A Ferencváros és az Újpest közötti ellentétről alighanem azok is halottak már, akiket nem nagyon érdekel a sport. Pedig nem volt mindig ennyire egyértelmű, hogy éppen ennek a két klubnak a szurkolói utálják egymást.
Egy nem hagyományos rivalizálás
Általában két fő oka lehet annak, hogy két csapat riválissá váljon: vagy a bajnoki címért folyó versengés váltja ki, vagy ugyanabban a városban van a két klub. A kezdet kezdetén ebből egyik sem volt érvényes az UTE, Fradi párosra. Újpest a 19. század közepén jött létre egy Pesttel határos területen, Rákospalota határában, majd 1840-ben vált önálló községgé, 1907-ben pedig várossá. Budapesthez csak 1950-ben csatolták, így szigorúan véve nem nevezhetjük eddig az időpontig budapestinek az egyesületet sem.
Ami a bajnoki címeket illeti, az Újpesti Torna Egylet (1885) ugyan előbb jött létre, mint a Ferencváros (1899), ám egyrészt a labdarúgás csak 1899-ben honosodott meg a lila-fehéreknél, másrészt a sikerre jó pár évet várni kellett. Ezzel szemben a Fradi annyira belevetette magát a fociba, hogy 1900-ban a zöld-fehérek kezdeményezték a Magyar Labdarúgó Szövetség létrejöttét. Erre azért volt szükség, mivel akkoriban, az amatőr futball korában a játékosok sűrűn váltogatták csapataikat. 1901-ben végül tizenhárom klub részvételével megalakult az MLSZ.
A januári alapítást követően február 4-én már az egységes szabályzatot is elfogadta az újdonsült szövetség és kiírta az első magyar bajnokságot is. Az eredmények alapján öt csapat az első, nyolc pedig a másodosztályba került. Az Újpestnek csupán a másodosztály jutott, és 1905-ig nem is jutott föl az élvonalba, ahol egy rövid kitérőt leszámítva (az 1911/12-es szezonban) azóta is állandó tagnak mondhatja magát.
A Ferencváros ezzel szemben rögtön az első osztályba kapott besorolást és mire az Újpest feljutott, már kétszer bajnoki címet nyert (1903-ban és 1905-ben), vagyis a bajnoki címért való versengés nem tekinthető a rivalizálás gyökerének.
Akkor viszont miért van?
Egy korszak, ami végképp megmérgezte a viszonyt
A rossz viszonyt éppen az alapozta meg, hogy míg az FTC egy fővárosi nagyágyúnak számított, az újpestiek inkább egy feltörekvő vidéki kiscsapatnak, akiket vidéki parasztoknak csúfoltak a fradisták. A magyar bajnokság első évtizedeiben a Ferencváros egyetlen érdemi kihívója az MTK volt, az örökrangadók ekkoriban sokkal nagyobb érdeklődést hoztak, mint a lila-fehérek elleni meccsek. Csakhogy az Újpestnél a profizmus bevezetése (1926) után szépen összeállt minden, az 1929-1930-as kiírásban pedig megszerezte első bajnoki címét a klub.
Az ezt követő tíz bajnokságot egyszer az MTK, négyszer az Újpest és ötször az FTC nyerte, vagyis az erőviszonyok megváltoztak. A valódi ellenségeskedést mégis a Rákosi-korszak hozta el, amikor 1950-ben az élklubokat ágazati felügyelet alá vonták, sőt a nevüket is megváltoztatták. Így lett a Fradiból ÉDOSZ SE, majd Budapesti Kinizsi, az UTE-ból pedig Budapesti, majd Újpesti Dózsa. A változás a lila-fehéreknél okozott nagyobb károkat, mivel a Belügyminisztérium csapataként közutálat tárgya lett. Ezzel szemben ott volt a Fradi, amely Kinizsi Pál hadvezéri alakjával elnyerte az emberek szimpátiáját.
Ez a korszak annyira beleégett a köztudatba, hogy még mindig vannak olyan ferencvárosi drukkerek, akik a mai napig Dózsaként hivatkoznak az Újpest FC-re. A rivalizálás végképp elmérgesedett azzal, hogy a lila-fehérek Dózsaként élték aranykorszakukat: 1967 és 1980 között kilenc bajnoki címet nyert az együttes 14 kiírásból. Már nem az FTC volt a városi nagy- és az Újpest a vidéki kiscsapat, sőt vidéken egyre többen kezdtek a Ferencvárosnak drukkolni.
Eközben bekúszott az Olaszországban és Angliában kibontakozó ultramozgalom is Magyarországra, amely nálunk ugyan csak a kilencvenes években érte el csúcsát, a látványos koreográfiák és kiírások mellett a gyűlölködésnek és a balhéknak is táptalajt adott. A folyamat innentől öngerjesztővé vált, és bár a rendszerváltás óta nincs se Kinizsi, se Dózsa, a sebeket már nem nagyon lehet begyógyítani. Az utálatot az újabb generációk bár inkább örökölték, a mai napig fenntartják.
A mai játékosok közül ezt már kevesen érezhetik át
Szerdán lesz a legújabb derbi, a vendégek keretéből Leandrót vehetjük igazi, vérbeli fradistának, aki komolyan átérzi a rangadó hangulatát, hiszen már 2002 és 2006 között a csapat játékosa volt, 2015 óta pedig újra az, mégha inkább csak epizodista is Szerhij Rebrov keretében. A visszatérő Somáliának viszont lehetnek szép emlékei az Újpest elleni mérkőzésekről, 2013-ban az ő góljával vezetett az FTC, végül 2-1-re meg is nyerte a presztízscsatát.
A túloldalon Csongvai Áron két NB I-es meccsel a háta mögött várhatja a rangadót saját nevelésű játékosként, mellette Litauszki Róbert, Simon Krisztián és Banai Dávid is a lila-fehéreknél lett profi futballista.
A zárt kapus meccs nem ideális körülmény egy ilyen múltú párosításnál, viszont februárban sem lett volna telt ház, ugyanis az újpesti drukkerek bojkottot hirdettek, és annyira nem fogytak a jegyek akkor, hogy lezárták volna a D szektort, amely a hazai ultrák törzshelye volt az elmúlt években. De a Megyeri úti pálya felújított gyepszőnyege olyan rossz állapotban volt, hogy el kellett halasztani a mérkőzést – azóta rendbe tették, így a tavasszal ismét albérletbe kényszerült Újpest a szezonban másodszor is hazatérhet.
Az újpestiek számára a szerdai lesz az első találkozó a koronavírus-járvány után, a két hónapos leállás és az edzőmeccsek alapján nehéz lenne megmondani, milyen állapotban vannak. A Ferencváros ezzel szemben szombaton játszott már egy Debrecen elleni bajnokit, amit 2-1-re megnyert. A zöld-fehérek a listavezetők, a hazaiak pedig a kiesés elől menekülnek, így aztán látszólag minden az FTC mellett szól. A derbi viszont attól derbi, hogy bármi megtörténhet.
Kiemelt kép: Szirtesi/Getty Images
