés így az, melyik lesz Marco Rossi valódi alapcsapata az oroszok elleni vasárnapi, még inkább a Bulgáriával szemben október 8-án sorra kerülő Eb-pótselejtező alkalmával? Az a „felforgatott válogatott”, amelyik a csütörtök este látható egészen pazar produkcióval rukkolt elő, vagy a szövetségi kapitányunk eredeti elképzelésében, kezdő tizenegyében is minden bizonnyal a szereplő, de a játékot ilyen-olyan okokból nem vállaló játékosok alkotta csapat?

Sikerült-e bejátszania magát a kezdő tizenegybe

  • a jobbvédő posztról kieső Botka Endre, Bolla Bendegúz és Bese Barnabás helyén Fiola Attilának,
  • a bal oldalon a bekkeknél Korhut Mihály és Tamás Krisztián helyén Holender Filipnek,
  • illetve a belső védők közül a sérült Baráth Botond helyén a válogatottban kezdőjátékosként első mérkőzését végigfutballozó Szalai Attilának?

A három játékos közül Fiola és Szalai Attila már az első szűkített keretben is szerepelt, de messze nem biztos, hogy pályára léptek volna mondjuk az egészséges Bese Barnabás, vagy Baráth Botond jelenlétében is. Holender abszolút beugró.

A mérkőzés statisztikai mutatói azt bizonyítják, a magyar válogatottban – de a törököt is figyelembe véve az összes pályára lépett játékos közül – Szalai Attila produkálta a legmagasabb, 314-es összesített InStat-indexet, míg a második helyen Holender Filip végzett 306-os mutatóval. Utóbbi a svájci élvonalban ötödik helyen végző FC Lugano labdarúgója, és a sok kieső miatt utólag csatlakozott az utazók csapatához.

Mégis, a magyarok közül a legtöbbször, 61-szer ért labdába, ezeket 92 százalékos (!) pontossággal játszotta meg, ráadásul a támadó harmadban 20-ból 19-szer passzolt jó helyre és két kapura lövése is volt (az egyik kapufa).

Szalai Attila eközben a második legtöbb alkalommal ért labdához a magyarok közül (53/44 passz, 83 százalékos pontosság). A ciprusi Apollon belsővédője a párharcait 67-százalékban nyerte átlagban, de lényegesebb, hogy 13 védekező párharcából 9-et vívott meg győztesen és e mellett még arra is maradt energiája, hogy kettőből két sikeres cselt mutasson be, valamint egy kulcspasszt adjon a meccs elején Sallainak.

E két játékos összhangja a jövőre nézve azért is érdekes és felettébb biztató, mert lényegében egymás mellett/mögött játszottak a bal oldalon. Szalai Attila a többségében az ellenfél jobboldali védelmét célzó magyar támadásoknál kiválóan biztosította a területet – általában Nagy Ádámmal kiegészülve – a felfutó Holender mögött, ezzel segítve azt, hogy a svájci légiósunk erőssége, a támadójátéka domborodjon ki, és válogatottunk ne szenvedjen hátrányt amiatt, hogy a védekező párharcainak csak a 33 százalékát nyerte meg.

Fiola Attilának annyiból nem új a jobboldali védő poszt, hogy már Bernd Storck 2016-os Eb-t megjárt válogatottjában is itt játszott, illetve a MOL Fehérvárban is gyakran osztja rá mindenkori edzője ezt a szerepkört. Egy korábbi, Georges Leekens totális zavarodottságát elemző írásunkban már megállapítottuk, hogy Fiola világ életében másodhegedűs volt belső védő poszton, mert a Paksban Éger László, a Videotonban Juhász Roland mellett játszott, a két rutinos labdarúgó irányította a védelmet, miközben ő épp gyorsaságával segített ki őket.

Ellenben a válogatottban többször bizonyította, Magyarországon nincs nála megfelelőbb jobboldali védő.

Csütörtökön este, Sivasban arról kaptunk bizonyosságot, hogy ezt a posztot nem csak négyvédős rendszerben, de három belső védős felállásban is meg tudja oldani. Ugyan a magyar válogatottban a teljes meccset végigjátszó futballisták közül az övé a legalacsonyabb InStat-index (245, párharcok: 15/8 – 53%, passzok: 43/31 – 72%), de ettől még a honi futball évtizedes hiányposztján a taktikát fegyelmezetten betartva, jól futballozott.

Nyugodtan rá lehetne bízni újra hosszabb távon ezt a szerepkört és úgy a kényszerből lett jobbvédő, Lovrencsics Gergővel (jelenleg sérült), netán a szintén eredendően támadó Bese Barnabással, a Splitben újra remek formát mutató Gyurcsó Ádámmal, hovatovább a szintén kerettag, a tavaszt bombaformában záró és az új szezont is gólparádéval kezdő újpesti Simon Krisztiánnal párban hasonlóan jó megoldást biztosítana ezen a szárnyon, mint amit Szalai-Holender mutatott a másikon.

Megkockáztatható a kijelentés, ha Dzsudzsák Balázs a válogatottságainak számát tovább szeretné növelni, a középpálya tengelyében Sallai és Szoboszlai mellett semmi sansza, de ilyen konkurencia mellett erősen fel kell kösse a gatyáját szélen is, még ha sebesen csapatot is talál magának. 

Nyilván minden meccs más, ezért az aktuális ellenfél játékereje, az egyes posztokon bevethető játékosainak minősége is meghatározza a magyar válogatott mindenkori kezdő tizenegyét, felállását, taktikáját. De összességében elmondható, a csütörtök este pályára küldött kezdő tizenegy bizonyított, mert egészen magas szinten futballozott, egyáltalán nem érződött az, hogy Marco Rossi kvázi „felforgatott csapatot” küldött pályára, és ennek megfelelően újraszabta a taktikát is. Sőt, ilyen minőségi futballt régen láttunk magyar nemzeti tizenegytől, kiváltképp egy nála magasabban jegyzett ellenféllel szemben.

Többet nyert a válogatott, mint három pontot: egy biztatóan prosperáló balszárnyat és egy erős konkurenciaharcot sejtető jobboldalt.

Nemzetek Ligája, B-liga, 3. csoport, első forduló

Törökország–Magyarország 0–1 (0–0)
Helyszín: Sivas, zárt kapuk mögött.
Játékvezető: Artur Dias (portugál)

Törökország: Cakir – Müldür, Demiral, Söyüncü, Meras – Ayhan, Yandas (Kahveci, 58.) – Kutucu (Yazici, a szünetben), Calhanoglu, Kilinc (Karaman, 76.) – Yilmaz. Szövetségi kapitány: Senol Günes
Magyarország: Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai A. – Fiola, Nagy Á., Sigér (Schäfer, 60.), Holender – Sallai (Kalmár, 81.), Szoboszlai – Szalai Á. (Nikolics, 70.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Szoboszlai (80.)

Kiemelt kép: MTI/EPA/Sedat Suna

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.